ANGELO!✔

30. - Decisione! /C./

Csak néz de nem szól. Nem tudom, hogy ez jó jel e vagy sem. De erősen gondolkodom rajta.

Napok óta sőt lassan hetek óta rosszul voltam. Nem gyanakodtam a terhességre egészen a rosszullétekig. Aztán jöttek a rohamok, hogy szinte az egész napot végig hánytam. Azután megtudtam, hogy terhes vagyok de nem volt megfelelő a pillanat, hogy elmondjam Angnak hiszen akkor tudta meg, hogy Ő lett az új Capo. Két ekkora hírt nem tudott volna egyszerre feldolgozni. 
Csak sajnos nem számítottam arra, hogy elájulok, összeesek vagy ennyire legyengülök. 
A kórházban már rettegtem a férjem érkezésétől pont amiatt mert nem tudtam miként fogja fogadni. Még a hányingerem is elmúlt... mintha a pici sem akarná, hogy az apja tudjon a létezéséről. De ezt már buktuk.

- Angelo... - valahogy meg kell nyugtatom de nem tudom mi mást mondhatnék neki azonkivül amit a világon a legjobban ellenzek ezzel a babával kapcsolatban. - Elvetethetjük. - nézek rá, hogy lássa komolyan gondolom és olyan mintha egy mély álomból ráznák fel mint aki hirtelen most tér magához. Úgy néz rám mintha megütöttem volna. Mintha menten kitekerné a nyakam már csak a felvetés miatt is.

- Ezt akarod? - kérdez vissza és nem tudom, hogy valóban látom vagy csak odaképzelem de olyan mintha fájdalmat látnék a szemében. Biztos, hogy képzelem. Angelo nem érez fájdalmat. SOHA.

- Nem... tudom. Nem szeretném ezt. Nem akarom. De érted megtenném. Ha azt látnám, hogy nem akarod vagy nem vagy boldog akkor megtenném bármennyire fájna is nekem. A szívem törne össze de megtenném ha tudnám, hogy számodra ez korai vagy egy hatalmas csalódás. Csak tudni akarom, hogy te... - nem tudom befejezni a mondatot mert hirtelen hozzám lép és azonnal a számra tapasztja a száját. A két keze közé fogja az arcomat, hogy ne tudjak elhúzódni és úgy csókol mint talán eddig még sosem. Olyan érzéseket szabadít fel bennem amik eddig csak lappangtak de most a hormonjaim miatt is teljes sebességgel törnek a felszínre. Mikor megfogom a két csuklóját, elhúzódik tőlem és mélyen a szemembe néz. Egyikönk sem szól egy darabig semmit mert nincs szükség szavakra. 

- Akarom. És senkivel nem akarnám ezt jobban mint veled Camila. Te vagy a feleségem... 

- Nem csak a feleséged akarok lenni. 

- Nem hiszem, hogy tudnál már ennél több lenni. - kuncog mint aki nem érti, hogy mire célzok. - Mit akarsz? Tudod, hogy bármit akarsz is, tőlem mindent megkapsz.

- Téged akarlak!

- A tiéd vagyok.

- De nem csak papíron. Azt akarom, hogy szeress. Arra vágyom, hogy szerelmes legyél belém! Miért olyan nehéz ezt megadnod? Most ráfogod arra, hogy azért mert Capo vagy. De előtte nem szerettél és akkor még nem is volt mire ráfogni. Miért nem vagyok elég jó a szerelmedre Angelo? - csak néz, karbatett kezekkel és tanulmányoz engem. Újra megfogja az arcomat két oldalt mintha meg akarna csókolni. Enyhén lecsukódnak a szemeim de sokáig nem tartom így Őket, mert Ő nem tesz semmit. Csak fogja az arcom és egyre közelebb húzódik hozzám de nem csókol meg. Csak néz.

- Szólj ha befejezted a szó áradatot.

- Befejeztem. - suttogom és várom, hogy tegyen vagy mondjon valamit.

- Már akkor szerelmes voltam beléd, mikor a nászútunkon utánad mentem a tengerpartra és láttam, hogy milyen egyedül vagy. - nem hagy időt arra, hogy reagálhassak vagy akár magamhoz térhessek az általa okozott kábulatból mert a szája ismét az enyémet kísérti.

Úgy érzem, hogy még csak most érkeznek az igazán nagy változások az életünkbe!

* Decisione! - Döntés!*