ANGELO!✔

18. - Sognare? /C./

Mikor reggel felébredek és megfordulok üres mellettem az ágy. 
Halkan felöltözök és lemegyek a konyhába ahol Angelo-t találom aki épp kávét főz. 

- Jó reggelt Napsugaram! - köszönt jó kedvűen

- Jó reggelt. Mikor jöttél haza?

- Későn. Már aludtál odafent, de nem baj. Majd ma bepótoljuk ami tegnap elmaradt. - kacsint rám amiért nekem összeugrik a gyomrom az idegességtől, majd feláll egy puszit ad és fütyörészve kisétál a nappaliba.

- Mitől van ilyen jó kedved?

- Miért ne lenne? Az új testőrök jobbak mint amit valaha is álmodhattam volna.

- Miért?

- Mert bár parancsot szegett Leo de attól függetlenül még arra is gondolt, hogy van egy erkély ajtó ahol kiszökhetsz ezért az ajtó elött örködött.

- Az emeleten? - lepődök meg hiszen ez Angelo kifejezett parancsa volt, hogy fent senki sem lehet.

- Elővigyázatos! És ezt értékelem. Majd jövök. Ha mész valahova akkor két testőrt megy veled. Ne tiltakozz ellene csak a parancsomat követik! - ad egy újabb puszit a hajamra és elmegy. 

Most tényleg azon gondolkodom, hogy vajon álmodtam-e ?
Éreztem ahogyan valaki felcipelt és azt az illatot is betudnám azonosítani ha újra érezhetném. 
És az is mintha rémlene, hogy azt mondta régóta meg akart ismerni... 
Ekkorát csalódtam volna Angelo-ban, hogy már képzelődök és más férfiról álmodozok? 
Nem tudom, hogy ez-e az igazság de amennyire lehet próbálom ma elkerülni Leo-t nehogy még a végén, hülye kérdésekkel és meg nem történt eseményekkel bombázzam amiről aztán kiderülne, hogy becsavarodtam, mert Ő biztos nem emlékezne ilyesmire. 

Mivel unatkozom és nem tudom mivel üssem el az időt így elmentem egy szépítkező kúrára. 
Gyanta, kis szoli, manikür és pedikűr,fodrász, masszás és a végén egy arc pakolás. 
Elvett a napomból öt óra hosszát de megérte. Éppen az arc pakolást teszik fel mikor megjelenik mellettem kettő igen csak dekoratív szőke szépség és mivel ez egy eléggé elit hely így gondolom Ők sem csórók.  

- És láttad, hogy mennyire maga alatt van? - kérdezi Barbi1, Barbi2-től.

- Nagyon. Szegényt annyira sajnálom. Azért ha én tőle várnék gyereket nem futnék olyan messzire, hogy ne találhasson meg. - ez egyre érdekesebbé válik.

- De az öccse sem semmi. Akkor házasodik mikor szegény Domenico a legmélyebb ponton van. Amúgy meg nem lehet tudni Caterina miért tűnt így el hiszen nem ismerjük a házasságuk részleteit. - Barbi1 egész szimpatikus.

- Ugyanmár! Hiszen a vak is látta, hogy Domeniconak elég volt ránéznie Caterina-ra és már el is olvadt. Olyan szerelmes, hogy majd belepusztul az elvesztésébe. De lehet a napokban bemegyek hozzá és vígasztalgatom kicsit.

- Úgyis ki fog dobni. Neki csak Caterina kell. Hányszor dobjon még ki, hogy felfogd? - kérdezi nevetve Barbi1

- Akkor majd az öccse. Angelo még soha, senkit nem dobott ki. És nem gondolnám, hogy ezen egy esküvő változtatott volna. Meg különben is, Angelo felesége fele annyira sem szép mint Caterina szóval nem lesz ez hosszú életű ne félj. Majd ma este kiderül. - nevet fel hangosan de ezúttal csak Ő.

Ekkor elérkezettnek tekintem az időt, felállok a székből, letörlöm az arcpakolásomat és feléjük fordulok.

- Honnan ismeritek Őket? - kérdezem mosolyogva.

- A belvárosban dolgozunk. A klubban. Te is szeretnél ott dolgozni?- kérdezi Barbi1 aki amugy tényleg nagyon kedves.

- Nem köszi, nem szorulok rá. Te viszont, te nagypofájú kurva. Na te. - és mutatok rá Barbi2-re - Te ki vagy rúgva!

- Miért te ki vagy? - kérdez vissza döbbenten.

- Egy Black. A legújabb. Camila Black vagyok. Angelo 'fele annyira sem szép' felesége, és Caterina húga. Ma este már nem kell bemenned dolgozni!

Ekkor felállok és távozok.

Félreértések elkerülése végett tisztázom magamban, hogy ez nem azért volt mert esetleg féltékeny lennék arra, hogy Angelo Őt dugja, egyáltalán nem. Az nekem csak jó ha Angelo Őt dugja mert addig sem velem erőszakoskodik. Ez azért volt mert undorító módon a szájára vette Caterina és Domenico kapcsolatát. Utálom a kígyókat akik hátulról támadnak mikor a leggyengébb vagy és Ő pont ilyen volt!

Hazaérkezem és meglepve látom, hogy minden testőr az ajtó előtt áll. Leo is. Óvatosan nagyon halovány mosolyra húzza a száját és beenged, egyenesen el Antonio mellett. 

A lakásba lépve látom, hogy egy fekete pulcsi van a kanapéra terítve. Felemelem és látom, hogy nem Angelo-é. Az Ő ruháit felismerem. Az orromhoz emelem és megszagolom és akkor megérzem!
Ez az az illat ami kísértett az álmomban. Ez az az illat amit tegnap este éreztem és ez az amit nem tudok elfelejteni.

- Elnézést Camila de idebent felejtettem a... - és ekkor hirtelen feléfordulok, kezemben a pulcsijával mire Ő csak meglepődve és talán kissé ijedten (??) néz a szemembe.

- Szóval nem álmodtam... - suttogom magam elé mire az átható tekintete mellé mostmár olyan mosolyt villant rám amiért érzem, hogy érdemes lenne meghalni....

* sognare - álom?*