Most járok a hetedik hónapban és már itthon vagyunk. Egy kis szünetet tartottunk Angeloval. Már ha annak lehet nevezni. Inkább csak közös megeggyezéssel megbeszélt szenvedés volt.
Nem tudok távol lenni sokáig tőle. Nem is akarok. Őt akarom. Mindenestől. Pontosan úgy ahogyan van.
Igen. Kézzel lábbal harcoltam ez ellen a házasság ellen. Értek meglepetések és váratlan események. De kitartottam mikor úgy éreztem, hogy érdemes. Mert érte érdemes.
Tudom, hogy az életünk nem mindig kifogástalan és, hogy nem mindig úgy alakul ahogy mi tervezzük de szentül hiszem, hogy együtt képesek vagyunk mindent legyőzni. Együtt ki tudunk tartani és harcolhatunk minden ellenség ellen.
Mert erről szól a kapcsolatunk. Arról, hogy jóban rosszban.
Nem mindig napsütés a kapcsolatunk de nem is akarom, hogy az legyen. Mert az nem lenne valóságos. Én viszont csak azt akarom megélni Angeloval ami valóságos.
Megkaptam az élettől mindent amit szerettem volna. Van otthonom, van családom, van hova tartozni. Mindenki mellettem maradt a rossz döntéseim ellenére is.
Megbizonyosodtunk arról, hogy mennyire önfeláldozó is az aki feltétel nélkül szeret. És ezt nem akarom elveszíteni sohasem.
Már eljutottam arra a pontra, hogy nem szeretek aludni és nem szeretek álmodni.
Már nem szeretek.
Mert az életem már szebb mint amilyen bármelyik álom lehetne!
Az életem lett az álmom!
* Casa - Otthon*
YOU ARE READING
ANGELO!✔
RandomB.E.F.E.J.E.Z.E.T.T. Kényszerházasság? ✔ Elrontott múlt? ✔ Hogy mi lehet velünk, és belőlünk azt kizárólag csak mi dönthetjük el! Félek, hogy túl sokáig tartott míg erre rájöttem...
