ANGELO!✔

22. - Chloe Cameo! /C./

Chloe Cameo Black! 
Az unokahúgom neve. Azé aki a tudtunkon kivül de megváltoztatta mindannyionk életét.

Egy igazi angyal és így, hogy a karomban tartom teljesen Caterinara emlékeztet. A szeme és mindene. Gyönyörű szép kisbaba. 
Nem vágytam kisgyerekre amíg Őt a karomban nem tartottam. Amit Angelonak mondtam azt komolyan is gondoltam, de Őt elnézve változtatnék rajta. És amikor láttam, hogy Angelo, hogy fogja magához Chloe-t, abból teljesen biztosan tudtam, hogy a saját gyerekéhez jobb lenne mint amilyen az Ő apjuk volt hozzájuk. 
Elolvadt mikor először látta és már akkor tudtam, hogy nagyon el fogja kényeztetni mikor megcsókolta a homlokát és suttogott valamit a pici fülébe. 

- Annyira örülök, hogy épségben visszatértél és, hogy ez a kis csoda is közöttünk van már. - mosolygok a nővéremre mikor náluk vagyok a lakásba.

- Jó itthon lenni. Hiányzott már minden. Főleg ti. - húz magához és ad egy puszit a hajamra pontosan úgy ahogy csak egy nővér tud ilyet. 

- És már nem is mentek többé sehova. - jön ki Domenico a dolgozó szobájából.

Amióta hazajöttek el sem mozdul Caterina mellől és Chloen is folyamatosan rajta tartja a szemét. Akkora csodálattal rajongja körbe Cat-et, hogy öröm rájuk nézni. 

Adok egy puszit mindenkinek és a saját lakásomba veszem az irányt. 
Mióta Cat hazajött azóta nagyon megváltozott minden. Leo kissé kiszorult a képből és Angelo jobban odafigyel rám. Nem tudom, hogy ez vajon őszinte odafigyelés vagy inkább taktikai lépés a részéről de nagyon szeretném kideríteni.

- Merre vagy? - kiabál be a lakásba Angelo mikor épp a konyhában főzök

- Konyhában! - kiáltok vissza

- Voltál ma Caterinanál? - kérdezi mikor beér hozzám

- Igen. Segítettem picit neki meg Chloet is megnéztem. - mosolygok rá vissza mikor látom, hogy Ő is rám mosolyog.

- Meg gondoltad magad?

- Mire gondolsz?

- Nem vagyok vak Camila. Látom, hogy nézel Chloera. Le sem tagadhatnád, hogy megfordult a fejedben, hogy esetleg szeretnél egy ilyen kicsikét magad köré te is. 

- Angelo a mi kapcsolatunknak nem olyan az alapja ami elbírna egy gyereket.

- Miért szerinted Caterinaék alapja jobb volt?

- Ők legalább szeretik egymást! - szólok rá de mihelyst kimondom meg is bánom.

Angelo kissé sértetten néz rám és távozik a helyiségből. 
Nem tudom mihez kezdjek vele. Nem tudom, hogy Ő mit akar. Ha bevallom az érzéseimet akkor megsértődik. Ha nem teszem hanem csak megjátszom akkor félrevezetek mindenkit és soha nem lesz megoldása a helyzetnek. 

Én: A városban vagy még? Találkozni akarok veled.

Carlo: Aha. Most? Találkozzunk, de rázd le a testőröket. 

Én: Esélytelen...

Carlo: Próbálkozz!

Az öcsém az egyetlen olyan ember aki igazán kivülállóként tudja megszemlélni a helyzetet. Azt akarom, hogy mondjon valamit vagy adjon tanácsot mert ebbe a bizonytalanságba beleőrülök. 
A vidámparkba megyek. Ismét. Testőrök nélkül.

- Szóval mivan közted és a szöszi között? - kérdezni mikor éppen csak, hogy belépek a kapun.

- Te miről beszélsz? - kérdezem értetlenül mert fogalmam sincs mire gondol

- A testőröd. Aki úgy néz mintha meg akarna gyilkolni mindig mikor hozzádérek. Kissé mintha féltékeny lenne. Angelo mit szól ehhez? - kérdezi és cinikusan Leora néz akiről azt sem tudtam, hogy követett. Tényleg baromi jól végzi a munkáját.

- Elmesélem... 

És belekezdek. Elmondok neki mindent. Elmondom neki, hogy Leo és én összemelegedtünk. Hogy szerintem Ő belém szeretett de én bizonytalan vagyok mindennel kapcsolatban. Elmesélem azt is, hogy Ang gyereket akar és teljesen szerelmes lett Chloeba. Az öcsém sehol sem szakít félbe. Teljesen végig hallgat majd mélyen a szemembe néz és csak egyetlen egy kérdést tesz fel nekem...

- Camila, szereted Angelo-t? 

Azt hiszem, hogy ezt megválaszolom - a szívem mélyéről és őszintén - akkor megszűnnek a problémáim.