öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

7. rész

Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez is, drága olvasóim! ❤️

Lassan váltunk el egymástól, csókunk minden pillanatát kiélvezve. Mikor egymás szemeibe tekintettünk szélesen elmosolyodtunk és egy hatalmas ölelésben részesítettem Őt. Jungkook szorosan karolta át derekamat, míg én továbbra is tarkójánál simogattam, és egyik kezemmel hajába túrva cirógattam puha tincseit.

-Soha nem voltam még ilyen kedves senkivel. Érezd magad megtisztelve!- suttogja a fülembe, de a végén felnevet egy kissé, ami engem is arra késztet. Kiválva az ölelésből újabb puszit adok szája két sarkába, mire ő elégedetlenül nyüszít fel, így ajkára hajolva adok egy hosszú, nyálas csókot.

-Nagyon megtisztelve érzem magam, Mr. Jeon!- mondom elmosolyodva, szólítása hallatán pedig ő is egy kacér mosolyt varázsol gyönyörűen ívelt ajkaival.

-Olyan sokszor hívsz így, ha ennyire tetszik, téged is nevezhetünk Mr. Jeonnak.- jelenti ki teljes magabiztossággal, amin én jót mosolygok, viszont amikor észreveszem, hogy még mindig komoly tekintettel vizslatja arcom ajkaim egy vonalba préselődnek.

-Ó.- mondok ki egyedül ennyit, egy szabályos O alakot formálva ajkaimmal. Államat feltolja, és egy kis gúnnyal fűszerezve megszólal.

-Vigyázz, mert belerepül valami.- kacsint rám, és már épp szólni akarok, hogy a mondás nem így helyes, viszont ő megelőz és kezeit csipőmre vezetve nyomja lejebb testem, minek következtében tökéletesen érezhettem dudorodó tagját.

-Jungkook- csapok mellkasára és hátrébb húzodok.

-Nyugalom, úgyse teszek semmit, amíg te nem akarod, Tae- villantja meg az ellenállhatatlan nyuszi mosolyát, s ha haragudnék is valamiért, most biztos megenyhülne a lelkem.
Jungkook egy jó ember, annyira törődő és kedves velem. Nem értem, hogy vezethet ő egy maffiát, sőt mondhatni rá, hogy egy hidegvérű gyilkos. De az én szememben nem az. Az érzéseim felé tisztázatlanok, és nem tudom, hogy hogyan tovább, de ha tehetném csak vele lennék a nap minden percében és egy pillanatra sem engedném el. Folyamatosan csak puha haját piszkálnám, néha egy-egy csókot váltva, vagy éppen csak egy kisebb pillangó puszit. Elmosolyodok, amit ő észrevesz és kérdőn néz rám, mire csak enyhén megrázom fejemet és lábairól lepattanva tornázom magam álló helyzetbe.

-Éhes vagyok, Mr. Jeon. Kapok engedélyt, hogy a konyhába menjek?- kérdezem nevetésem visszatartva, de amikor ő hangosan felkacag én se bírom ki. Elém állva karolja át derekamat, s néz szemeimbe, majd közelebb hajolva orrunkat dörgöli össze, ami egy kisebb kuncogást vált ki belőlem. Egy alig érezhető puszit nyomok ajkaira, ami neki nem tetszik így újra combjaimnál fogva ölébe kap és így hív egy már sokkal mélyebb csókba.

-Mr. Kim, állok rendelkezésedre- mondja egy kacér mosollyal arcán, mire szemforgatva szállok le róla és kulcsolom össze ujjainkat.

-Merre is van a konyha?- ráncolom szemöldököm, hisz még körbe sem vezetett ebben a palotában. -Amúgy, körbevezethetnél majd.

-Akkor most nem én csinálok neked enni. Szólok a konyhásnak, addig várj meg.- mire utolsó szavait kiejti, már itt sincs. Nem telik el sok idő míg visszatér mellém, s miután tudtomra adta, hogy egy fél óra múlva kész a vacsoránk elindul, én pedig készségesen követem.

A ház minden szegletét bejárjuk, és azt hittem kisebb lesz. Tudtam, hogy óriási legalább száz helyiséggel, de ebben nem annyi, hanem legalább kettőszáz volt. Az összes hálót megmutatta, attól függetlenül, hogy az övében fogok aludni. Kis butus...
A dolgozószobájában külön megmutatott mindent, és azt is elmondta, hogy oda csak akkor menjek, ha valami nagy baj van. Természetesen, ha akarok bemehetek hozzá, de ha nem muszáj inkább kerüljem el. Külön kis kertje van medencével, kinti edzéshez szükséges eszközökkel és teniszpályával, amit muszáj leszek kipróbálni hamarosan. A házon belül még volt kettő szoba, amit bár vonakodva kissé, de megmutatott. Az egyikben csak fegyver volt, a legtöbbje illegálisan, a másikban pedig tömérdek pénz. Egész Szöül évi keresete megtalálható nagyjából. Nem viccelek, és elmondása szerint itt csak egy részét őrzi, a többi bankban van. Elmondta, hogy a hivatalos iratokat hol tartja, ha esetleg valami történne és nekem kéne intézkednem. A ház pluszban még egy benti medencével és egy edzőteremmel van kiegészítve, amit az én megmentőm szívesen használ.  Az épület alatt egy garázs van, ahol kocsik tömkelege, és mindegyik legalább félmilliárdot ér. A legtöbb szobából nyílik egy föld alatti alagút, ami egy másik -jóval kisebb- házba vezet el. Egyfajta menedékként szolgál, ha támadás történne házon belül.

Miután a legkisebb zúgját is megmutatta a személyes palotájának visszamentünk az étkezőbe, ahol egy igazi terülj-terülj asztalkám volt. A szakács teljes mértékben kitett magáért, hisz nem csak egy, de nem is két fajtájú étel volt, hanem legalább tíz. Mindent próbáltam magamba erőszakolni, s a végén már Kooknak kellett megálljt parancsolni, hisz ha többet ettem volna a WC mellett kéne töltenem az éjszakát.
Egy bő órás fürdés után pedig újbol Jeon egy alsónadrágját és pólóját kaptam alváshoz, amit egyáltalán nem bántam. Szorosan ölelve egymást fekszünk a hatalmas francia ágyon, amikor megszólal.

-Örülök, hogy itt vagy, cica- puszil végén tarkómra, majd a textilen keresztül simogatni kezdi hasamat.

-Örülök, hogy itt lehetek, Jeon- húzom fel kézfejét ajkaimhoz, s azokra hintek egy apró puszit.

-Jó éjszakát, leendő Mr. Jeon- mondja kuncogva, fülembe suttogva.

-Jó éjt, valódi Mr. Jeon- mosolyodok el én is, majd karjaiba simulva szenderülök mély álomba.

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem viccel szavaival rögtön elhittem volna, és nem pedig kinevetem.

——————
Esküszöm, rosszul érzem magam, hogy 2 napja írom ezt. 🤦🏽‍♀️
Eddig az előző könyvemből és ebből is naponta hoztam rész, de sajnos most történt pár dolog, ami miatt egyszerűen nem volt kedvem.
Ne haragudjatok☹️
Remélem ettől függetlenül tetszett nektek ez a rész, és próbálom minél hamarabb hozni a folytatást. ❤️
Próbáltam kicsit aranyosabbra megírni ezt, remélem sikerült😜❤️

Puszi a pocitokra!💚