öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

16. rész

Jó olvasást, drágáim! ❤️❤️❤️

A megható vallomásaink után csak elmélyülünk egymás tekintetében. Minden érzelmet látok most benne, de a kedvencem a teljesen őszinte szerelem. Hiszen szemei úgy csillognak, mint a frissen csiszolt gyémánt és tisztán kivehető a szeretet ragyogása.
Arcára simítom kezemet, mibe ő teljesen bele simul, mint egy cica. Kezemet megfogva emeli tenyeremet a szájához, és arra hint egy finom puszit, amit megkuncogok.

-Az egész nap a miénk, életem. Mit szeretnél csinálni?- néz rám aranyosan, én pedig nem bírom megállni, hogy ne adjak egy puszit szájára.

-A medencét nem próbáltam még ki- adok egy újabb puszit neki, ami neki már nem elég. Tarkómra téve kezét tolja vissza a fejem, amikor már el akarok húzódni, és mélyíti el a csókot, egészen utolsó lélegzetvételünkig.

-Akkor itt az ideje- mosolyodik el szélesen, és egy utolsó puszit után felkel alólam. Kicsit számat húzom emiatt, de végülis az egész napot vele tölthetem. Én is feltápászkodva az ágyról lépek mellé, majd oldalról megölelem, amin egy picit nevetett. Kissé durcázva fúrtam bele arcomat mellkasába, mire kacagása elhallgatott és csak kezét hátamon legeltetve kezdett simogatni, miközben hajam közé nyom egy halvány puszit -Na, irány- csap egy kisebbet fenekemre, mire én hasfalára viszonzom ezt a kedves gesztust.

-Ne vegyél fel semmit- kacsintok rá, majd fenekemet rázva elindulok kifelé, egyenesen a medence irányába. Hallom még, ahogy egy morgásszerű hangot ad ki, majd ő is utánam ered, és mikor mellém ér egyszerűen ölébe kap, ami miatt már szinte reflexből kulcsolom lábaimat dereka köré, míg karjaimat nyaka mögött fonom össze.
A lépcsőn lesétálva kanyarodik el a medence irányába, ahova nem sokkal később meg is érkezünk, és ez még mindig ugyanolyan csodálatos, mint amikor először láttam. Leszállok Kook öléből és rögtön a víz felé sétálok. Lassan sétálok bele, minden pillanatát kiélvezve annak, ahogy a majdnem forró vízcseppek érik bőrömet. Teljesen a közepéig sétálok, amikor JeongGuk hátulról lép mögém és karolja át derekamat, majd tarkómra hint egy csókot.

-Csodálatos- mondom, teljesen elmélyülve a látványban. Egy hatalmas üvegablak választ el a külvilágtól, és a kilátás egyszerűen csodálatos. A helyiségben kellemes ködfelhő árulkodik arról, hogy itt még egy pezsgő fürdő és egy szauna is található, az élményfürdő mellett. A víz hőmérséklete kellemes, szinte már forró. A fények, amik körülöttünk cikáznak tökéletes összhangot adnak még ennek az egésznek.

-Igen, az- mondja Kook, mire én feléfordulok, és ekkor rájövök, hogy ő ezt rám nézve mondta, minek következtében orcácskáim azonnal pirosas árnyalatot vesznek fel. Pironkodva fúrom arcom mellkasának rejtekébe, míg ő egy halk nevetés kíséretében kezdi el simogatni derekamat, néha fenekemre is lecsusszantva kezét.

-Tae- szólít meg, mire elhúzodok tőle, hogy szemébe nézhessek -Ne haragudj rám- hajtja le fejét egy pillanatra, és mikor visszanéz rám, észreveheti értetlen tekintetem, így rögtön folytatja -A régi dolgokért. A szavaim, a tetteim... csak féltem a szerelemtől, és mint mondtam az érzéseimet néha csak furcsa módon tudom kifejezni. Veled pedig ennek egyetlen módja volt, a szeretkezés.

-Kook- fogom kezeim közé arcát, és lágyan kezdem simogatni a felületet -Nem haragszok, és nagyon édesek voltatok aznap reggel Minjunnal- mosolyodok el szélesen, és egy puszit adok orra hegyére -De, megtörtént, úgyhogy mostmár nem kell majd félned, mert nem megyek sehova, és nem is szándékozok menni- hajolok már ajkaira, amit szívesen fogad, így kezét rögtön fenekemre téve markol bele, ami belőlem egy kisebb nyögést vált ki, mire ő végre akadálytalanul juttatja át nyelvét az én szajüregembe.

A napunk további része pusztán lopott csókokból, simogatásokból állt. Egy romantikus ebéd közben sikerült megvitatni, hogy mennyire szeretjük egymást, a vacsora előtt pedig végre csöngettek az ajtón, ami azt jelenti, hogy Minjun megérkezett. Míg Jungkook észre sem vette a csengőszót, én már mosolyogva szaladtam az ajtóhoz.

-Jó estét, Mr. Kim!- köszön nekem a bébiszitter halkan, és mikor a kisfiúra sandítok akkor rájövök, hogy elszunyókált a kis drága.

-Jó estét, Jin! Köszönöm, hogy vigyáztál a kicsire- mondom én is ugyanolyan halkan, majd egy kisebb összeget átnyújtva veszem át Minjuniet. Ahogy egy puszit hintek homlokára mocorogni kezd az ölemben, majd mikor kinyitja szemeit rögtön magához szorít.

-Taehyung- szól nekem Jungkook, mire a kicsivel az ölemben indulok hozzá. Kicsit dühösen fordul felém, de amikor észreveszi a fiát azon nyomban ellágyulnak a vonásai és mosolyogva figyel minket.

-Sia appaa- mondja Minjunie, ahogy nyújtózkodni kezd apukájáért, így én átadom neki.

-Szia, kicsikém. Minden rendben volt?- ad egy hosszú puszit az arcára, majd miután ezt a kicsi is viszonozza válaszol neki.

-Pejsze, de hiányzsott Tae! Udzse már kibékültezek?- mereszt ránk hatalmas boci szemeket, én pedig nem bírom megállni, hogy ne puszilgassam meg.

A konyha közepén állok a karjaimban a picivel, míg Jungkook hátulról ölel és viccelődik Minjunnal. Egy tökéletes családi összkép, és jelenleg semmi sem ronthatja ezt el.

—————
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is nektek, bár én ezt szörnyűnek tartom 🤷🏽‍♀️😢

Most egy pár napig lehet nem lesz rész, amiért előre is elnézést kérek! Próbálok sietni a következővel, de nem ígérek most semmit! ❤️

Hibákért elnézést! 😟❤️

Puszi a pocitokra! 💚