öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

10. rész

Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez is! ❤️

Végre normálisan is felkeltem, Jungkook ölelő karjai közt. Ettől jobb érzés nincsen. Szembe fordultam vele és csak arcát tanulmányoztam, amin most egy ránc sincs, és teljesen ki van simulva. Olyan békés. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ő egy kegyetlen gyilkos is tud lenni.
Egy kissé távolabb húzodtam, hogy jobban szemügyre vegyem megmentőmet, de Jungkook még így álmában is utánam kap, és karjait újra derekam köre csavarja. Édes...

Bal tenyeremet arcára helyezem és csak cirógatom kissé a puha bőrfelületet, miközben azon gondolkozok, hogy mennyi minden történt velem, mióta ide kerültem. Az életem gyökeresen megváltozott és ezt mind Neki köszönhetem. A saját apját ölte meg miattam. Ideje lenne, valamivel ezt is meghálálnom. De mégis mivel? Semmim nincs. Csupán a szeretetemet tudom adni. Mert igen, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy szeretem őt.

-Nem tudok úgy aludni, ha közben ennyire bámulsz- szólal meg a semmiből Jungkook, mire egy kicsit felkuncogok. -Mindig kinevetsz- nyitja ki szemeit, mire kezemet elveszem arcáról és közelebb kúszva hozzá megcsókolom.

-Jó reggelt- adok még egy puszit ajkaira majd ahogy hátára fordul, úgy helyezem fejemet izmos mellkasára, ő pedig rögtön ujjait hajamba vezeti, hogy tincseimet simogassa.

-Jó volt- hallom hangján, hogy mosolyog, mire bár nem látja, de szemeimet forgatom. -Ma el kell mennem egy kicsit- mondja, ennek következtében én tenyeremmel hasfalán megtámaszkodva pillantok fel rá kíváncsian.

-Hova? Miért?- kérdezem rögtön, mire ő csak arcomra simítva nyom egy puszit homlokomra.

-Csak történt egy kis gond, de nem fog sokáig tartani. Ígérem- mosolyodik el szélesen, mire nem sokkal, de azért egy picit nyugodtabb lettem.

-Mikor mész?

-Reggelizünk együtt és utána. Nem leszek sokáig, jó?- simogatja tovább orcácskámat, mire én csak bolintók párat majd lassan közeledve arca felé csókolom meg, amit szívesen viszonoz nekem rögtön. -Na gyerünk- paskolja meg fenekemet, minek hatására felülök és miután ő is kiszállt az ágyból, ujjainkat összefűzve sétálunk le az étkezőbe.

A közös reggeli után már nem sok minden történt. Váltottunk még pár szót, de Jungkook olyan ingerült, hogy már levegőt se merek a közelében venni. Így inkább hagytam, és kijöttem a kertjébe, ahol a kis fedett teraszon foglaltam helyet egy bögre tea társaságában. Nem bántott meg, de olyan durván szólt hozzám, hogy jobbnak láttam most békén hagyni. Fogalmam sincs, hogy hova mehet, gondolom valami maffia ügy.
Hah, csak gondolnom kellett rá, és már itt is terem. Lassan ül le a mellettem levő székre és egyik kezemet megfogva zárja az ő hatalmas tenyerébe, miközben hüvelykujjával cirógatni kezdi.

-Megbántottalak?- néz fel rám kiskutya szemekkel, még ajkait is lebiggyesztve.

-Nem, dehogy- sóhajtok egy nagyot, majd felnézek rá -Ideges vagy.- jelentem ki egyszerűen, mire egyetértően bólint. -Miért?

-Taehyung, nem akarlak egyelőre ebbe belevonni- mondja, s tekintetével szinte könyörög, hogy fogadjam el válaszát.

-Nem. Mondd el. Valami van közöttünk. Tudni akarom, hogy mi történik veled.- makacsolom meg magamat, ami úgy látom neki nem tetszik, így inkább kezét elveszi enyémtől és ingerülten hajába mar.

-Ne bosszants fel jobban, Taehyung- a hangja megváltozott. Eltűnt belőle a kedves lejtés, és egy erős, érdes hangszín került helyére.

-Csak tudni akarom, hogy mi van veled. Ekkora kérés ez?- mondom már én is sokkal erősebb hangnemmel, mire elsötétült íriszeit rám emeli, és most jött el az idő, hogy megijedjek.

-Na figyelj- kezdi el aránylag nyugodtan, de utána egyre idegesebbé válik. -Van valami köztünk igen, de míg nem kapom meg a formás kis popsidat nem vagyunk együtt. Sajnálom. És mint mondtam drága Kim Taehyung, egyelőre nem akarlak belevonni, mert úgy gondolom még nem állsz erre készen. Szóval, egyszer kurvára fogadd el az én döntésemet, és ne baszd fel még ennél is jobban az agyam- csend termett közénk. Egyikünk sem szólalt meg, csak néztünk egymás szemébe, míg nem lehajtom fejem és pár perc néma csönd után megtöröm végre.

-Hagyj békén- motyogom magam elé alig hallhatóan, mire sajnos kívánságom rögtön teljesíti. Sarkon fordul, és időközben hallom, hogy a létező összes embert, ki szembe jön vele elhordja valamiért, vagy éppen az ajtókat csapdossa.
Ez most fájt. Szóval, csak akkor lehetnénk együtt, ha engedném, hogy lefeküdjön velem. Csodás. Mi van, ha csak ennyire kellenék? Mi van, ha miután odaadom magam kidob? Mi van, ha miután megkap ugyanúgy fog velem bánni, mint az apja? Nem akarom újra ezt. Azt hittem, hogy ő talán magam miatt szeretne. Szeretni... De úgy látszik neki is csak arra kellenék.
Ha ilyen ingerülten megy el -fogalmam sincs hova-, akkor annak biztos nem lesz jó vége. Vagy mindenkit megöl, vagy őt ölik meg. Igazából egyiket sem akarom, sőt azt sem, hogy meggondolatlan döntéseket hozzon ilyen állapotban. Épp hallom, hogy már kocsikulcsával csörömpöl, mikor felállok a helyemről és az üveg ajtón belépve szembe találom magamat vele. Ő is felegyenesedik és szemeimbe néz.
Mintha egy kis megbánást tükrözne...
Elindulok felé, csak lassan, és mikor pontosan előtte vagyok megállok. Ajkait hosszan homlokomnak nyomja, majd se szó, se beszéd kilép az ajtón, míg én elmormolok egy "vigyázz magadra"-t.

—————
Megérkeztem a következő résszel🤤
A héten itthon vagyok, mert lebetegedtem, tehát próbálok még legalább egy részt hozni, viszont hétvégén programom van😔
Szerintem egy, de lehet két rész is jön még a héten és remélem ez is tetszett nektek!❤️❤️

Szerintetek mi lesz ezután Jungkook és Taehyung kapcsolatából? Tae meg tud majd neki bocsájtani? És ami a legfontosabb, hogy Jungkook tényleg így gondolja? 🤔🤔

Puszi a pocitokra!💚
(próbáljátok nem megfázni😛)