öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

22. rész

A napunk még nem ért véget, ahogyan Kook mondta, tehát miután kipihentük magunkat újult erővel pattantam fel. Kissé elegánsabban kell öltöznöm most, hiszen valami fontos helyre akar szerelmem szállítani. A kíváncsiság szinte már felőröl és alig várom, hogy ott lehessek végre vele.

-Taehyung, nem nyugodnál le?- kérdezi már sokadjára az elmúlt órában Kook, de én csak tovább ugrálva, az arcomon hatalmas vigyorral, állok a szekrény előtt.

-Nem- nyújtom ki nyelvemet tiltakozásom mellé, mire ő egy hangos sóhaj kíséretében sétál hozzám, és egy hosszú, szerelmes csókkal szüntetni meg a körülöttem zajló sürgő-forgó világot.

-Na végre. Nyugodj meg, rendben? Tetszeni fog remélhetőleg, de ha pattogsz, mint a gumilabda sose érünk oda- figyelmeztet és mostmár eredménye is van, mert egy mély levegővétel után immáron nyugodtabban veszek ki egy fehér inget, és egy fekete farmer nadrágot. Jeon kimegy a szobámból, mondván, hogy hagy elkészülni de egy fél órám van.
Azonnal a fürdőszobába megyek, hogy egy röpke zuhany után felvehessem a nadrágot, majd a pár számmal nagyobb inget magamra. Természetesen az említett anyag, az Jungkook tulajdona.
Miután az öltözéssel készen lettem a hajamat vettem kezelésbe. Kissé fakó, szőkés tincseimet megszárítottam, majd a kreppelőt elővéve varázsoltam fürtjeimet közel sem átlagossá. Arcomra alapozót és más felesleges krémeket nem teszek, hiszen Kook gyűlöli, így csak a szememet húzom ki, majd ingem két felső gombját kibontom, így téve rálátást a kulcscsontomra. Az anyag alját meggyűrögetem kicsit, s a végeredménnyel teljes mértékben elégedett vagyok. A tükörbe nézve bólintok egyet, majd a kedvenc parfümömet veszem kézbe, hogy fújhassak párat magamra.
A mosdóból kilépve konstantálom, hogy párom az ágyon ül már teljesen elkészülve. Telefonját nézegeti ezért lépek párat felé, közben torkomat köszörülve és mikor felpillant rám egy akkorát nyel, hogy tisztán meghallhattam.

-Eszméletlenül gyönyörű vagy, Kim Taehyung- áll fel és egyúttal húz is magához, hogy egy szenvedéllyel telt csókban részesítsen. Egyik kezével ingem alá nyúl és gerincem vonalán simít végig. Ídőérzékem és izgatottságom is egy pillanat alatt tűnik el, hiszen csak az tud érdekelni, ahogyan most párnácskáimat ízlelgeti. Bár egy vággyal túlfűtött csók vette kezdetét, mégis teljesen elgyengültem karjai között, és ő is sokkal lassabra vette a tempót.

-Szeretlek- ölelem át derekánál és pirosas színben tündöklő arcomat teljesen mellkasába nyomom. Egy halk kuncogás hangja üti meg füleimet, majd ujjakat érzek meg a hajszálaim között. Testemet elhúzva tőle pillantok rá, várva, hogy indulhassunk.

-Én is téged cica, de induljunk- és valóban ahogyan mondta, már pár perc elteltével az autójában foglalok helyet az anyósülésen, míg ő szinte villámokat megszégyenítő sebességgel indul útnak.
Bevallom, ha nem ő vezetne, már régen inkább kiszálltam volna, és döntenék a tömegközlekedés mellett, de benne még ezen a téren is bízok. Hamarosan megérkezünk a tengerparttól nem messze egy kisebb térre, ahonnan gyönyörű kilátás van, még a járműből is.
JeongGuk kiszáll, majd nekem is ajtót nyit. Ujjainkat összekulcsolva kezd el maga után húzni, míg nem egyszer csak megtorpan és mögém lépve átkarolja derekamat, míg az állát vállamon támasztja meg.
-Itt is van a közös éttermünk, leendő Mr. Jeon- suttogja fülemben, nekem pedig az állam is leesik.
Ez meseszép.
Tehát ide akart elhozni ennyire sietősen. Halkan szipogva fordulok meg, hogy aztán egy hosszú puszit adjak ajkaira, majd orra hegyére, eztán pedig homlokára és végül újra finom, szinte már édes ízű ajkaira is.

-Imádlak- mondom neki, s az ölelésből kibonatkozva indulok el az étterem ajtaja felé. Egy úr áll ott, aki miután észreveszi a mögöttem kullogó -kissé nevető-, főnökét rögtön szélesre tárja nekem az ajtót, fejét is előredöntve.
Az épületbe érve újra a sírás lesz úrrá rajtam. Ahogy elmondta, itt is rózsaszirmok és néhol egy-két közös fotó. Gondolom, amiket itt felejtett a nagy siettségében akkor. A bárpultot egy üveg bor és két hozzá tartozó pohár díszíti szintén. Beljebb merészkedve finom illatok csapják meg orromat, mire kérdő tekintettel fordulok párom felé.

-Megünnepeljük az eljegyzést. Senki nincs itt, ne aggódj. Előre elkészíttettem. A biztonsági őr is elment már az ajtó elől, hiszen csak minket várt.- somolyodik el, s kezemet megragadva vezet el egy asztalhoz. A díszítése egyszerű a falapnak, mégis csodás. Közepén egy gyertya, mellette egy üveg váza, benne egy szál vörös rózsával.
Jeon visszasétál az üveg alkoholért és a poharakért, majd töltve mind a kettőnknek kezdünk bele egy felejthetetlen éjszaka eltöltésébe ketten.

—————
Oké az előző rész tényleg nem az utolsó volt, viszont már nem tervezek sokat ebből. 😅
Remélem elnyerte a tetszéseteket és vannak, akik még olvassák és várják a folytatást esetleg ❤️

Sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! ❤️❤️❤️

Jövőre találkozunk egy új résszel, és talán egy új történettel is! 🤭❤️

Puszi a pocitokra!💚💚