ANGELO!✔

9.- Fratelli! /C./

- Ugye szándékosan keresed a bajt magadnak? - kérdezi Caterina a New York-i lakásukban ülve tőlem.

Hogy hogy kerültem ide? 

Apám úgy gondolta, hogy jót tenne, ha a hétköznapokban is jobban összeszoknék Angelo-val ezért ideküldött a nővérem nyakára. Persze ez csak a fedő sztory volt. Az igazi ok az az, hogy Angelo elégszer lásson ahhoz, hogy ne akarjon visszalépni az esküvőtől hisz akkor apám üzlete azonnal ugrana. Így esett tehát, hogy tegnap reggel szálltam le a repülő téren és ott a leendő férjem várt aki most a fene se tudja mit csinál a bátyjával. 

- Nem kerestem a bajt. Carlo menni akart valahova ezért mentem vele mert már untam, hogy állandóan otthon kell ücsörögnöm és malmoznom. Ő kikapcsolódni hívott, én meg mentem. Nem tudtam, hogy kik lesznek ott és különben sem történt semmi csak elestünk és Carlo barátja felsegített. - hadarom el neki de hol lesajnáló, hol pedig kétkedő fejet vágott. - Most mi van?

- Csak felsegített? És pontosan hogyan segített fel? - kérdezi mert tudja, hogy ez nem így működik.

- Megfogta a könyököm és felhúzott, majd a derekamat ölelte át és magához húzott, de csak azért, hogy megtudjak állni a lábamon. És nem akart elengedni. Angelo felhívott és akkor haza is indultam tőlük mert nem akartam még nagyobb bajba keveredni.

- Pedig te pont nem olyan lány vagy aki nem mondja meg ha nem tetszik neki egy érintés. 

- De ez tetszett. 

- Camila... - kezdte volna de félbeszakítottam.

- Nem kell a szent beszéd oké? Meg a kioktatás és a lesajnáló tekinteted sem. Nem az anyám vagy csak a testvérem. Jó? Viselkedj is úgy. Nagyobb szükségem van most a nővérem támogatására mint az anyám cseszegetésére. 

- Rendben. Értettem. 

- Megmutatod a várost?

- De hisz ez hatalmas. - nevet fel hangosan. - Menjünk el vásárolni és azzal kárpótollak mindenért ha meglátod milyen jó cuccokat lehet errefelé kapni.

Elindultunk vásárolni és láttam, hogy Lorenzo van folyamatosan a nyomunkban.

- Hogy hogy nem Vitto jön velünk?

- Vitto, Domenico testőre. Én kaptam Lorenzo-t. Ami annyiból nagyon jó, hogy csendes és csak akkor beszélget ha azt látja, hogy arra van szükségem. Amennyire tiltakoztam ellene eleinte, annyira örülök neki most, hogy Ő jön velem mindenhova.

- Caterina, te...

- Igen? - néz rám mosolyogva de tudom, hogy ezt most muszáj megkérdeznem még akkor is ha elrontom vele a kedvét.

- Te szerelmes vagy Domenico-ba?

Caterina megáll és csak néz rám. Forognak a fogaskerekek a fejében, ez szinte látszik, de tudom, hogy nekem nem fog hazudni. Az előfordulhat, hogy nem válaszol de hazudni nem fog. 

- Azt hiszem igen... 

- De Caterina ez nem lehet! Hiszen Ő a következő Capo. Nem szerethetsz belé... - most Ő folytja belém a szót.

- Most én mondom azt neked, amit te mondtál az előbb. Egy testvérre van szükségem aki támogat, nem pedig egy szülőre aki cseszeget. - mosolyodik el ahogy végig mondja. 

- Itt vagyok neked, hisz a húgod vagyok.

- Egyébként pedig nem olyan mint amilyennek mindenki hiszi. Persze. Tekintélye kell, hogy legyen. Komolyan kell, hogy vegyék még azelőtt, hogy Ő lenne a Capo. De velem annyira másmilyen. Kedves és aranyos. Mindig megnevettet és lehet, hogy Ő nincs tisztában az érzéseivel, vagy lehet, hogy Ő nem szerelmes belém, de attól még szeret. Jobban szeret mint egy idegent, és igenis ragaszkodik hozzám. Mert ha nem is szerelmet de valami gyengéd érzelmet táplál irántam. És én beérem ennyivel. 

Mosolyogva hallgattam végig Caterina-t. Ismerem már annyira a nővéremet, hogy tudjam valóban szerelmes. És amikor azt nézem ahogyan Domenico nap végén ránéz akkor azt gondolom, hogy Ő is szerelmes a testvérembe. 

A látható boldogságuknál többet nem is kívánhatnék nekik. 

Magamnak is csak azt szeretnék kívánni! 

Egy kevés boldogságot valaki olyannal aki még ha nem is szerelmes belém de legalább fontos vagyok neki!

Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a valaki nem Angelo lesz....

* Fratelli! - Testvérek!*