ANGELO!✔

6.- Meglio se lo sai! /A./

Csak állok és egyáltalán nem tudok a szertartásra figyelni ugyanis a gondolataimat az a lány köti le teljes mértékben aki itt áll tőlem egy karnyújtásnyira, gyönyörű citromsárga ruhában és édesen mosolyog az előtte álló nővérére. 
Domenico itt áll előttem de sem rá, sem az apánkra  sőt még csak a papra sem tudok odafigyelni ugyanis minden érzékszervem a csodára figyel aki tőlem balra helyezkedik el. 

Reggel mikor visszaértünk az esküvő helyszínére egyből feltűnt, hogy az összes Conti látható valamerre. 
Camila a legtöbbet a nővére körül legyeskedett elvégre is Ő a menyasszony, kell neki a segítség, meg a figyelem. 

Mikor megláttam Caterina-t sétálni az oltár felé nekem is tátva maradt a szám a szépségétől. Valóban gyönyörű nő, viszont mikor észrevettem a mögötte sétáló Camila-t még jobban elképedtem. Ő más. Más, hogy szép, más hogy tűnik ki a tömegből. 
Ő a fehér ruhában még szebb lesz majd mint a nővére. Alig várom, hogy lássam.

Azonban - tekintve, hogy logikusabban gondolkodom mint Domenico- én ezt az érzést nem tévesztem össze azzal ami valójában. 
Amit most Camila kiváltott belőlem az nem szerelem, sőt még csak nem is szeretet. 
Ez színtiszta vágy! Csak vágy! 
Vágyom rá, hogy magam alatt, mellett, fölött tudhassam. 
Vágyom arra, hogy az ágyamban láthassam.

Viszont teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy erre még várnom kell hiszen a mi esküvőnk csak jövőre lesz. De nem akarok Camila-ban így sem hiú ábrándokat ébreszteni.
Én nem leszek kedves, nem leszek aranyos, nem leszek hűséges. Mert nem fogok megváltozni más kedvéért. Az én alap természetem ilyen. Ha elfogad akkor jó ha nem akkor azzal csak a saját életét nehezíti meg. 
Apám is és Domenico is teljesen tisztában van vele, hogy vannak olyan nőim  akik állandóak. És Camila sem lesz állandóan kéznél ha szükségem lesz rá, így értelemszerű, hogy azokkal leszek együtt akiket helyette tartok. Ezt persze Camila apjának is megmondtam akinek semmi kifogása nem volt ellene. Hogy is lehetett volna? Egy Capo fia vagyok! Velem szemben senkinek sem lehet kifogása semmi ellen. 

Mikor végig nézek - a már - táncoló tömegen hirtelen nagyon mérges leszek amiért azt látom, ahogyan Alex a Conti lányokat csábítgatja. Előbb Caterina-t, most pedig, hogy Ők leléptek Domenico-val most már Camila-val is beéri. 
Alex az unokatestvérünk, elképzelni sem tudom, hogy mivel, hogyan és miért tekinti életcéljának azt, hogy szívből megnevettesse a lány testvéreket.
De úgy veszem észre, hogy Camila-t sem nagyon zavarja a dolog hiszen nem tiltakozik sem a tánc, sem pedig a -valószínűleg- béna poénok ellen. 

- Lekérhetem a hölgyet? - állok meg mellettük mire Alex csak tovább mosolyog, Camila pedig habozva ugyan de bólint egyet.

- Mit szeretnél Angelo? - kérdezi teljesen hidegen. 

- Alex-el is így beszéltél? 

- Nem volt rá szükség. Ő ösztönösen tudja, hogy közelítsen egy nő felé, úgy, hogy ne riassza el magától.

- Alex a nő suttogó! Hmm... Nem tudok erre mit mondani, tekintve, hogy nem vagyok nő. Viszont neked egy valamit mondhatok.

- És mi lenne az?

- Az, hogy nagyra értékelném ha a továbbiakban nem járatnál le.

- Mivel járattalak le? 

- Azzal, hogy itt a vőlegényed de te más férfiakkal flörtölgetsz, táncolsz, nevetgélsz. - húzom erősebben magamhoz és szorítom meg egy kicsit, hogy azért érezze ki az úr a háznál.

- Gyanítom, hogy te ennél sokkal többet is megteszel idegen nőkkel így nem gondolom, hogy éppen neked kellene szent beszédet tartanod az erkölcsről. De egy valamit tisztázzunk Angelo.

- Mondjad csak. 

- Én nem vagyok egy megfutamodó és meghunyászkodó fajta nő. Én ha valamiért harcolok akkor kitartok a végsőkig. Nem a szívem csücske ez a házasság de szükségszerű és kötelező. Viszont egyet nagyon jegyezz meg: Amit te adsz nekem a házasságunk alatt, pontosan azt fogod tőlem visszakapni... 

Ezzel elviharzott tőlem, én pedig felkészültem az életem végéig tartó hosszú harcokra egy Conti lánnyal! 
Mert ahogy Ő, úgy én sem vagyok az a fajta aki harc nélkül feladja!

*Meglio se lo sai! - Jobb ha tudod!*