öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

24. rész

Jó olvasást! ❤️❤️❤️❤️

Közelebb lépve a légi járműhöz esek ámulatba, ahogy végig vezetem ujjamat a korlát kezdetén. Fellépek az első lépcsőfokra és lassan kezdek felsétálni a gépre. Mikor teljesen bent vagyok újra koppan az állam a padlón. Kívülről is csodálatos látványt nyújt, de a belseje még szebb. Valóságosan egy kisebb lakás van megjelenítve. Rögtön jobbra kettő fotel foglal helyet egymással szemben, közöttük egy kicsi asztal. A bal kezem felől egy szekrény található, mellette egy ajtó, amit ha kitárok egy francia ágy kerül elém. Az előbb említett fotelokkal párhuzamosan egy bárhűtő helyezkedik el, amögött pedig egy kanapé. A szófával szemben egy televízió található. Mindezek mellett mondhatni egy teljes fal, amin egy pici ajtó van, gondolom az vezet a fülkébe, ahol a pilóták vannak. Még mindig eufórikus állapotban érezve magamat állok a repülőgép közepén, és gyönyörködöm a krém színű berendezési tárgyak sokaságában.

Pár perccel később, számomra a legkellemesebb illatot érzem meg, hiszen szerelmem lépett mellém és húzott magához közelebb derekamnál fogva. Elmosolyodva nézek fel rá és egy csókot nyomok ajkaira, mire ő is végre boldogan elmosolyodik, majd egy gyors "mindjárt jövök" után egyedül hagy. Az egyik egyenruhába öltözött emberrel kezd beszélni, aki nem sokkal később már meghajolva lép be a pici ajtón, ami mögött valóságosan is a pilótafülke található meg. Jungkook visszalép hozzám, viszont mostmár velem szembe pillant felém.

-Tetszik, cicám?- simít arcomra, és megnevezésemhez illően simulok bele puha tenyerébe.

-Imádom, ez... varázslatos. Mikor intézted ezt el?- kapom fel fejemet, és ezzel együtt át is ölelem.

-Mikor Minjunt fürdetted, vagy vacsorát csináltál, vagy csak szimplán félre vonultam kicsit.- kuncog fel, ahogy végre ő is körém fonja izmos karjait, és szorosan húz magához.

-Cseles vagy, Mr. Jeon- terül szét egy széles vigyor ajkaimon, mire hirtelen kap fel ölébe, minek hatására egy váratlan nyikkantás szalad ki számon.

-Azt mondod?- puszil párnáimra, majd nyakamra is, mivel egyidőben markol bele erősen fenekembe. Tettei hatására halkan sóhajtok, de feleszmélek, hogy nem vagyunk egyedül. Kissé hátrébb húzodok, mire egyszerre figyel engem kérdő, meglepett és egyben csalódott tekintettel.

-Azt, viszont most nem egyedül vagyunk. Majd Párizsban- nevetek fel, és kacsintok, ahogy leugrok róla és az egyik fotelba huppanok le.

-Honnan tudtad, hogy Párizs?- ráncolja szemöldökét, ahogy leül velem szemben.

-A szerelem városa Párizs. Ezt én is tudom- öltöm ki nyelvemet rá, mire felnevet, majd leint egy homlokcsók közben és elsétál onnan.
A fülkébe szól be, hogy indulhatunk, mire azon nyomban hevesen kezd verni a szívem. Izgatott vagyok, hiszen sose utaztam repülőn, pláne nem egy magánrepülőn, pláne nem a szerelmemmel.

-Izgulsz, szerelmem?- jön vissza mellém és ül le eredeti helyére, miközben előre dőlve zárja egyik kezemet az övéi közé.

-Nagyon- veszek mély levegőt, majd egy hirtelen ötlettől kezdve felpattanok és az ölében foglalok helyet. Oldalasan ülök le, minek következetében teljesen át tudja karolni derekamat, míg én fejemet vállára hajtom.

-Mindjárt felszállunk és utána rendben lesz minden.- ad puszit a hajam közé, s én bólintok párat.

-Szeretlek, Kook- puszilok nyakába lágyan, miközben hátát simogatom.

-Én is téged, mindennél jobban- kulcsolja össze szabad ujjainkat. Szinte észre se veszem, amikor felszállunk, már csak akkor tűnik fel, amikor megemelve a fejemet kinézek az ablakon, és a felhők sokaságát pillantom meg.

-Ez gyönyörű- szólalok meg, és feljebb ülök, hogy megszemlélhessem közelebbről is.

-Majdnem olyan varázslatos, mint te- suttogja fülembe a párom, testemen pedig különös borzongás fut végig.

-Zavarba hozol- fordulok szembe vele, és arcomat felfújom.

-Igen?- pimaszkodik -Imádom, ha zavarban vagy.- puszil orrom hegyére.

-Ah, még mindig utállak- jelentem ki teljes komolysággal, szemeimet forgatva. Persze mellékesen egy szende mosoly lapul ajkam szélén.

-Oh, az ágyban nem ezt szoktad mondani, életem.

-Jungkook- csapok mellkasára, ahogy lángoló arcomat vállára ejtem újra. Hiába alkotunk egy párt régóta, sőt már jegyesek is vagyunk, a mai napig zavarba tud hozni az ilyesfajta kijelentésekkel.
Nyugatóan kezdi el simogatni a hátamat, ami be is válik. Már szinte félálomban vagyok, amikor megérzem, hogy megemel, és ölébe helyezve lépked valahova.

Ajtó nyitódás, majd nem sokkal később záródás és egy puha ágyon találom magamat. Valószínűleg a francia ágyhoz hozhatott, de szemeimet már nem vagyok képes kinyitni. Nem sokkal később észlelem, hogy lefeküdt mellém, majd fejemet mellkasára helyezve kezd el simogatni. Először a tincseimet találja meg, majd a nyakamat, később pedig a gerincem vonalat és az oldalamat is beveti a játékába. Egy idő után már bármennyire is akarom élvezni lágy érintéseit, képtelen vagyok, hiszen eszméletlenül fáradt lettem, így engedve a kísértésnek lépek át az álmok világába.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de arra ébredek, hogy társam halvány puszikat lehel arcomra, néha ajkaimra is. Lassan kezdem nyitogatni pilláimat, és az első dolog, amit látok a csodálatos kilátás az ablakon keresztül, majd fejemet elfordítva a felettem támaszkodó JeongGukot is megtalálom. Mostmár igazi, francia csókkal jutalmaz, amit készségesen viszonzok.

-Körülbelül fél óra és leszállunk, szóval készülj babám- paskolja meg oldalamat. Hatalmas ásítás közepette ülök fel az ágyon, majd oldalra sandítva látom, hogy ott egy fekete nadrág és egy fehér alapon kék csíkos ing is. Szóval, ezt kell felvennem. Jungkook kimegy a 'szobából' engem magamra hagyva, így pedig nyugodtan tudok átöltözni. Az öltözés után a tükörbe nézve igazítom meg hajamat, majd kilépek onnan, és Jung mögé lépve karolom át derekánál.

-Kész vagyok- nyomok puszit tarkójára, és ahogy felém fordul realizálom, hogy ő is átöltözött.

-Gyönyörű vagy, mint mindig- csókol meg.

-Uraim, kérem üljenek le. Megkezdjük a leszállást.- szólal meg a hangosbemondó, mire teljesítve az utasítást foglalunk helyet.
Most nem az ölében, hanem vele szemben helyezem le magamat, és a leszállás közben mind a ketten elfogyasztunk még egy-egy pohár pezsgőt.

A helyünkről felállva lépünk ki a már nyitott ajtón és pár perc késéssel, de eljut a tudatomig, hogy
megérkeztünk Franciaországba.

—————
Nos itt is lennék az újabb résznek csúfolt valamivel 🤦🏽‍♀️
Ez nekem egyáltalán nem tetszik, hiába olvastam át százszor, és hiába ez a harmadik változata. 😒

Remélem azért nektek elnyeri valamennyire a tetszéseteket❤️😟
Ha hibát találtok, elnézést! ❤️❤️

Ha lezárjuk a félévet sokkal aktívabb leszek! 😚 💜
És ne felejtsétek el, hogy lehet oneshotot kérni❣️😇

Puszi a pocitokra!💚💚