ANGELO!✔

24. - Solo tu! /C./

Tudtam, hogy egyszer kifog derülni. De nem tudtam, hogy pont akkor mikor végre bevallom neki, hogy szeretem.

Carlo kérdése, később pedig Leo hívása... helyre billentett bennem valamit.

Hol van Leo?

Angelo lelépett de Stefanot mintha hallottam volna megérkezni.
Rohanok az ajtóhoz, kinyitom és ott van Angelo testőre.

- Hol van Leo? - szegezem neki a kérdést

- Eltűntettem. - mélyen a szemembe néz - Parancsra. - tudja, hogy tudom, hogy ez mit jelent

- Megölted? - emelem fel a hangom

- Nem. De garantálom, hogy többet a közeledbe sem jön. Nem nagyon van neki mivel. - sokat sejtetően elmosolyodik, nekem pedig felfordul a gyomrom.

- Megyek Caterinahoz. - elindulok de a karomnál fogva visszaránt. - Engedj el!

- Nem találkozthatsz egy Contival sem. Sem itt, sem máshol.Angelo parancsára. - azzal visszatol a lakásba és bezár.

Mi az, hogy nem találkozhatom a testvéreimmel? Ilyen nincs. Ő sincs eltiltva Domenicotól. Ez tuti csak rossz vicc.

Gyülöllek Angelo...
Gyűlölöm, hogy pont téged szeretlek.

Az egész napom filmnézéssel telik, meg egy kis sütéssel. Már nem tudom mihez kezdjek unalmamban mert egyszerűen megőrülök, hogy nem mehetek sehova és nem találkozhatok senkivel.
Este 11 fele járhat az idő mikor az ajtó nyitódására leszek figyelmes. Lemegyek mert szeretném számonkérni Angelot de amikor meglátom milyen állapotban van inkább visszasétálnék a lépcsőn. De késő, mert észrevesz.

- Állj csak meg. - megállok - Gyere ide! - odamegyek. Tisztára mint egy jó kutya. - Hol?

- Tessék? - kérdezem zavarodottan mert nem értem. Ivott. Rajta ezt tisztán látom de nem értem miről beszél.

- Hol dugtatok? - kérdezi dühösen

- Nem dugtunk! - felelem mire neki már lendül is a tenyere az arcom fele és hangos csattanással ér hozzám.

- Ne hazudj!- üvölti önmagából kikelve míg én az arcomhoz emelem a kezem és csalódok saját magamban amiért egy ilyen szadista rohadékba szerettem bele

- Nem hazudok. Nem feküdtünk le.

- Akkor állva csináltátok?

- Csak csókolóztunk. Más nem történt. Ő többet akart de én nem. Nem tudtam volna megtenni.

- Úristen! - teljesen lesápad majd ismét rámnéz ám ezúttal hitetlenkedve - Amikor annyira kívántál esténként akkor az miatta volt igaz? Őt kívántad nem engem? Hihetetlen vagy.

- Azért ne felejtsd el, hogy te csaltál meg azonnal a nászútunkon és erőszakoltál meg előtte. Csoda ha egy kis gyengédségre és szerelemre vágytam?!

- Megkaptad!

- De én már tőled akarom! - kiabálok rá mire akkora szemekkel néz rám mintha nem hinne nekem - Nem hazudtam akkor neked Angelo. Tényleg beléd szerettem. Az öcsém kellett, hogy ráébresszen mert magamtól sose jöttem volna rá. De igaz. Beléd szerettem valahol az undok természeted és a valódi között. Mert tudom milyen az mikor nem játszod meg magad. Tudom, hogy milyen az igazi Angelo. És az igazi Angeloba beleszerettem. Akaratom ellenére.

Elkapja a derekamat és szorosan magához húz. Érzem ahogy az ujjai a derekamba mélyednek. Úgy szorít mintha soha nem akarna elengedni. A szemeimet nézi és olyan mintha kutatna valami után... talán arra kíváncsi, hogy hazudok e. De nem hazudok. Addig nézheti a szemem amíg csak akarja de nem fog hazugságot látni benne. 
Hozzám hajol és megcsókol. Vodkát ivott ugyanis a nyelvén érzem az erős alkoholt mikor a nyelvemmel kezd játszani. Pontosan tudja, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy le tudjon venni a lábamról.

Mikor pedig a szobaajtóban előre enged esküszöm, hogy hallom ahogy azt suttogja, hogy 'Caterinanak igaza volt'.

* Solo tu - csak te! *