ANGELO!✔

25. - Te amo? /A./

- Azért ne felejtsd el, hogy te csaltál meg azonnal a nászútunkon és erőszakoltál meg előtte. Csoda ha egy kis gyengédségre és szerelemre vágytam?! - kiabálja nekem de nem tudok rá mit reagálni csak az igazat.

- Megkaptad!

- De én már tőled akarom! - kiabál rám mire hitetlenül nézek - Nem hazudtam akkor neked Angelo. Tényleg beléd szerettem. Az öcsém kellett, hogy ráébresszen mert magamtól sose jöttem volna rá. De igaz. Beléd szerettem valahol az undok természeted és a valódi között. Mert tudom milyen az mikor nem játszod meg magad. Tudom, hogy milyen az igazi Angelo. És az igazi Angeloba beleszerettem. Akaratom ellenére.

Elkapom a derekát és szorosan magamhoz húzom. Érezheti ahogy az ujjaim a derekába mélyednek mert nem éppen finomat érek hozzá. Úgy szorítom, hogy ne tudjon elmenekülni. A szemeit nézem és kutatok valami után... tökéletesen ki tudom szűrni a hazugságokat. De a szeme nem hazudik. Tényleg őszintén beszél. Ez annyira jól esik mint még soha semmi eddig az életemben.
Hozzá hajolok és azonnal a szájára tapasztom a számat.
Felfelé terelem a lépcsőn és be a szobába miközben az jár a fejemben, hogy Caterinanak igaza volt.
Szóról szóra emlékszem mit mondott.

"- Camila is és te is, azért tartjátok távol magatokat egymástól mert féltek attól, hogy mi történne ha közel kerülnétek egymáshoz. Rettegtek attól, hogy mi fog történni ha odaadjátok a szíveteket a másiknak, pedig ezt sosem tudjátok meg amíg meg nem teszitek. Makacsak vagytok, önfejűek és túl határozottak. A boldogságotoknak nem áll az útjában semmi csupán csak ti magatok. Ezzel vagy kezdesz valamit és akkor végre boldogok lesztek mindketten, vagy marad minden úgy ahogy most van és szenvedtek tovább, egymás mellett, egy látszat házasságban. A ti döntésetek. De főleg a tiéd. - közelebb jön és mélyen a szemembe néz - Neked kell megtenni az első lépést Angelo. "

Nem én tettem meg az első lépést de ettől függetlenül a végkimenetele még lehet boldog.

Magam sem tudom mit várhatok ettől a házasságtól.
A szüleinké nem volt boldog... de aztán ott van Domenico. Ő és Cat a tökéletes ellen példa. Egy kényszer házasság is lehet boldog. Itt is fordulhat a kocka.
Még soha nem voltam szerelmes. Nem tudom milyen érzés. De az, hogy Camila szemébe nézve azt látom, hogy szinte rajong értem és ez annyira felemelő. Olyan jó érzéssel tölt el.
Szeretem. Mert az életem állandó része. És féltem is mert fontos számomra. Féltékeny is vagyok mert senki ne nyúljon ahhoz ami az enyém. Hisz csak az én feleségem. Birtoklom. Erre kár is több szót pazarolni.
De ez ettől még nem szerelem. Ez csak az, hogy jobban szeretem mint az átlagot.

- Camila én.. - húzom a mellkasomra a fejét és simogatom a haját de mikor beszélni kezdek felemeli a fejét, az állát a mellemre támasztja és kutatva néz majd egy szemforgatás kíséretében visszafektetni a fejét.

- Nem kell mondanod semmit Angelo. Nekem muszáj volt kimondanom mert nem bírtam volna továbbra is magamban tartani. Először érzek ilyet és tudnod kellett róla, de ez nem azt jelenti, hogy tőled is várom, hogy kimondd. Jó, nyilván jól esne de ismerem a helyzetedet. Tudom, hogy mennyire befolyásol a gyerekkorod. De ha magadon is elkezded észrevenni a jeleket amiket annak idején Domenicon is láttál mikor Caterinaba szeretett.... akkor azért szólj, hogy felkészülhessek rá. - mondja miközben simogatom a karját.
Figyeltem rá. Figyelmesen végig hallgattam. De nem tudom megtenni amit kér.

Ha csak azokra a jelekre figyelnék akkor már régen szólnom kellett volna....

* Te amo - Szeretlek? *