öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

25. rész

Kellemes olvasást kívánok! ❤️

Immáron az autóban ülök a szerelmem mellett. Természetesen nem lett volna elég egy egyszerű, hagyományos taxit hívni, hanem az ő saját sofőrjét kellett iderendelni, hogy aztán elszállítson minket a szállodába. Nem panaszkodok, imádom, hogy ennyire törekszik arra, hogy a legjobbat teremtse meg nekem és érzem, hogy valamilyen szinten még mindig bántja őt a múltkori.

Gondolom ő sem úgy akarta megkérni a kezem...

Hálás vagyok a sorsnak, hogy kettő év szenvedés után végre hozzám küldte Jungkookot, és hálás vagyok neki, hogy türelmes volt velem. Bár voltak vitáink, de kinek nincsenek? Minden kapcsolatban vannak nehézségek, amik idővel mindig megoldódnak. Valakinél később, s vannak esetek, ahol hamarabb, de a lényeg, hogy minden rendbe jön az idő segítségével.

JeongGuk is ilyen volt.

Nehezére esett megnyílni előttem, kifejezni szeretetét. Mióta ez megtörtént gyökeresen változott meg a kettőnk kapcsolata. Másnál általában a szeretkezés miatt lesz bensőségesebb a viszony, de nálunk ez teljesen másképp alakult. Mióta először mondta szemembe, hogy szeret, a világ legboldogabb embere vagyok.

-Kicsim, min gondolkozol ennyire?- helyezi kezét combomra, amit simogatni is kezd.

-Kettőnkön.- jelentem ki, mire kérdőn, mégis mosolyogva néz rám. Ez persze engem is arra késztet, így a combomon pihenő kezét megfogom, majd összekulcsolom a magaméval és elvigyorodva hajtom fejemet vállára. -Mennyi mindenen mentünk keresztül. Te lettél a megmentőm, aztán végül beléd szerettem, talán te is viszonoztad, csak akkor még furán mutattad ki. Jött egy kisfiú, aki kiköpött te, és egyszerűen imádom őt is. Megtörtént az első együttlétünk, ami csodás volt. Végre szerelmet vallottál, majd egy kisebb vita után a kezemet is megkérted, most pedig itt ülök veled egy autóban... és Párizs egyik legjobb szállodája felé tartunk- kuncogok fel a végén, majd felnézek páromra. Elérzékenyülve figyel engem, és egy könnycseppet is észreveszek szeme sarkában megcsillani, ennek okából pedig rögtön egy puszit adok ajkaira.

-Hihetetlenül szeretlek, Taehyung- csókol meg mostmár rendesen, elég hosszan elnyújtva, mivel már csak akkor eszmélek fel, amikor ölében ülök és a sofőr kedvesen szól nekünk.

-Uraim, nem akarok zavarni, de megérkeztünk.

-Rendben- szólal meg Jungkook, egy lemondó sóhaj kíséretében és összeborzolódott haját kezdi el igazgatni. Nem kissé lett kócos, amin én jót nevetek, de amikor telefonját elém tartja és én is meglátom benne magamat, rögtön elkomorodok. Hát mit ne mondjak, előző életében egy porszívó lehetett.

-Jungkook- szólalok fel hisztisen és mellkasára akarok csapni, de mielőtt ezt megtehetném elkapja kezemet és csuklómat fogva emeli arcához, hogy aztán belefektethesse arcát. -Még mindig olyan puha a bőröd- kezdem simogatni nyugodtan, majd leszállva combjairól ülök le az ülésre, hogy megigazítsam pólómat.

-Szeretlek- ad puszit a számra, majd ki is pattan az autóból. Ahogy látom még a -számomra ismeretlen- emberrel vált pár szót, majd a bőröndöket pakolják ki és nem sokkal később már én is az autón kívülre kerülök. -Légy üdvözölve a Nolinski Paris nevű szállodában.

-Ez csodálatos- tátom el számat, majd ráfonom ujjaimat az övére. Mosolyogva int az ott dolgozó londinerek közül egynek, aki azonnal hozzánk siet, hogy aztán csomagjainkat elvéve tolja be az előtérbe. Belülről még csodálatosabb. Bár kívülről elég egyszerűnek tűnik, mégis egy öt csillagos szálloda, ami történetesen a szerelmem tulajdona.

-Jó napot!- köszön oda a recepción álló nőnek, aki haját veti hátra, mikor észreveszi páromat. Már éppen engedném el Jeon kezét, és fordulnék el durcizva, amikor ő még jobban magához húz derekamnál fogva. Szerényen elmosolyodva bújok hozzá közelebb és már nem is figyelek a beszélgetésükre. Már csak arra eszmélek fel, amikor Kook elköszön a személyzettől, akire én még egy szúros pillantást vetek.
-Te kis féltékeny- pöcköli meg orromat, majd rá is ad egy puszit.

-Csak szeretlek- fonom keresztbe karjaimat, viszont ő most hagyja. Persze, ennek később meg is tudom okát, mivel mikor a liftbe lépünk azonnal az ölében találom magamat, ahogy a falnak nyom és hevesen tapad ajkaimra. Nagyjából gyorsan kapcsolok és a megigazított hajába túrom kezeimet, hogy azért én is meg tudjak támaszkodni egy kissé. Újra a lehető legjobb módon borzolom össze hajkoronáját, mivel neki sem a jellemzője, hogy gyengéden, ráérősen csókol. Már éppen mozgatni kezdi csípőjét, miközben nyakamat csókolgatja, amikor a lift ajtaja kinyílik, ezzel jelezve, hogy megérkeztünk a szintre, ahol a szobánk helyezkedik el. Leugrok róla, minek következtében tagjaink egymásnak simulnak, emiatt egy kéjes nyögés hagyja el mindkettőnk ajkát.

-Ezt a szobában befejezzük- csap fenekemre, majd kilépünk a felvonóból és a szobánk felé sétálunk, ahol már ott állnak a csomagjaink a személyzeti taggal együtt.

A szobába belépve újra leesik az állam. A falak színe fehér, rajtuk néhol egy fekete tapétacsík helyezkedik el, amire felismerhetetlen minták vannak rajzolva. Egy hatalmas tér van, amit egy üvegablak választ el a külvilágtól, pontosabban a teraszunktól, ahonnan tökéletesen lehet látni az Eiffel-torony csúcsát. Jobb oldalamra tekintve egy krém színű ajtó kerül látókörömbe, ahova be is nyitok, így elém tárul egy varázslatosan gyönyörű fürdőszoba. Egy hófehér két személyes kád van a helyiség közepén, azzal szemben egy tükör, előtte pedig a mosdókagyló. Emellett még egy zuhanykabin is helyezkedik el, de egyelőre csak a hatalmas kád az egyetlen dolog, amibe szerelmes tudok lenni.
Kilépve onnan velem szemben pontosan látom a hálószobát, közben pedig félszemmel figyelem, ahogy a párom beszélget még a beosztottjával.
A hálóba lépve tátott szájjal figyelem az óriási francia ágyat, és azon nyomban mocskosabbnál mocskosabb képek jelennek meg előttem. Kettő éjjeli szekrény, egy televízió és természetesen a ruhászekrény sem maradhat el. A domináns szín a drapp, a hófehér és a koromfekete. Gyönyörű összhatás.

-Tetszik, életem?- lép mellém a szerelmem én pedig azonnal felé fordulok, hogy aztán megölelhessem. Felnevetve viszonozza ölelésem, fejét nyakamba rejtve, amikor megérzem, hogy egy nagy levegőt vesz. -Finom az illatod.

-Kook...- mondom nyüszítve, egy kicsit el is pirulva és jobban lehajtom fejemet, hogy véletlenül se láthassa meg. Neki ez nem tetszik -bár mit is vártam-, így elválik tőlem és megemelve buksimat tekintetünket egymásba szövi. Szinte csigalassúsággal közelíti meg ajkaimat, és mikor odaér egy olyan csókot vált velem, mintha ez lenne a legelső alkalom. Bár nem sok minden változott, hiszen ugyanúgy megszűnik körülöttem az idő és a tér is. Semmit nem érzékelek, csak a puha, mézédes ajkait, amik az enyémeket kényeztetik.
Egyetlen egy dolog viszont megváltozott. Immáron jegyesek vagyunk, és Párizs egyik legelőkelőbb szállodájának a szobájában csókolozunk, nem pedig a házában elhelyezkedő kanapén.

-Mit gondolsz, kicsim? Felavatjuk az ágyat?- suttogja fülembe, picit pihegve, miután megszakította csókunkat. Feltett kérdésére csak bólintok, majd újra egy szerelmes csókba fonódunk össze, egyre inkább közelítve a hatalmas francia ágy felé.

—————
El sem hiszem, hogy sikerült megírnom😍
Tudom, hogy borzalmas, nem kell mondani. Jelenleg tényleg úgy érzem, hogy a kapott kritikák valódiak, hiszen ez... hát... szörnyű.😟

Dolgoztam vele bőven, mivel egyáltalán nem vagyok "szerelmes hangulatban", viszont ők igen csak abba kerültek már😄💕

Remélem azért elnyeri még valaki tetszését! 😅❤️
A hibákért elnézést! ❤️❤️

Puszi a pocitokra! 💚💚