ANGELO!✔

13. - Dolore! /C./

Összekapkodtam a ruháimat és kirohantam az éjszakába.

Mikor kicsik voltunk az apánk sokat vert minket. Nagyon sokat. Szinte mindenért kaptunk. Viszont ahelyett, hogy meghunyászkodtunk volna csak még inkább lázadoztunk ami még több veréshez vezetett. Ördögi körforgás volt amiből nem tudtunk kitörni bármennyire is szerettünk volna.

Aztán jött Domenico és Angelo.
Eljegyeztek minket és onnantól kezdve apánk nem bánthatott minket. Meg volt neki tiltva hiszen már nem az Ő felelőssége voltunk. Így aztán többé nem is emelt ránk kezet.
Itt követtem el az első hibát... azt hittem, hogy Angelo majd kegyelmesebb lesz.
Reményt adtak egy jobb életre. Egy olyan álomképbe ringattam magam ami soha nem létezett. Csak az én agyam szüleménye volt.
A második hiba ott jött, hogy elfelejtettem az életem legfontosabb részletét...
Kinek ígértek engem oda? Kihez adtak hozzá? Kivel kell leélnem az életem hátralévő részét?
A Capo dei Capi fiával.
Soha nem létezett még olyan Capo aki arra nevelte volna a fiait, hogy szerelemből házasodjanak és gyengéden bánjanak a nőkkel. Ők soha nem ezt a példát látták maguk előtt.

Mit vártam igazából?
Kegyelmet? Azt nem Angelo mellett kell keresnem.

Soha, senki ekkora fájdalmat nem okozott még nekem életemben!
Most nem csak a fizikai oldaláról beszélek - bár az sem elhanyagolható- hanem a lelkiről.
Hogy legyen egy Capo bármennyire is könyörtelen és nevelje bármennyire kőszívűnek a fiait, nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
Angelo-t sem a könnyeim, sem a könyörgésem nem hatotta meg.

Tudtam, hogy szexelni fogunk. Tudtam, hogy meg akar dugni.
Hiszen Ő így veszi át az 'árut'.
Egyezséget kötöttek rám és most már teljesen és mindenhogyan megkapott... de milyen áron?
Nem mondhatom, hogy összetörte a szívem. Nem! Nem a szívem tört össze, hanem az álmaim, a reményeim és a jövő képem.

A parton sétálok majd leülök a homokba és hagyom, hogy a víz épp csak a lábfejemig érjen el.
Az fáj a legjobban, hogy olyan mintha elárult volna.
Nem szólt, nem figyelmeztetett, nem kért, nem volt könyörületes és nem is figyelt rám...

Rossz testvért kaptam. Caterina bár nem mesélte milyen a szexuális életük de teljesen biztos vagyok benne, hogy ha Domenico megerőszakolta volna akkor nem tekintgetett volna ilyen szerelmesen a férjére.
De valamiért mégis elszökött szóval az a házasság sem lehetett tökéletes.

- Annyira hiányoztok. - suttogom magam elé a sötét éjszakába miközbe három egymásba kapcsolódó 'C' betűt rajzolgatok a homokba.

Annyira szeretném ha valami mellettem állna vagy ha csak megértene. De sajnos nincs ilyen.

Carlo-t úgysem foglalkoztatná eléggé, Caterina pedig nem értené meg hiszen Ők ketten Domenicoval az álompár. Vagy ami még rosszabb, Caterina annyira megértene, hogy emiatt szembefordulna Angeloval. Azt viszont soha nem akarnám, hogy neki (is) bántodása essen.

Csak ülök és magam elé képzelem a kedvenc álomképem.
Azt, hogy egy olyan férfival vagyok itt, éppen nászúton aki ismer,tisztel és szeret. Olyannal aki hírből sem ismeri a maffiát és köze sincs a legbefolyásosabb családdal.
Az álmokkal viszont az a legnagyobb baj, hogy reményt adnak.
Viszont számomra már nincs remény.

Mindent elvesztettem.

Az álmodozásomból egy nagyon nem kívánatos hang ránt vissza a szomorú valóságba.

- Camila...

* Dolore - Fájdalom *