ANGELO!✔

5. - 'Ri overreacting! /C./

- Nem hiszem el, hogy ilyenekre vetemedsz! - szólok rá erélyesen de látszólag pont nem érdekli.

- Nem hiszem el, hogy ilyenekre kell vetemednem! - morogja majd kezembe adja a telefonom és ott hagy!

Rohadt. Szemét. Bunkó. Dög!

Haza értünk a moziból, persze Ő már várt a nappaliban  és felkísért a szobámba ahol elkérte a telefonomat. Odaadtam neki mire Ő szó nélkül összetörte és a darabokban lévő mobilomat a kezembe nyomta. 
Utána elővett egy dobozt a zsebéből és átnyújtotta nekem. Abban is egy szép, új, menő, csajos telefon volt. Hogy mi ezzel a baj?
Az, hogy nyomkövető van elrejtve a telefonba! Kivetetni nem lehet, mert azonnal jelez NEKI ha valaki megpiszkálná. Ha elhagyom, eldobom, összetörőm akkor ismét újat kapok vagy ami még szörnyűbb, elrejti máshova. 

- Na mi volt? - nyit be Caterina az ajtón.

- Semmi. - duzzogok. Minek mondjam el neki? Úgy is mással van elfoglalva

- Új telefonod van? - kérdezi és nyúl is az említett tárgy felé.

- Sajnos.

- Hol az előző? - átnyújtom neki a törmelékeket mire meglepetten néz rám. - Mi történt Camila?

- Teljesen felesleges elmondanom. Téged úgysem érdekel. Csak a saját életeddel vagy elfoglalva meg persze Carlo-ével és azzal, hogy hamarosan itt az esküvő. Időd sincs rám, meg mivel nem az öcsénk vagyok így nem is érdekkelek. - kiáltom rá de látom minden egyes szavam csak fájdalmat okoz neki.

- Sajnálom ha így érzed. Igen is érdekelsz.  A húgom vagy. És ismerem Angelo-t is. A legkevésbé sem tesz boldoggá a tudat, hogy pont Ő lesz a férjed de nagyon jól tudod, hogy ez ellen én sem tehetek semmit sem. 

- Amig Carlo, te, Domenico és Angelo lent veszekedtetek addig mi Claree-vel megléptünk moziba. Carlo kocsijával. Végig néztünk egy nagyon jó filmet. Azt hittük, hogy simán megúsztunk mindent de aztán kiderült, hogy Max és Stefano a nyomunkban volt szinte végig. Egy sms-t is kaptam Angelo-tól. Megkértem, hogy lépjen vissza az esküvőtől...

- De Camila...- hüledezik a nővérem

- Azt írta, hogy nem lép vissza. Vegyem ezt büntetésnek az engedetlenségem miatt. Majd haza jöttünk, Ő itt volt. Összetörte a mobilomat és ezt adta helyette. Ebben már van nyomkövető is. Mint egy jó kutyában is a chip. Fantasztikus. - legalább a cinikusságom nem hagyott cserben.

- Nekem a kocsimban van. - mondja halkan Cat mire azonnal felkapom a fejem.

- A kocsiban? A rózsaszínben? Az újban?

- Mit gondolsz miért kaptam?

- Jó, de mondjuk neked kell is. Az az illegális verseny amire a múltkor mentél az tényleg eléggé para volt.

- A múltkor jól mondtad. Ez a mi életünk! És nem igen tudunk mit tenni ellene de a gőzt nekünk is ki kell eresztenünk valahogy. És az illegális verseny egészen jó módszernek tűnt. - nagy sóhajjal rám nézett - Nincs kedved elmenni sétálni egyet a birtokon? 

- De , van. Induljunk. 

Telefonjainkat az ágyon hagytuk, szóltunk az őröknek, hogy a birtokon fogunk sétálni így jobban figyeljenek oda, nehogy a fegyvereikkel minket lőjenek ki véletlenül. Egészen sötétedésig beszélgettünk és sétálgattunk. Voltunk olyan részeken is ahol legutoljára csak kiskorunkban. 
Hiányzott már a nővérem. Mindig Carlo-val vannak és olyan közös dolgaik vannak amibe én nem vagyok beavatva pedig nagyon szeretném ha engem is legalább annyira 'csapat tagnak' tekintenének. De ehhez idő fog kelleni és kitartás. De ha a nővéremről és az öcsémről van szó akkor megéri. 
Mire a szobámba érek már annyira fáradt vagyok, hogy csak egy forró fürdőre és egy hatalmas alvásra vágyom. Ám a szobámba lépve meglepetés fogad.

Angelo ott ül a sötétben, az ablak előtti fotelben és engem néz azokkal a sötét, hatalommal teli szemeivel.

- Bocsánatot akartam kérni. 

- Csak nyugodtan.

- Azt hiszem nem értetted a lényeget. Akartam. Bocsánatot akartam kérni. Múlt időben. Már nem akarok.

- Miért nem?

- Elmentél a nővéreddel, de a telefonodat szándékosan itt hagytad a szobádban, hogy ne tudjam merre csavarogsz.

- Az őröknek szóltunk.

- Na ez meg a másik. Mindenki tudhatja hol vagy csak én nem.

- Nem formálhatsz jogot arra, hogy tudd merre járok.

- Tévedsz! A menyasszonyom vagy. Van jogom tudni, hogy merre jársz. - lépked hozzám egyre közelebb és ismét óvatosan végig simít a derekamon, majd a fülemhez hajol és lágyan bele suttog. - Ne hogy azt hidd, hogy én is annyira nagylelkű leszek mint a bátyám. Én nem vagyok Domenico. Nem leszek beléd szerelmes és nézek el neked mindent. Erre ne is próbálj rájátszani. Ezzel jobb ha mihamarabb tisztában leszel. - ad egy puszit az arcomra és ott hagy.

Ilyenre soha nem is gondoltam volna vele kapcsolatba. Ki sem nézném Angelo-ból, hogy képes érzéseket kimutatni... vagy egyáltalán képes érezni!

Nem akarom, hogy belém szeressen, ugyanis én is pontosan tudom, hogy soha NEM leszek szerelmes Angelo-ba!

* ''Ri overreacting! - Túlreagálta! *