öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

20. rész

Természetesen ehhez is kellemes olvasást kívánok, drága olvasóim!❤️

Másnap végre már JeongGuk karjaiban kelhettem fel, és ennél jobb érzés nincsen. Talán csak az, hogy egy eljegyzési gyűrű díszíti már ujjamat. Soha nem gondoltam volna, hogy én fogok egyszer hordani ilyet, hiszen mégiscsak férfi vagyok. Jungkook mellett viszont az életem teljesen felfordult, természetesen nem rossz értelemben. Mióta vele vagyok, mindent sokkal szebb színben látok. Az egész világnézetemet megváltoztatta ez a kis nyúl, és ennél hálásabb már nem is lehetnék neki.

-Jó reggelt- szólal meg halkan gondolataim főszereplője, majd még szemeit ki se nyitva húz magához közelebb, amin halkan felkuncogok.

-Jó reggelt- fordulok meg ölelésében, hogy szembe legyek vele, de pislákolóit még mindig nem tárta ki. Szemhéjára adok egy puszit, amin felnevet halkan és lassan fel is nyitja szemei világát. Mosolyogva néz rám és nem sokkal később pedig egy röpke puszit ad ajkaimra. Lebiggyesztem azokat, többért könyörögve, majd ezt egy széles mosoly után meg is kapom. Pár perc múlva pedig már csak arra eszmélek fel, hogy Kook fölém kerekedve marja párnácskáimat, miközben derekamat simogatja.

-Ugye tudod, hogy ma már nincs itthon Minjun?- csókolgatja immáron nyakamat, néha fülem mögé is feltévedve. Tudja, hogy az az érzékenypontom... a kis szemét.

-Deh még igen, szhóval... leszállás- tolom el magamtól az utolsó szavam után, mire ő durcásan, kissé csalódást tükröző szemekkel néz rám -Na, ne nézz így- takarom el egyik alkarommal szemeimet, majd már csak egy enyhe puszit érzek meg karomon, s mikor azokat leemelem arcom elől, Kook ezer wattos mosolyával találom magamat szemben.

-Imádlak- nyom egy cuppanósat az egyik arcomra, majd nem sokkal később a másikra is, végül pedig számat se hagyja ki a gyerekes játékból.

-Én is téged, Mr. Jeon- öltöm rá ki nyelvemet, mire egy villám sebességű vállrántás után az ízelőszervemre is ad egy röpke puszit -Perverz- ütök egy alig érezhetőt mellkasára, majd egy nyújtózás keretein belül kimászok a puha ágyból.
Éppen, hogy elérek a szekrényünkig, máris két kar fonódik a derekam köré, miknek gazdája nem más, mint a leendő férjem. Fura belegondolni, hogy hamarosan tényleg az lesz. Emlékszem még, amikor a poros pincében talált rám, s saját apja életet vette, azért, hogy engem megmentsen. Akkor még úgy gondoltam, hogy ez egy újabb csapda lesz, ahol ugyanúgy fog velem bánni, mint szülője. Tévedtem. Kívülről hiába voltak azonosak, a személyisége Kooknak merőben más. Bár, az apja utolsó szavai még mindig csengenek fülemben, de hiába próbálom legalább azokkal elfeledtetni a rosszakat, nem tudom. Észre sem veszem, hogy halkan, szinte észrevehetetlenül kezdtek folyni könnyeim, ezért már csak akkor észlelek fel, mikor Kook hirtelen előttem terem, és kétségbeesve kérdezgetni kezd a bajomról, míg közben zokogásomat próbálja csillapítani. Nem habozok, rögtön hozzábújok, s ő is tudja már, hogy most csak arra van szükségem, hogy szorosan öleljen magához, és elfeledjük közösen a körülöttünk zajló idétlen világot.

-Kicsim, mondd el, hogy mi bánt- kérlel halkan, eztán pedig hosszú ujjait tincseim közé vetve kezdi cirógatni azokat.

-Csak eszembe jutott néhány régi dolog. Az, hogy hogyan kerültem ide, hogy mit tett velem az apád, na meg a sajátom...- felelek neki egy kis idő elteltével, mikor már nem folynak olyan eszeveszetten a kis patakocskák szemeimből.

-Ne haragudj azért, az apámért... hidd el, hogy a mai napig bánom, hogy nem mentem hamarabb. Sajnálom, Taehyung- szorít magához még szorosabban, én pedig ekkor fogom is fel, hogy mit mondott.
Ő mégis mi okból hibáztatja magát?
Elhúzodok tőle, mire kicsit meglepetten vizslat, de tenyeremet még mindig fedetlen mellkasán támasztom meg.

-Te, ne merd magadat hibáztatni. Semmiről nem tehetsz, és apád bűne, nem a tiéd. Már azért is irtózatosan hálás vagyok, mert egyáltalán eljöttél és megmentettél. Eszedbe se jusson sajnálkozni...rendben?- emelem meg egyik kezemet, hogy arcára simíthassak, majd miután bólint, hátra vezetem kézfejemet tarkójára és egy hálával, szeretettel telt csókba invitálom mézédes ajkait.

-Appa, ma isz Jin bácival lesek?- kérdezi már az étkezőben ülve a kicsi, miközben a reggelinket fogyasztjuk el. Igen, ma végre tényleg kettesben tölthetek egy napot a szerelmemmel, és utálom ezt bevallani magamnak, de alig várom már, hogy Jin megérkezzen a piciért.

-Igen, vele leszel. Este jössz haza, viszont, ha bármi gond van szólj Jinnek és ő máris haza hoz. Oké?- ad egy puszit a kisfia arcára Jungkook, miközben leadja az instrukciókat. Édes, hogy mennyire félti. A kisfiú csak kuncogva bólint párat, hogy tudomásul vette apukája szavait, majd folytatva reggeli étkezésünket kezdtünk beszélgetni mindenféle, értelmetlen dolgokról. A tányérokat a mosogatóba helyezve adjuk át a személyzetnek a terepet, akik amúgy ugyanúgy elnézést kértek tőlem a goromba viselkedés miatt, s mint kiderült ez is Jeon műve volt. Idióta...
A nappaliba sétálva éppen, hogy leülünk kicsit csöngetnek, és az egyik kis lány -aki a mai napig be akar vágódni a leendő férjemnél-, már szökken is az ajtóhoz, hogy kinyithassa, majd miután ez megvolt, nyávogva szól páromnak, hogy itt van a bébiszitter. Jungkook hiába ismeri már SeokJint évek óta, még most is úgy oktatja a kicsi Minjunról, hogy rossz hallgatni. Jin gyorsan elmondta Kooknak, hogy a múltkor nem volt jó már az alvása közben hazahozni, így megegyeztek, ha elalszik nála, akkor maradjon ott és reggel érte megyünk, vagy elhozza. Hosszas búcsú után távoztak a lakásból, majd annak területéről is, én pedig rögtön felpattanva a kanapéról sétáltam eljegyzőm elé. Derekamat átkarolva húz magához, én pedig rögtön értve a célzást emelem lábaimat, és a következő pillanat, amikor szenvedelyes csókunkat megszakítjuk már az ágyon fekszem.

-Szeretlek, Taehyungie- leheli már most felhevült bőrömre, én pedig hajába túrva rántom fel egy csók erejéig, közben elmotyogva egy én is téged mondatot neki, és eztán már csak hagyom, hogy nyakamra visszahajolva kényeztesse testemet.

—————
Sziasztok✌🏽
Itt lenne az új rész, remélem elnyerte a tetszéseteket!❤️
Próbálok jobban figyelni a hibákra és a fogalmazásra is, viszont ha mégis találtok benne valami hibát... elnézést 🤷🏽‍♀️❤️

Mindenkinek jó szünetet kívánok!❤️Pihenjétek ki magatokat rendesen!❤️

Puszi a pocitokra!💚