öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

4. rész

Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez is!❤️❤️❤️

Pár órával később ébredtem fel, viszont Jungkook még mindig mellettem húzta a lóbőrt. Próbáltam úgy kimászni az ágyból, hogy nem keltem fel, ami legnagyobb szerencsémre sikerült is. A mosdó felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Miután ez megtörtént a szoba irányába sétáltam, viszont meghallottam Jungkook hangját. Valószínűleg telefonált. Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de amikor meghallottam szavait akaratomon kívül is a lábaim a földbe gyökereztek.

-Nyugi drágám, minden rendben van....Taehyung? Ő jól van, bár most nem tudom hova tűnt.... Rendben, nemsokára megyek hozzád is, szeretlek manó- és csend lett. Én pedig észre se vettem, de a könnyeim hullani kezdtek. Gyorsan töröltem le azokat, és egy nem túl fájó kifejezést arcomra varázsolva léptem be a kórterembe, ahol Jungkook már ott ült az ágyon.

-Szia Taehyung- nem válaszolok, csak biccentek egyet. Direkt nem mellé, hanem a másik itt levő ágyra helyezem le magamat. -Mi a gond?- álszent. Baratnője, esetleg barátja van erre itt kedveskedik velem. 

-Semmi- jelentem ki érzelemmentes hangon, mire tekintete elsötétül én pedig rögtön összehúzom magamat, de ugyanolyan hangnemmel folytatom. -Mi az? Megint kómába teszel egy hétre? Hajrá!- feláll és minden szó vagy tett nélkül kisétál a teremből, viszont én sírva kuporodok össze az ágyon. Erőt véve magamon átsétálok ahhoz, ahol nem olyan régen összebújva aludtunk és ráfekve szívom be a finom illatot, amit maga után hagyott. Most veszem észre, hogy pólót váltott így magamról lekapva ezt a kórházi valamit veszem fel az ő pólóját, s abban fekszek vissza az aránylag kényelmes ágyba és valamilyen csoda folytán, újra álomba szenderülök.

Arra ébredek fel, hogy valaki a kezemet szorongatja és beszél hozzám. Nem nyitom ki a szememet, mert tudom, hogy ez az a személy, akihez most végleg semmi kedvem nincsen.

-Taehyung...- suttogja nevemet, de nem tárom elé tekintetemet, hadd higgye, hogy alszok. -Lesz valami, amit el kell mondanom. Nem tudom mi a bajod, de ne csináld ezt... Annyira sajnálom, amit tettem.- mondja már elhaló hangon, mire kinyitom pislákolóimat. Keresem a tekintetét, de feje az ágyamra van hajtva miközben kezemet szorongatja. Hogy észrevegye fent létemet, hüvelykujjammal cirógatni kezdem kézfejét. Ijedten néz fel rám, mire én egy biztató mosolyt küldök felé. -Hallottad?- kérdezi kissé félve, mire én pár bólintással adom tudtára, hogy igen. -Nem akarok előtted titkolózni.

-Mégis azt tetted. Jungkook, ha van valakid miért nem mondtad? Jó, nem mintha közöm lenne hozzá, de akkoris...

-Mi? Miért lenne bárkim is?- néz rám értetlenül, majd hirtelen tör ki belőle a nevetés, amit én nagyon nem értek.

-Min nevetsz?- kérdezem szinte durcizva, mire ő lassan befejezi jóízű kacagását.

-Taehyung, te hallottad a telefonbeszélgetést, ugye?- kérdezi egy kisebb huncutsággal a hangjában, valószínűleg rájött, hogy féltékeny lettem.

-Igen...- motyogom lehajtott fejjel. JeongGuk az ágyra mászva ül le mellém, és karját fejem mögött átvetve húzza buksimat vállára.

-Nincs semmi gond. Nem a "párommal" beszéltem.- egy nagy sóhaj után folytatja mondandóját, amit én figyelemmel követtem végig -Van egy hatalmas titok, amit nem sokan tudnak rólam. Mikor belecsöppentem ebbe az egész maffia dologba nagyon elszállt velem a ló. Bulizni jártam, szinte minden nap összefeküdtem valakivel. Fiú vagy lány, mindegy volt. Volt, hogy egyszerre több is- kuncog fel egy kissé, de mikor látja kíváncsi tekintetem folytatja. -Egyik este viszont nagyon elbasztam, 22 voltam. Most 25 éves vagyok, és van egy lassan 3 éves kicsi fiam.- fejezi be mondandóját, de én köpni-nyelni, sőt meg levegőt venni se tudok jelen pillanatban.

-He?- egyedül ennyit tudok kinyögni, mire kicsit elmosolyodik de én rögtön felülök az ágyon. -Neked? Egy maffia főnöknek? Gyereke? 3 éves? Gyerek?- kezdek el össze-vissza makogni, de ő visszahúz maga mellé és fejemet mellkasára helyezve kezdi el hajamat birizgálni, miközben szorosan simulunk egymáshoz.

-Van egy fiam, jövő héten lesz 3 éves és meg akarom látogatni. Szeretném, ha velem jönnél és megismerne, mivel ő jön velünk haza.- közli teljesen nyugodtan, én pedig nem csak egy dolgon akadok fent. Haza? Látogatni? Jön velünk haza? Menjek én is hozzá?

-Hol az anyja?- kérdezek rá arra, ami a legjobban érdekel jelen esetben.

-A gyerekkel. 3 éves koráig lehetett vele, ennyit engedtem. Amúgyis egy ribanc.- jelenti ki teljes komolysággal a hangjában, mire nekem teljesen kiül az értetlenség az arcomra.

-Oké, nekem ez sok.

-Csak ígérd meg, hogy eljössz velem hozzá. A többit pedig majd otthon már elmondom- mosolyog rám reménykedve.

-Elmegyek veled a fiadhoz.

—————
Nos, remélem tetszik a történet és itt is lenne a legújabb rész. ❤️
A hibákért elnézést🤭
Szép hétvégét nektek!😁

Puszi a pocitokra💚