öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

2. rész

Egy kis idő elteltével megérkeztünk egy hatalmas birtokra. Valószínűleg itt él az örökös, akinél újra fogságba leszek. Lehet az egész egy idióta poén volt, és most közli, hogy ugyanolyan sorsom lesz vele is, mint az apjával volt. Nem bírnám elviselni.

-Megérkeztünk- szólal meg a sofőr elölről, mire az úr rögtön kipattan az autóból és az én oldalamra sietve nyitja ki nekem is az ajtót. Ráncolt homlokkal tekintek felé, mire ő kezét nyújtja nekem. Félve csúsztatom bele kis tenyeremet, majd miután kisegít a járműből nemes egyszerűséggel az ölébe vesz, ugyanolyan pózban, mint amikor a pincéből cipelt fel. Kényelmesen elhelyezkedek izmos karjai tartásában, mire egy kisebbet kuncog, de inkább meg se hallom.

A házhoz érve kicsit ügyetlenkedve, de kitárja az ajtót, majd belép velem együtt. A kis előtérben rögtön kettő lány ugrik oda, hogy kabátját vegyék el tőle, de ő csak leinti őket, s ők egy kisebb pusmogás kíséretében arrébb vonulnak. A nappali felé veszi az irányt, ahol egy hatalmas kanapé található, amire ráhelyez és mellettem helyet foglalva ül le.

-Hadd mutatkozzak be, hisz még a nevemet se tudod. Jeon JeongGuk vagyok, de szólithatsz Jungkooknak.- mondja, majd rám vezeti tekintetét, mintha várna valamire. De, hiszen ő már tudja a nevemet...

-Kim Taehyung- mondom végül ki én is nevemet, majd kissé remegve, de lemászok a bútorról és annak tövében foglalok helyet.

-Tae, miért ülsz ott?- tekint felém aggódva, de én csak lehajtom a fejemet és halkan elmotyogom a választ.

-Hármas szabály. Soha nem ülhetsz ott, ahol a gazdád.

-Mi a fene?- ejti ki a szavakat Jungkook, és lassan kezemet megfogva húz vissza a garnitúrára, amit én meglepődve fogadok. -Itt nincsenek ilyen hülyeségek. Hány ehhez hasonló szabály volt?

-Összesen 15 szabály volt. Ha nem tartottam be valamelyiket büntetés járt. Félek..- az utolsó szót már suttogom, de ő meghallja. Emiatt pedig lassan közeledik felém és ujjait sebes arcomra helyezve kezd el simogatni, közben folyamatosan maga felé fordítva.

-Itt nincs ilyen. Rendben? Nem kell félned senkitől és semmitől- jelenti ki komolyan, de mégis a kedvesség ott lapul hangjában és még mindig arcomat simogatja, be kell vallani nagyon jól esik egy kis törődés.

-Rendben, köszönöm szépen- nyögöm ki nehezen a szavakat, és miután elveszi kezét orcácskáimról feláll és elsiet valahova. Pár perc elteltével egy elsősegély dobozzal és egy pohár vízzel tér vissza. Az italt nekem nyújtja, majd miután megittam felszólalt.

-Van benne egy kis fájdalomcsillapító, nagyon csúnya sebeid vannak. Ami mélyebb, azt lekezelem. Rendben? Ne haragudj, ha fájni fog.- miután befejezte mondandóját csak megadóan bológatok párat. Pólóm szegélyéhez nyúl, mire összerezzenek, de nyugtató pillantásokat küld felém, ami hatásos lesz. Lassan húzza le rólam a felső testemet takaró textilt, így elé tárul sebes hasfalam és mellkasom. Ujjával végsimít sebeimen, mire szemeim könnybe lábadnak.
Nem a fájdalom, csak az emlékek.
Egy pamacsot vesz elő, amire valamilyen alkoholos oldatot önt, majd azzal kezdi törölgetni sérüléseimet.

-Nem bánom, hogy megöltem azt az idiótát- jelenti ki mormogva, de én tisztán hallom és fáj a tudat, hogy miattam ölte meg valaki a saját apját.

-Nem is sajnálod?- kérdezem meg félve, de rögtön le is hajtom fejemet.

-Kérdezz bátran, nem kell félned- emeli fel fejemet, hogy rá nézzek. -A válaszom, egyszerű. Az apám volt, persze, hogy sajnálom. De nem érdekel. Megérdemelte.- jelenti ki egyszerűen, de mégis megrándulnak közben az arcizmai.

-Értem, köszönöm, hogy elhoztál onnan- eresztek meg egy mosolyt arcomon, mire neki szemei felcsillanak és fel is kuncog.

-Gyönyörű a mosolyod Tae- simít arcomra, mire én elpirulok és mosolyom szélesebb lesz. -Mesélsz majd magadról?- kérdezi, mire én értetlenül nézek, hisz valószínűleg mindent tud már rólam. -Tudom, hogy mire gondolsz. Viszont, azt akarom ha a nulláról indulnánk. Te se ismersz és én se téged. Barátok lehetnénk, aztán majd kiderül, hogy mi lesz velünk.- kuncog rám, mire nekem szemeim tányér nagyságúra nyílnak. Meg akar ismerni? Barátok leszünk? És talán több?

-Szívesen mesélek, de akkor te is- nevetek fel, minek következtében olyan édesen tekint rám, hogy szivem szinte elolvad.

-Mindenképpen el fogok mondani bármit, amire kíváncsi vagy- fejezi be a munkálatokat felső testemen, majd kérdőn tekint rám. -A nadrágod. Szabad?- kérdezi, mire nekem rögtön meglágyul a szívem és mostmár, ha akarnék se tudnék nemet mondani.

-Persze- mondom halkan, majd miután utoljára megsimítja oldalamat lehúzza rólam a nadrágot az én segítségemmel. A combomat meglátva rögtön elfintorodik, és nekem csak egy dolog jár a fejemben. Máris undorodik tőlem...
Szemeim bekönnyesednek, de még mielőtt lecseppene az első kitörlöm a szememből és próbálom visszahúzni nadrágomat. -Ne csináld... látom, hogy undorodsz a testemtől. De én erről nem tehetek- zokogok fel hangosan, és egyre nagyobbakat szipogok. Jó ideje nem sírtam már, az elején nagyon sok könnyet hullattam, amiatt az állat miatt, de utána megszoktam. A fájdalom mindennapos lett, és a testem hozzászokott.
Hónapok fájdalmat adom most ki magamból, míg Jungkook az ölébe emelve kezd el ringatni, közben sebes testemet cirógatja, ahol éri.

-Shh...Tae- suttog fülembe, majd mikor alábbhagy a sírásom folytatja -Nem vagy undorító, az apám az, hogy ezt tette. Nemsokára mindent elmagyarázok, de erősnek kell lenned, cica. És számomra gyönyörű vagy. A tested, a mosolyod, a kis duzzadt pofid, és a puha hajad. Csodálatos vagy Taehyung- mondja, mire nekem könnyeim már a boldogságtól hullanak, majd bólintok párat, s bár félve, de átkarolom nyakát, hogy arcára puszilhassak. -A lábadat, és a fenekedet holnap megnézem. Most menjünk aludni. Rendben? Ha pedig készen állsz, mindent elmagyarázok.

-Rendben, aludjunk- mondom és már nyammogok is párat. Kuncogva emel fel és cipel egy szoba felé, ami feltehetőleg az övé, hisz hatalmas és gyönyörű. Egy alsónadrágot és egy pólót ad nekem, hogy vegyem át alváshoz, és fürödjek is le. Egy bő órán keresztül élveztem a forró vizet, ahogy végszántja bőrömet és ennek tetejébe meg a fahéj illatú tusfürdő is csodás élményt nyújtott.
Sebeimre ügyelve vettem fel a fehérnemű-póló kombinációt, majd lassan tipegtem ki hozzá. Beharapott ajkakkal nézett végig rajtam, ami miatt nem kicsit pirultam el. Intett, hogy menjek mellé, így erőt véve lábaimon megmozdultam, és az ágyba feküdve élveztem a puha matracot és Jungkook közelségét, ahogy immáron hátulról ölel magához, teljesen összesimítva felsőtestünket.

Sose gondoltam volna, hogy életem pár nap leforgása alatt ekkora fordulatot tud venni.

——————
Kereken 1000 szó lett a rész😍
Egyáltalán nem terveztem hosszú résznek, de ének órán megszállt az ihlet és muszáj volt írni. 🤔
Remélem tetszik a történet, és nem sokára már kezdődnek a cselekmények, nem lesz ennyire unalmas, ne aggódjatok😝
Hibákért elnézést! 😟

Puszi a pocitokra, drága olvasóim!💚