öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

14. rész

Jó olvasást! ❤️❤️

Reggel, amikor felébredtem már nem volt mellettem Minjun pici teste, ami miatt szemeim rögtön kipattantak és kapkodva álltam fel, majd kezdtem el rohanni a lépcsőn. A nappali bejáratához érve már hallottam az édes kis nevetését, így közelebb léptem és láttam, ahogy Jungkook ölében ül a fia és éppen őt csikizi. Hatalmas, letörölhetetlen vigyorral figyeltem őket, mígnem egyszer minden nevetés elhalkult, s kissé aggódva kaptam rájuk tekintetem. Szerencsére ők nem láttak meg engem, viszont én tökéletesen hallhattam és figyelhettem őket innen.

-Appaaa- kezdi a kisfiú, mire az említett személy mosolyogva figyel rá -Tyi moszt össevestetek Taetaevel?- kérdezi szomorú, kissé csalódott hangon, mire nekem a szívem szorul össze, de ő még folytatja -Nyem akajom, hogy miattyam vesekedjetek. Taehyung nadzson aranyosz- fejezi be egy hatalmas mosollyal arcán, hevesen bólogatva, ami miatt nekem szinte már szemeim könnybe lábadnak. Jungkook csak sóhajt egy nagyot, majd szorosan magához öleli gyermekét.

-Megint sikerült őt megbántanom. Hidd el nekem kicsikém, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam annyi időt tölteni veled az elmúlt napokban, de folyamatosan volt valami gubanc. Elhiszed nekem?- tolja el magától kissé fiát Kook, és hangja olyan megtörten és csalódottan hat, hogy rögtön legördül az első könnycseppem. Amikor pedig meglátom, hogy Minjun helyeslően kezd bólogatni apja felé, közben arca különböző szegleteire adva kicsi puszikat halkan felkuncogok. -Tudod, én nagyon szeretem őt, de sajna ezt csak egy módon tudnám megmutatni, ő pedi azt még nem akarja- sóhajt egyet lemondóan, miközben kisfia haját kezdi igazgatni -Remélem megbocsájt nekem, csak ébredne már fel. Biztos meg fog ijedni, hogy nem vagy mellette- nevet fel halkan Jungkook.

Azt mondta, hogy szeret. Biztos nem hallottam félre, ezt nem lehet másképp hallani. Szóval ő szeret engem, és törődik velem, csak feszült, mert egyelőre nem engedtem neki azt. Az az idióta pedig persze azt hiszi, hogy én egyáltalán nem is akarom, hogy megtörténjen. Nem is gondol arra, hogy mondjuk nem a gyerek mellett kellene vagy, hogy lehetnénk kissé békésebb hangulatban is. Mindegy, a lényeg, hogy valószínűleg a tegnapi kiborulása is csak egy volt a sok közül, és már megbánta. Látom rajta, hogy megbánta és igazából ez mindennél többet jelent.
Halkan szipogok párat, s könnyeimet pólóm ujjába törölve lépek ki a -z eddig menedéket nyújtó-, fal mögül.

-Jó reggelt- szólalok meg halkan, egy kisebbet ásítva. Junie rögtön leugrik apja lábairól és hozzám sétál, én pedig leguggolva zárom karjaim közé, közben válla fölött Jungkookra nézve, aki egy szomorú, mégis valamennyire boldogságot sugárzó mosollyal figyel minket. Minjun lassan kibontakozik ölelésemből és egy puszit adok arcára.

-Apányak isz jár pusi, Tae- dorgál meg a kisfiú, mire én először kikeredett szemekkel nézek rá, de aztán csak felnevetek. A szakács jön be szólni, hogy kész a kisfiú reggelije, mire ő rögtön odapattan és már épp, hogy indulnék vele, de megállít -Tye moszt besélgessz apával- újból felnevetek kissé, majd elengedve kezét bocsájtom útjára immár, én pedig Jungkook mellé ülök.

-Jó reggelt- néz rám, mire én is biccentek egyet felé. Meglátom kissé szomorkás arckifejezését, és közelebb hajolva egy enyhe puszit nyomok ajkaira. Elhúzodva tőle a látvány nevetésre késztet; tátott szájjal, kikeredett szemekkel és egy kissé pirosas almácskával néz vissza rám.

-Azt mondta a fiad, hogy jár neked is jó reggelt puszi- húzom meg vállaimat.

-Taehyung...te...te—

-Hallottam mindent. Már régóta fent vagyok, és ott álltam- mutatok a fal mögé, ami tökéletes búvóhely volt számomra. -Nem haragszok rád.

-Nem szép dolog hallgatózni- biggyeszti le ajkait, amin szélesen elmosolyodok, majd közelebb csúszva hozzá egyik kezét megfogom, és ajkaihoz hajolva csókolom meg akkora szenvedéllyel, amennyire csak telik tőlem. Persze, ezt rögtön viszonozza, és már csak akkor válunk el, amikor az összes levegőnk elfogyott. Ez nem volt nekünk elég, így először újra csak kisebb puszikat adva egymás ajkaira kóstolgatjuk összekeveredett nyálunkat, de végül egy újabb szerelmes csókba forrunk össze.

-Holnapra küldd el a személyzetet, és Minjunt pedig egy napra adjuk oda egy bébiszitternek- kezdem mondandómat, de mivel csak értetlenül pislog rám folytatom.

-Megmutathatod végre, hogy mennyire is szeretsz, Mr. Jeon.

—————
Köszönöm, ha elolvastad❤️
Remélem tetszett nektek valamennyire! ❤️❤️
Elnézést kérek a hibákért, ha találtok benne! 🤫

Nem tudom eldönteni, hogy a következő részt írjam-e meg +18-ra vagy inkább ne🤷🏽‍♀️
a döntés a ti kezetekben van ❤️

Puszi a pocitokra!💚