öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

8. rész

Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez is, drága olvasóim! ❤️❤️

Reggel hangos kiabálásra ébredek fel, de amikor meghallom Jungkook hangját már rögtön jobban megrémülök. Elég ijesztő tud lenni, és hiába ilyen mézes-mázos velem, tudom, hogy lakozik benne az a személyiség, aki kórházba juttatott.
Azt hittem, hogyha ma felkelek boldogan simulhatok majd még karjaiba, és együtt élvezhetjük a reggeli napsugarakat. Mit is várok? Nem lesz ilyen. A tegnapi csók, neki csak egy volt a sok közül. Viszont nekem, nekem az első normális csókom volt, amiről soha életemben nem fogok elfedkezni.

Hirtelen nyitódik az ajtó, s Jungkook lép be rajta kicsit ügyetlenkedve egy tálcát tartva kezeiben. Mosolyogva nézem végig, ahogy puffogva zárja be az ajtót próbálva, hogy egy csepp se jöjjön ki a falapon tartott üdítőből és ez több-kevesebb sikerrel, de összejött neki. Megfordulva észreveszi, hogy már nem húzom a lóbőrt és egy lemondó sóhaj kíséretében sétál hozzám. Mellém ülve helyezi a finomságokkal teli és egy rózsával díszített tálcát törökülésbe húzott lábaimra és közelebb csúszva egy gyors, alig érezhető puszit nyom ajkamra.

-Jó reggelt, Jeon cica- ejti ki szavait azokon a kívánatos kis ajkain, mire én csak kuncogva megrázom fejemet.

-Jó reggelt, Jeon... nyuszi- töprengek el egy pillanatra, de így, hogy jobban megnézem tényleg hasonlít egy nyuszira.

-Ne hívj nyuszinak- mondja rezzenéstelen arckifejezéssel, egy elég rideg hangnemmel megfűszerezve mire nekem rögtön félelem járja át testem legkisebb pontját is. Ő ezt észrevéve rögtön mellém mászik az ágyon és vállamat átkarolva von magához közelebb. Fejemet vállára hajtom, s ő enyhe puszit hint tincseim közé. Felsóhajtok, ahogy fülem tövénél is egy nyálas puszit hagy, majd ezer kérdést sugárzó szemekkel nézek rá. Az étellel teli fadarabot a franciaágy mellett lévő éjjeliszekrényre helyezi, majd lejjebb csúszva a fekvő helyen mellkasára húzza fejemet. Kezemmel megkeresem az ő hatalmas kézfejét és összefonva ujjainkat pillantok fel rá, jelezve, hogy hallgatom és készen vagyok arra, hogy újabb dolgokat tudjak meg róla.

-Általános iskolás koromban mindenki nyuszi fiúnak hívott. Nem jóindulatból. Állandóan ezzel csesztettek, sőt középiskola első évében is. Aztán amikor elkezdtem edzeni, és megváltoztam már persze a lányok szívesen nyögték alattam a nyuszit- nevet fel a végén, de mégis bánatos tekintete nem hagy nyugodni. Bár kicsit rosszul esett, hogy megemlítette középiskolás kalandjait, de mit is várok? Jó, hogy nem szűz. Hisz ő egy görög isten szintjén van... legalább.

-Mondd tovább- szólalok meg alig hallhatóan, de ő felfigyel rá és ujjaival tincseimet birizgálva folytatja a történetet.

-Mindenki csak amiatt volt velem, mert hirtelen mennyit változtam. A személyiségem soha senkit nem érdekelt. Tényleg, senkit.- fejezi be a lehető legszomorúbb hangnemmel, mire nekem a szívem összefacsarodik, és szorosan ölelve bújok hozzá még közelebb.

-Engem érdekel- nyomok egy cuppanós puszit pólója alól kilátszódó makulátlan bőrére, mire ő felsóhajt.

-Tudom, Tae. Annyira sajnálom, amit az apám tett. Soha többet nem engedem, hogy bárki is ártson neked. Rendben, cica?

-Rendben, Mr. Jeon- emelem rá tekintetem és lábamat átlendítve csípője felett ülök derekára. Lassan kezdek hajolni arca felé, s mikor ajkaink már épp súrólják egymást megállok. A levegő felhevült körülöttünk, testünk hőmérséklete már most az egekben jár, és ezen az sem segít, hogy minden egyes lehelletünk a másik ajkán csapódik vissza.

-Csókolj már meg!- morran fel Jeon, és ez volt az utolsó löket számomra. Fejemet teljesen előre döntöm így érintve egymásnak puha párnácskáinkat. Lágyan kezdi cirógatni a kellemes felületet, de ezt most én unom meg és rögtön gyorsítok a tempón. Jungkook felkuncog, egyenesen bele a csókunkba, de nem ellenzi, sőt kezét fenekemre csúsztatva nyomja le csípőmet, minek következtében tökéletesen érezhettem éledező férfiasságát. Rajtam a sor, hogy felnyögjek, egyenesen a csókba, amit Jungkook újabb füleimnek zeneszóval felérő nevetéssel díjaz. Lihegve válunk el egymás ajkaitól, és az, hogy pihe-puha párnácskái miattam duzzadtak, enyhén pirosak, és -ami legfőképp tetszik, hogy-, az én nyálamtól csillognak felemelő érzés. Egyik kezével elengedi fenekemet, és arcomra simít. Kis cicás módon bújok tenyere érintésébe, szemeimet lehunyva. Felhajol hozzám és egy hosszú puszi után az ajkaimon felül, ezzel engem is erre késztetve.

-Kihűl a reggelid, hercegnő- mondja olyan mély és rekedtes hangon, hogy esküszöm a ház falai beleremegtek.

-Egyébként miért kiabáltál reggel?- kérdezem meg tőle azt, amit már mióta hallottam böki a csőrömet, s közben egy-két elkószált tincset a helyére teszek a feje tetején.

-Az a hülye szakács először a teát csinálta meg, és mire mindennel készen lett az már elhűlt, így újat készíttettem.- válaszol kissé dühösen, de nekem mégis szemeim úgy ragyognak mondandója miatt, mint a most felkelt Nap.

-Képes voltál egy tea miatt elküldeni melegebb éghajlatra?- kérdésem mellé kissé felkuncogok, mire ő csak megnyalja kissé kiszáradt ajkait és az enyémekhez érinti, majd így kezd beszélni.

-Mindenből a legjobbat, az én kis hercegnőmnek.- mondata végén elkezdi mostmár a csók reményében mozgatni száját, és természetesen én rögtön viszonozva karolom át nyakát.

-Na de, ideje enni. Biztos már megint elhűlt a tea- válik el tőlem és derekáról leemelve teszi közénk a tálcát. Annyi finomság található rajta, és a rózsa.

-Rózsa? Azt miért kapom?- pillantok fel rá, miközben a pirítóst kezdem eszegetni, néha kortyolva a még mindig, szinte tűzforró teából.

-Nem tetszik? Nem szereted a rózsát?- teszi fel kérdéseit rögtön kétségbeesetten, mire én csak megrázom a fejem és egy hatalmas mosoly kíséretében arcára puszilok.

-Imádom. Mint az összes többit is!- adok egy puszit most másik orcácskájára, majd végleg a reggelimre koncentrálok közben gondolaimban elmerülve, néha egy-két csókot lopva tőle.

Olyan jó és szép most minden. Jeon Jungkook a világ egyik legveszélyesebb maffia főnöke, velem olyan kedves és megértő, de legfőképp türelmes. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Vagy talán a sok rossz után, amit a saját apjától kaptam, most végre jár nekem is egy kis boldogság? Vagy lehet ez csak álca? De a kedves szavak, a néha ellopott csókok, a figyelmessége. Ez nem lehet mind hazugság, azt nem bírnám ki.

—————
Itt is lenne a legújabb rész.
Sajnálom, hogy most nem hoztam olyan hamar, mint máskor de túl sok minden összejött a héten és nem volt időm meg igazából energiám se írni.

Remélem tetszik nektek, és szívesen olvassátok ezt a történetet!☺️❤️
Ha hiba van benne, nézzetek el!🤫

Legyen szép napotok, reggeletek, estétek vagy amikor olvassátok!😅❤️

Puszi a pocitokra!💚