öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

27. rész

Kellemes olvasást! ❤️❤️

A szeretkezés után eldöntöttük, hogy nem csinálunk már semmit, csak veszünk egy közös forrófürdőt, majd kipihenjük magunkat kellően.
Bár ez meg is történt, úgy éreztük, hogy nem lehet még vége a napnak, így jutottunk arra az elhatározásra, hogy sétálunk egyet a szállodában, majd vacsorázni is elmegyünk az étterembe.

-Mehetünk, kicsim?- lép mellém Jungkook, amikor már tükörben nézegetem magam, hogy minden tincsem a helyén van-e. -Kinek akarsz ennyire tetszeni?- húzza fel szemöldökét, miközben birtoklóan átkarolja derekamat, s szorosan húz maga mellé, közben végignézve rajtam.

-Nem is tudom- mosolyodok el, majd folytatom. -Tegnap az a fiú, aki felhozta a bőröndöket... nem volt rossz- harapom be alsó ajkamat, hogy vissza tudjam tartani a feltörni készülő nevetésemet.

-Igen?- mar bele körmeivel derekamba, mire felszisszenek és arrébb ugrok, de ezzel csak azt érem el, hogy teljesen előtte vagyok, így másik karját is körém vezeti. -Lehet akkor el kell őt küldenem innen, mivel nem szeretem, ha vetélytársaim vannak.

-Nincsen rá szükség..- mondom, mire láthatóan felragyognak szemei, de aztán megfordulok ölelésében és karjaimat nyaka mögött tekerem össze. -...mivel szerintem őt választanám- nyújtom ki nyelvemet, viszont a következő pillanatban már az ölében találom magam, ahogy a falnak nyomva néz a lehető legmélyebben szemeimbe.

-Biztos vagy ebben, Taehyungie~?- markol bele erősen fenekembe, majd egyik kezével megkeresve az enyémet emeli közénk és kezdi el forgatni ujjamon a gyűrűt.

-Na, nem! Azt békén lehet hagyni, Mr. Jeon- kapom el tőle rögtön mancsomat egy szigorú tekintet kíséretében, mire ő felnevet, majd egy szerelmes csókba invitálja ajkaimat, amik csak úgy visongatnak örömükben, hogy a puha, mézédes finomságok hozzájuk érnek végre és egy szenvedélyes, mégis érzelmekkel túlfűtött csókban forrhatnak össze a mai napon már sokadjára.

-Ha őt akarod, akkor ezt is visszakérem ám'- suttogja számra, majd homlokomra csókol és lábaimra tesz.

-Nem adnám vissza amúgy, soha.

-Nem is akarnám visszakérni.- csókolja meg újra ajkaimat, majd ellép tőlem én pedig kilátást nyerek az előbb még tökéletesen beállított hajamra, aminek szálai most a létező összes irányba merednek.

-Direkt volt, igaz?- kérdezem meg felé fordulva, s ő olyan ártatlanul pillant rám, hogy el sem hiszem hirtelen, hogy velem szemben ő áll.
-Hagyjuk- ingatom meg fejemet, és a cipőkhöz lépek, hogy aztán a kedvencemet kiválasztva húzzam fel lábfejeimre.

A szobából kilépve rögtön összefűzi ujjainkat, hogy mindenki lássa mi egy pár vagyunk. Magát az épületet gyorsan körbejártuk, bár a wellnes részlegnél bőven elidőztem volna még, de megígérte, hogy egy nap a nyaralásból lejövünk és az egész napot eltöltjük ott közösen. Elmondása szerint ez a kedvenc szállodája mind közül, mik az ő birtokában állnak, mivel ez nem olyan hatalmas, mégis kellően elég szoba található benne és, ami a legfőbb oka ennek az az, hogy családias hangulata van.

Miután minden helyiséget bemutatott nekem, sőt a szálloda igazgatójával is megismerkedhettem -hiszen tudnia illik ki is vagyok én-, elmentünk a szálló étkezdéjébe és egy felejthetetlen finomságokkal teli vacsorában volt részünk.
Az este további részében csak az ágyon feküdtünk, néha a teraszra is kilesve, hogy gyönyörködhessek Párizs utcáiban. Bár inkább preferáltunk mind a ketten azt, hogy zuhany nélkül bújjunk össze és hajtsuk álomra fejünket, rájöttünk, hogy holnap még ennyi kedvünk se lesz a mosdással bajlódni, így egy pár perces hisztéria után sikeresen megtisztálkodtunk, majd leendő férjem ölelésében hajtottam fejemet álomra.

A következő nap reggelén finom illatok okából nyitottam fel szemeimet és már éppen öleltem volna magamhoz Jungkookot, viszont kezem alatt csak a lepedő volt. Azonnal kipattantak szemeim és fel is ültem, ahogy tekintetemmel keresni kezdtem páromat. Nem sokkal később meg is találtam, ahogy egy egyenruhás személlyel beszélget miközben a mellette lévő asztalkán finomságok vannak kihelyezve. Szóval, itt fogunk reggelizni. Visszadőlök a puha párnák rengete közé, viszont ahogy karjaimat is leengedem az neki koccan az ágy keretének így belőlem egy fájdalmas nyögést kiváltva.
Hallom, ahogy csukódik a bejárati ajtó, majd egy nagy kézfej közre fogja az én pici tenyeremet és szájához emelve csókot nyom rá.

-Buta vagy- mondja halkan, majd újra megpuszilja a beütött kezemet, és aztán ajkaimra is nyom egy üdvözlő csókot.

-Nem voltál itt. Utálok nélküled ébredni- jelentem ki, miközben még mindig csukott szemekkel megkeresem nyakát és amögött összekulcsolva karjaimat húzom magamra, mire nyekken egyet, de aztán felkuncog.

-Reggelizzünk meg, aztán nézzünk szét Párizsban, oké?- emelkedik fel testemről és én is így teszek, míg már lassan fel is öltözök. Felesleges újra hosszú perceket töltenem a kinézetemmel, hiszen ha túlzásba viszem, úgyis megtalálja a módját, hogy a nap valamelyik részében tönkre tegye.
A reggeli mennyei finom volt és bár otthon sem kapunk rossz bánásmódot és ételt, ez mégis sokkal másabb és különlegesebb volt.
Az étkezés befejezése után kicsit pihentünk, majd miután hívott egy autót Jungkook lementünk az előtérbe s ott vártunk a járműre. Nem kellett sokat tétlenkednünk, hiszen szinte pontosan három perc múlva az ajtó előtt parkolt le a matt fekete gépjármű és ránk várt. A hátsó ülésen foglaltunk helyet, s a központba vettük az irányt.
Az első állomásunk természetesen az Eiffel-torony volt, aminek muszáj volt felmennünk a tetejére, s Jeon viccesen kijelentette, hogy lehet itt kellett volna megkérnie a kezem. Bár nekem teljesen mindegy, ígyis tökéletesen csodás emlék az elmémben, amikor letérdelt elém, s feltette a mindent eldöntő kérdést, az Eiffel-torony tetején romantikusabb lett volna.
A nevezetességnél sajnos -vagy nem sajnos-, annyi időt töltöttünk, hogy kellően megéheztünk, így elmentünk a város egyik legjobb éttermébe ebédelni, ahol képtelen voltam nem megkóstolni a híres francia ételt, a csigát. Jungkook ezt fintorogva nézte végig, miközben ő a garnélarákot falatozta. Csodák csodájára én teljesen meg voltam vele elégedve, és nem tudom miért undorodik sok ember ettől, nem olyan szörnyű. Nem tudnám enni ezt minden nap, de néha belefér.
A közös ebéd után ellátogattunk a Louvre nevet viselő múzeumba, ahol különböző híres festők szebbnél szebb alkotásait tekinthettük meg, s hiába nem vagyok oda a művészeteketért, mint egy óvodás kisgyerek az édesség soron, úgy néztem végig az összes képet, mik a falon csüngtek egy keretben.
JeongGuk azt ecsetelte az autóban, hogy egy utolsó helyre akar még elvinni, de én már olyannyira fáradt voltam, hogy alig bírtam nyitva tartani pilláimat. Végül mikor megláttam a Versailles-i kastélyt, ahogy az esti homályban ki van világítva, minden álmosság kiszállt íriszemiből, s azon nyomban társam kezét megfogva kezdtem húzni magam után a bejárat felé. Lassítást kért, amit meg is adtam neki, majd már sokkal kényelmesebb tempóban mutatta meg nekem ennek a helynek is minden egyes pici helyiségét, közben sokat mesélve ennek történelméről és az itt élő emberekről is.

Miután visszatértünk a szobánkba s a szálló által készített vacsorát is elfogyasztottuk, úgy gondoltuk, hogy a nap tökéletesen zárulhatna azzal, ha a wellnes részlegben töltjük el a huszonnégy órából maradt utolsó perceket. Tervünket megvalósítottuk, hiszen mindjárt éjfélt üt az óra, én pedig párom ölében ülve élvezem a pezsgőfürdő kellemesen meleg vizét. Jungkook mellkasa teljesen hátamhoz simul, én pedig lehunyt szemekkel élvezem, ahogy néha vállamra puszil, vagy csak szimplán oldalamat cirógatja, míg néha szorosabban ölel magához derekamnál fogva, s egy szeretleket suttog fülembe.

A nap összeségében csodálatos volt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer Franciaországban fogom tölteni a napjaimat, de nem bánom, hogy így lett. Talán hálásnak kéne lennem apámnak, hogy anno' eladott egy gazdag embernek, mivel ennek okából ismertem meg a mára már életem szerelmévé vált férfit.

—————
Sajnálom, hogy régen volt rész, de nagyon nehéz heteim voltak, sőt még beteg is lettem😢🤦🏽‍♀️
Remélem tetszett nektek, és próbáltam most hosszabra írni, amolyan kárpótlásnak😄❤️😇

Ha hibát találtok elnézést! 💕

<^{Egyébként, már nincs sok hátra.
<^{Pontosabban 3 rész+Befejezés. 😛

Puszi a pocitokra! 💚💚