ANGELO!✔

19. - Sospetto! /A./

- Jól látom, hogy a napokban Camila mintha boldogabb lenne? - kérdezi Domenico mikor fent vagyunk a lakásán és beszélgetünk.

- Neked is feltűnt? Akkor tényleg jól csinálom a dolgomat! - vigyorgok rá mint egy őrült.

Az elmúlt napokban Camila olyan mintha kicserélték volna. Sokkal vidámabb, mosolygósabb és felszabadultabb. A szexért sem kellett könyörögni. Magától adta magát és valami olyan fenomenális volt, hogy szinte felért a legjobb kurváim teljesítményéhez is. 
Először kicsit gyanús volt de már egyáltalán nem tartom annak.
Végre megszokta, hogy hol a helye és azt teszi amit tenni kell. Ami a feladata... Boldoggá tenni engem!

- Kicsit sem tartod furcsának? - kérdezi gyanakodva a bátyám.

- Már megint előjött a gyanakvó éned? Jó lesz már ha meg lesz Caterina. Bár én már nem hoznám vissza akkor sem ha megtalálnák. Csak a gyereket hoznám vissza Ő meg éljen ahol akar, azzal akivel akar.

- Túl lépsz egy határt Angelo! - szól rám mérgesen.

- Jó! Befogtam. Csak a véleményemet mondtam el. - próbálom nyugtatgatni de persze hatástalanul

- Amit senki sem kérdezett.  Mellesleg nem Cat a téma hanem Camila.

- Mi van vele? Minden fantasztikus.

- És?

- Mit és?

- Nem érzed ezt furcsának? Egyik napról a másikra boldog és odaadó. Olyan mint aki szerelmes.

- Férjnél van! Jó, hogy szerelmes.

- Félreérted. Olyan mint aki nem a férjébe szerelmes!

- Hülyeségeket beszélsz.

- Meglehet, hogy az agyamra ment a feleségem hiánya. De szemem nekem is van. És én ezt látom. Camila teljesen el van varázsolódva. Olyan mint aki méterekkel a föld felett jár. Olyan szerelmes pillantása van, hogy még nekem is kedvem lenne elolvadni ha összeakad a tekintetünk. De látszik, hogy ez nem neked szól. Én kicsit jobban utána néznék mit is művel egész nap.

- Pontosan tudom mit művel nap közben. Testőrök járnak a nyomában. Több is.

- Akkor a testőrök között néznék szét.

- Mindet ellenőriztem. Megbízható mindegyik. Mindkettő boldog házasságban él, odaadó feleségekkel. Sőt a fiatalabbnak még gyereke vagy gyerekei is vannak. Amugy pedig hidd el, hogy Camila nem merne megcsalni.

- Miért? Megölnéd?

Most, hogy így kerek perec rákérdezett, elgondolkodtam rajta. Camila fontos szerepet tölt be az életembe. Boldoggá tesz. Lehet, hogy nem vagyok mindig a legkedvesebb hozzá de nem szeretném elveszíteni most már. Hozzászoktam a jóhoz és nem akarok nélküle lenni. Nem vagyok szerelmes belé de szeretem. Többet érzek iránta mint más nő iránt. Fontos a számomra. És bármekkora fájdalmat okozhatna nekem de nem lennék képes arra, hogy bántsam. Nem lennék képes arra, hogy megöljem. Nem tudnám megtenni.

- Nem! Nem ölném meg! - hajtom le a fejem elgondolkodva.

- Ang ez természetes. Egy idő után akaratlanul is elkezdhetsz többet érezni iránta. Ez nem baj. Ez nem probléma...

- Nem! Ez gyengeség! Én nem leszek olyan gyenge mint te. Engem egy nő sem fog az orromnál fogva rángatni és ennyire a padlóra küldeni mint téged Caterina.

- Majd meglátjuk! - vigyorog rám, mire jobbnak látom távozni mert annyira tenyérbemászó, hogy félek olyat tennék amit megbánok.

Beszállok a liftbe és elindulok lefelé a saját lakásomba. 
Minden rendben. Testőrök az ajtóban. Finom illatok a konyhában és egy telefonba nevető Camila a szobában.
Az emeletre indulok hozzá és óvatosan benyitok a szobába ahol meglepő látvány fogad...
Camila fekete fehérneműben van, vörözs rúzs az ajkain és csillog a tekintete. El van terülve az ágyon és mikor meglát akkor csak felém mutat, behajlítja a mutató ujját és magához hívogat. 
Én megindulok felé és természetesen letámadom. Csókolom ahol csak érem.

Viszont bármennyire is szeretnék erre az egyik legörömtelibb pillanatként tekinteni az életemben, valahogy csak ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ez a csillogó tekintet bizony tényleg lehet, hogy nem nekem szól...

* Sospetto - Gyanú! *