öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

18. rész

<< -Jungkook... mi történik? >>

A szám tátva maradt, ahogy a szobában körbe néztem. Amin rögtön megakadt a tekintetem az az üveg bor volt az éjjeliszekrényen, két pohár kíséretében. Mellette volt egy doboz, amiben egyelőre tippem nincs, hogy mi lehet. A hálóban alapjárat is leginkább a vörös uralkodik, de így, hogy körbe szórta rózsaszirmokkal még inkább az a szín dominál jelenleg. Az ágyunk fölött eddig készített közös képek vannak, néhol Minjun is feltüntetve.

-Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fog érinteni, de készültem valamire- szólal meg hirtelen Kook, én pedig bármennyire is el vagyok ámulva ettől az egésztől, de a haragom nem múlt el teljesen.

-Jungkook, két és fél hétig úgy bántál velem, mint egy cseléddel. Ja, és nem csak te, hanem Minjun is és az egész személyzet. Az elmúlt három napban már enni is alig adtak nekem- csattanok fel mondandóm végére, mire rajta egy kisebb aggodalom fut végig. -Egyáltalán hol voltál? Minden nap elmentél, és nem aludtál velem, találtál valaki másat? 

-Mi? Dehogy, nehogy azt hidd- sétál közelebb hozzám, viszont én leintem, hogy inkább most ne -Taehyung, figyelj- jön mégis elém, és az agyam összes tiltakozása ellenére is, hagyom, hogy megfogja a kezemet -Senkire nem foglak, soha, lecserélni. Ha pedig egy picit is megbocsátanál megtudnád, hogy miért tettem ezt. Viszont ehhez muszáj, hogy egy picit ellazulj. Kérlek, cica- simít arcomra szabad kezével, viszont még mindig látom arcán azt a bizonyos kétségbeesettséget, emellett az aggodalom kis ráncait is felfedezem.

-Mondd el, hogy miért csináltad. Utána elgondolkozok azon, hogy megbocsátható-e vagy sem az indokod- makacsolom meg magamat, majd arcomon lévő kezét eltolom magamtól, és amelyiket eddig fogta, azt is elhúzom, ezután pedig karba téve kezeimet lépek egyet hátrébb.

-Veszíteni valóm nincsen- sóhajt egy nagyot Kook, miközben a -már előbb említett-, dobozhoz lépve adja át nekem.

-Ez mi?- veszem át, majd meg is rázom. Leemelem a tetejét és szinte kitör belőlem a nevetés, ahogy meglátom a bizonyos ajándékot.
-Komolyan, egy Gucci pólóval akarsz kárpótolni két hetet?- veszem ki a dobozból az anyagot, de akkor meglátok alatta egy kis dobozt, amit éppen hogy nyitnék ki, Jungkook kikapja a kezemből.

-Basszus, ezt benne felejtettem?- néz nagy szemekkel, én meg először csak értetlenül pislogok, majd amikor kiveszi kezemből a dobozt, és az ágyra helyezve guggol le még furábban kezdem méregetni. Feláll és egy utolsó puszi után az ajkaimon, újra leguggol, de mostmár közben egyik térdére ereszkedik. A kis dobozt egyelőre a kezében hagyja, de a másikkal megfogja az enyémet, nekem pedig már ennyitől könnyesedni kezdenek szemeim.
-Drága, Taehyung. Mióta mellettem vagy az életem fenekestül felfordult, de őszintén szólva egyáltalán nem bánom. Minden reggel, amikor mellettem ébredtel fel, megtisztelve éreztem magamat, hogy én láthatlak először azon a napon. Akkor, amikor te kedveskedni akartál egy ágyba reggelivel, mindig puffogtam magamban, hogy nem vagy mellettem. Nagyon sajnálom, az elmúlt két hetet, de hidd el, hogy nekem is ugyanolyan szenvedés volt, ha nem nagyobb. Most pedig, életem szerelme..- nyitja ki a dobozt, amiben egy gyűrű van - megtisztelnél azzal, hogy örökre hozzám kötöd az életed?- pislog rám nagy szemekkel, kézfejemet már darabokra szorítva, miközben a keze, amiben a dobozt tartja, úgy remeg, hogy csoda nem esik ki belőle a gyűrű. A könnyek csak úgy szántják fel arcomat, és szipogva rázom meg a fejem.

-Nagyon megérdemelnéd, hogy nemet mondjak, te idióta- mondom neki, miközben látom, hogy már az ő szemei is könnyesednek.
A félelemtől...
-Nagyon szeretlek, viszont még mindig eszméletlenül haragszok- fejezem be mondandómat és már éppen rakná el a dobozt egy eléggé összetört tekintet kíséretében, amikor odanyújtom szabad kezemet. -Fel se húzod már?- kuncogok fel, mire neki szemei felcsillanak, és fénysebességgel húzza fel az ujjamra a gyűrűt. Miután ez megtörtént felpattan, és karjait derekam köre fonva emel meg, ahogy a levegőben pörget. Lábaimat én is csípője köré tekerem, amikor már a fenekemet támasztja tenyereivel.

-Szeretlek, Taehyung nagyon- hajol végre ajkaimra, én pedig mohón kapok azok után, hiszen már egy ideje nem is érezhettem ezeket a finom puhaságokat. Hiába nem akarja most elmélyíteni a csókot én vezetem át ízelőszervemet nedves szájüregébe. Bár ezt nem élvezhetem sokáig, hiszen rögtön átveszi a dominanciát, de nem bánom. Már nagyon hiányzott ez.

-Én is szeretlek téged- kuncogok fel, amikor már elválunk egymástól, és már éppen csókolna meg újra, de most eltolom az egyik ujjammal, pontosabban azzal, amelyiken a gyűrű ékeskedik már -Attól még haragszok- ugrok le az öléből, majd az ékszert nézegetve huppanok le az ágyba, ahova nem sokkal később ő is követ, én pedig a lehető legjobban bújok hozzá. Hiányzott a közelsége.

—————
Megérkeztem az új résszel, nagyon remélem, hogy nem okoztam nektek csalódást ezzel ❤️😟
Ha hibákat fedeztek fel benne, elnézést ❤️😁

Puszi a pocitokra! 💚💚