21. - Litigio! /A./

7.6K 325 28
                                    

A közös napunk Camila-val olyan jól alakult, hogy Ő az emeleti hálóban alszik, én meg Domeniconál ugyanis nem sikerül elviselnünk egymást és lett pár új fejlemény is.

Minden úgy kezdődött, hogy....

Reggel oldalra fordulva éreztem, hogy Camila teljesen hozzám van simulva. Igazán szép látványt nyújtott. A haja, a bőre, mindene szinte ragyog már reggel is. Nem véletlen választottam Őt magamnak. Megéri reggelente erre ébredni. 
Óvatosan hozzá simulok és simogatom ahol érem. Ő felébred és csak huncutul elmosolyodik. 

- Mit csinálsz Angelo? - kérdezi és kimászik a kezeim alól mire én csak hátradőlök az ágyban és figyelem ahogy felöltözik

- Csak veled szerettem volna lenni.

- Én most nem szeretnék szexelni. Megyek csinálok reggelit. - azzal el is indul a konyhába.

Végre nincsenek testőrök, nincsen senki és erre nincs kedve szexelni. Ki érti ezt a nőt? Mert én nem az biztos!
Miután összekészülődtem lemegyek a konyhába és már messziről érzem a palacsinta meg a kávé illatát. Mögé sétálok, átölelem ám Ő elhúzódik tőlem. 

- Hova megyünk ma? - kérdezi mosolyogva

- Meglepetés! 

- Kiváncsi leszek. - tesz le elém egy bögre kávét és pár darab palacsintát.

Megesszük a reggelinket, megkávézunk, összeszedjük magunkat és elindulunk. Hogy hova? A vidámparkba. Igaz, hogy zárva van, de van az az összeg ami megnyitja előtted az ajtókat. Ez esetben is így történik. A Conti-k valami különleges szerelmet éreznek a vidámparkok iránt mert teljesen fel vannak dobódva a ténytől, hogy itt lehetnek, vagy vannak. Emlékszem Caterina a leánybúcsújáról lett megszöktetve, hogy Carlo idehozza.

- Gyere. - húzom magam után az óriáskerékre.

Belépünk egy kis kapszulába de nem ül le hanem nézi a tájat, én pedig mögé állva átkaralom a derekát és a vállára teszem az állam. Együtt nézzük a csodaszép kilátást, mikor megáll a kerék pont a legtetején.

- Camila szeretnék veled valamiről beszélni! - mondom komolyan mire megfordul a karjaimba és néz a szemembe

- És ez annyira komoly, hogy felkellett hozni ilyen magasra, hogy ne tudjak megszökni? - kérdezi kissé csípősen pedig semmi okot nem adtam neki a bizalmatlanságra.

- Igen. Annyira. 

- Mondjad.

- Azt szeretném ha abbahagynád a fogamzásgátlód szedését! - Camila csak áll és néz. Egy szót senm szól csak néz. Kissé már zavaró ám egyszer csak kirobban belőle a nevetés.

- Ez de jó volt. Majdnem elhittem. - még mindig nevet pedig láthatná, hogy én nem teszem

- Nem vicc volt Camila. Komolyan mondtam. Teljesen komolyan.

- De EZT nem gondolhatod komolyan! - vágja rá dühösen mire én is az leszek

- Már miért ne tehetném? A feleségem vagy. Elvettelek. Mindent biztosítok neked ami egy jó élethez kell és sincs okod panaszra. Akkor miért ne lehetne ez komoly?

- Mert egy gyerekhez idő kell és felelősség és legfőképpen boldogság.

- Nem vagy boldog?

- Veled? - kérdez vissza kapásból és erre nagyon ideges leszek. Intek az ablakból, hogy indítsák el a kereket. 

Mikor leérünk Camila szinte kiugrik és már rohan is a kocsihoz. Én is beülök a volán mögé és haza hajtok vele. Otthon ugyanezt megismételjük. Jó, hogy senki nem látja a szenvedésünket mert ez már nevetséges.

- Camila azonnal állj meg! - kiabálok rá mikor már a lépcső közepénél jár.

- Miért? Mi mondanivalód van még? NEM akarok gyereket Angelo. Nem is lesz gyerekünk. Most még biztosan nem. Még össze sem szoktunk rendesen. Mit kezdenél te egy gyerekkel?

- Én semmit. Az a te dolgod lenne..

- Na amíg így állsz hozzá tényleg nem lesz. Elég ebből Angelo. A válaszom NEM!

- Csak, hogy nem volt kérdés Camila. Kijelentés volt. Vagy így vagy úgy de gyereket akarok. Tőled. - ekkor elszáguldok mellette és az emeleti fürdőbe, Ő pedig utánam.

Kikapom a szekrényből a tablettákat és kihívóan a szemébe nézek míg a wc elé állok és mindet beleszóróm. Camila csak felszegi az állát és úgy válaszol.

- Ez nem a te döntésed Angelo! Nem fogsz rendelkezni a testem felett. Téma lezárva! - ekkor belép a hálóba és bezárkózik.

Épp terveznék utána menni de csörög a telefonom amit kikapok a farzsebemből és látom, hogy Domenico az. Azonnal felveszem. 

- Nem a legjobbkor tesó...

- Megvan Caterina! - ennyit mondd majd leteszi.

Hát így van az, hogy én most Domenico kanapéján fekszem míg várunk arra, hogy a magángép pilótája megérkezzen. 
Caterina-t haza hozzuk és lerendezünk mindent ami szükséges, utána pedig ezt le meccselem Camila-val.

Ennek itt még közel sincs vége!







* litigio - veszekedés *

ANGELO!✔Where stories live. Discover now