ANGELO!✔

23. - Risposta! /A./

- Testőrök nélkül! - vitázom Domenicoval mert nem akarja megérteni a problémámat.

- De Carloval találkozik. - világít rá a nyilvánvalóra, hogy megnyugtasson de hatástalan.

- Egyszer megölöm. - erre a bátyám úgy elkezd nevetni, hogy félek tőle bekattant. Kérdőn nézek rá mire újra kirobban belőle a nevetés.

- Istenem. Hányszor akartam én már megtenni. De Ő Conti. És a Contik ragaszkodnak egymáshoz. Caterina miatt soha nem tettem meg. Te pedig Camila miatt nem fogod. Amugy meg ha belegondolsz Ő egy jó srác. Szereti a nővéreit és támogatja Őket mikor a legnagyobb szükségük van rá. És bár néha legszívesebben kinyírnánk, de nem fogjuk megtenni mert a szívünk legmélyén valahol hálásak vagyunk neki azért mert egyben tartja a családjainkat. - mosolyog rám és bár nem adok neki igazat de nagyon jól tudja, hogy egyetértek vele.

- Az öcsémről van szó? - lép elő Caterina az egyik szobából.

- Hol van az én szépségem? - kérdezem mire pimaszul elvigyorodik Domenico karjai között

- Ahogy hallottam épp az öcsénkkel találkozik. - làtom ahogy Domenico válla rázkódik a visszafolytott nevetéstől, mire én csak gyilkosan tekintek a bátyám élete szerelme felé.

- Cameoról beszélek. - mondom ki a nyilvánvalót mintha nem tudná

- Jajj Angelo. Akkor sem lehetnél vakabb ha kinyomnák a szemed. - szemforgatva sóhajt egyet és kimegy a konyhába.

- Mintha elfelejtetted volna hol a helyed. - morgom utána mire Domenico tarkón vàg. -Puhány! - ezt már neki szánom.

- Mindenkihez van pár jó szavad? - halljuk ahogy Chloe felsír és a testvérem már megy is be hozzá, hogy megnyugtassa. Én pedig Cathez megyek.

- Mire céloztál? - sejtem, hogy nem adja magát könnyen.

- Majd rájössz magadtól.

- Caterina...

- Angelo...

- Mondd már, hogy mit kellenne látnom.

- Na figyelj. Előre tisztázzuk, hogy nem miattad mondom ezt el hanem a húgom miatt. Mert Ő fontos nekem. Tudod hasonló helyzetben annak idején én is örültem volna neki ha valaki elmondja nekem a nyilvánvalót és nem magamtól kell rájönnöm de nekem nem volt ilyen szerencsém mint neked lesz...

- Sajnos.

- Akarod hallani vagy sem?

- Mondjad!

- Camila is és te is, azért tartjátok távol magatokat a másiktól mert féltek attól, hogy mi történne ha közel kerülnétek egymáshoz. Rettegtek attól, hogy mi fog történni ha odaadjátok a szíveteket a másiknak, pedig ezt sosem tudjátok meg amíg meg nem teszitek. Makacsak vagytok, önfejűek és túl határozottak. A boldogságotoknak nem áll az útjában semmi csupán csak ti magatok. Ezzel vagy kezdesz valamit és akkor végre boldogok lesztek mindketten, vagy marad minden úgy ahogy most van és szenvedtek tovább, egymás mellett, egy látszat házasságban. A ti döntésetek. De főleg a tiéd. - közelebb jön és mélyen a szemembe néz - Neked kell megtenni az első lépést Angelo.

- Köszönöm. - mondom őszintén.

- Szívesen. - hülyére cikizhetett volna vele, hogy sose mondom ezt, de nem tette. Caterina teljesen komolyan beszélt.

Kisétálok a konyhából, beszállok a liftbe és lentre veszem az irányt.
Valami gyanús... Antonio nem áll az ajtóban. Leo pedig odabent vitatkozik valakivel. De miért van a lakásban ha Camila nincs itthon?
Belépkedek és látom, hogy telefonon veszekszik.

- Camila azonnal gyere haza.... - szóval így tegezi a feleségem. Jó tudni. - Az a pasi elzavart. Nem maradhatsz vele kettesben. Bassza meg, azonnal legyél itt! - kiabál, én pedig erősen gondolkodni kezdek rajta, hogy mióta is viszi a nyúl a puskát - De igen! Az vagyok oké?! Igenis féltékeny vagyok. Napközben velem hetyegsz de este Angelo dug most meg egy idegen pasival vagy.... Camila! CAMILA! - kiabál a telefonba de gondolom a feleségem letette. Mikor Leo hátrafordul, meglát, kitágul a pupillája majd magyarázkodásba kezdene de nincs rá ideje. Azonnal lendül az öklöm.
Hasba vágom mire Ő nem védekezik. Tudja miért kapja és tűri. Nem érdekel mi történt közöttük mert egy ujjal sem érhetett volna ahhoz ami az enyém. Ez tiltott volt és ezért büntetés jár. Egy sor hasba ütés után elterül, én pedig előrántom a késem a nadrágom hátuljából. Erre már Ő is felfigyel és védekezni kezdene de ismét gyorsabbnak bizonyulok. Addig ütöm amíg magánál van. Marokra fogom a kést és egy mély vágást végzek azon a csinos kis pofiján miután elájult. Camila megölne ha megölném.

- Stefano. - üvöltök ki az előcsarnokba

- Igen? - jön be lélekszakadva a testőröm.

- Tüntesd el innen mielőtt megölöm. Nem érdekel hova viszed. Nem érdekel, hogy megölöd e, de többet nem akarom látni sem, a föld ezen felén. - Stefano kérdezés nélkül bólint és húzza ki a lakásból Leo-t.

Én csak leülök a kanapéta és a fotel mögött lévő véres szőnyeget nézem.

Hallom mikor Camila belép.

- Angelo beszélnünk kell. - állok fel és nézek szembe vele. - Én. Nem is tudom, hogy mondjam. Azthiszem... hogy... én... szóval...

- Mondd ki. - parancsolok rá keményen mire megilletődik de csak kiböki a lényeget

- Szeretlek. - néz a szemembe és mondja ki azt amit most a legkevésbé akartam hallanni.

- Szeretsz? - kérdezem kiabálva míg Ő félve bólint. - És mikor szerettél belém? Mielőtt vagy miután basztál Leoval? - távozok és úgy becsapom magam után az ajtót, hogy beleremeg a ház. Ha nem mennék el akkor bántanám de tudom, hogy azt pedig később bánnám meg. Szóval igen, pont olyan puhány vagyok mint Dom de leszarom. Elmenekülök az otthonomból.

Szeret!
Camila szerelmes belém!
Vagy csak azért mondta mert félt, hogyha kitudódik a Leos titka akkor megöletem Őt is...
Haragszom rá. Gyűlölöm.

De nem tudnám bántani... már nem!

* Risposta - Válasz!*