öröklődő fogság | taekook ff (befejezett)

6. rész

Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez is, drága olvasóim! 💘💘

Nem sokkal később megérkeztünk a házhoz, ahol ugyanúgy, mint első alkalomkor ajtót nyit nekem csak most nem az ölébe emel, hanem szimplán megfogja kezemet. A lakásba érve azonnal elénk jön két lány, akik engem figyelmen kívül hagyva ugrálják körbe Jungkookot, aki nagyon élvezi, hogy karbatett kezekkel, féltékeny tekintettel figyelem őket. Chh... egoista.
Megunva a bájolgást cipőimet lerúgva indulok el a már ismert nappali felé, viszont az egyik lány elém áll.

-Elnézést, Mr. Jeon nélkül nem mehet beljebb- felhúzott szemöldökkel figyelem az előttem álló, legalább 20 centivel alacsonyabb lányt, majd Jungkookra pillantok aki nevetését visszafojtva figyel engem.

-Mr. Jeon- ejtem ki kisebb gúnnyal a hangját, mire mosolya még szélesebb lesz -Beljebb mehetek?- kérdezem mostmár ugyanolyan hangnemmel, ahogy a két kis cafka beszélt vele, mire végleg nem bírja, és kitör belőle a nevetés.

-Csak így- jön mögém, és hirtelen kap ölébe, ami miatt egy kisebbet sikkantok. Lábaimmal derekánál tartom meg magamat, míg karjaimmal a nyakát karolom át és kuncogva hajtom fejemet vállára. Miután rendezte a legzését a jóízű nevetés után, újra egy komoly álarcot vesz fel és a lányok felé fordul, de engem még mindig az ölében tart -Nos, kedveseim. Taehyung úgy mászkál itt, ahogy akar. Akkor, amikor akar. És oda megy, ahova akar. Azt nem mondom, hogy azzal, akivel akar... mert ha rajtam kívül mást hozol ide, nem leszünk jóba, cica- néz rám már utolsó mondatánál, a végén pedig fenekembe markol, ami miatt picit megugrok és számat lekunkorítva nézek rá. -A többieknek is mondjátok ezt el, ha valaki egy rossz szóval illeti, meghal.

A két szolgáló kissé lehajtott fejjel meghajol, majd elsietnek mi pedig a nappaliba megyünk. A kanapén foglal helyet, viszont engem nem enged el, így combjain helyezkedek el és kíváncsian vizslatom arca vonásait. Kezem magától mozdul, és egyiket az ő puha pofijára helyezve kezdem el simogatni arcát. Kiscicákat megszégyenítő módon simul bele érintésembe, ami egy büszke mosoly elengedését enged meg nekem. Nagy nehezen eresztem el puha orcácskáját, és miután kényelmesen elhelyezkedtem érdeklődően figyelem.

-Mesélj. Azt mondtad, ha hazaérünk mindent elmondasz- mosolygok rá biztatóan, minek következtében ő egy nagyot sóhajt és egy bólintás kíséretében beszélni kezd.

-Rendben. Szóval, tudod a nevemet, hogy 25 éves vagyok és van egy fiam. Akarsz még valamit tudni?- kérdezi kissé zavartan, mire én megforgatom szemeimet és kissé vonakodva, de átölelem.

-Igen, mindent akarok- suttogom fülébe, miközben már ő is a lehető legerősebben szorítja magához testemet. -Megmondtam, nem tudsz elijeszteni, úgyhogy hallgatlak.- tolom el magamtól és újra elhelyezkedek úgy mint az előbb, de most összekulcsolom ujjainkat, ezzel jelezve, hogy itt vagyok és itt is maradok.

-Megöltem a családom. Mindenkit. Csak a keresztapámat hagytam életben. Apám halálának okát tudod, anyámat pedig nem bírtam elviselni. Egy hárpia volt, és amikor megszületett a fiam megpróbálta megölni. Akkor azt a mérget, amit ő akart használni a gyereken, rajta lett végül alkalmazva. Így mondhatni árva vagyok, de ez így tökéletes nekem.- mondja el egy levegővel, de nekem állam a padlót súrolja és fel se bírom fogni, hogy beszél ilyen nyugodtan, mikor megölte a saját családját. -A fiamról nem kell sokat tudnod, nagyon aranyos és barátságos gyerek. Egyszerűen imádom, és alig várom, hogy velem legyen végre.- a szeme csak úgy ragyog, amikor a gyerekéről beszél, és ezt nagyon aranyosnak találom.

-Remélem engem is kedvelni fog, de miért kell veled mennem?- hagyom figyelmen kívül mondandója első felét, és a gyerek témára koncentrálok.

-Emlékszel apám utolsó, hozzád intézett szavaira?- kérdezi már kissé mélyebb hangon, amivel félelmet akar elérni, de nekem ettől gondolataim csak más merre kalandoznak. Lassan bólintok néhányat a feltett kérdésére, majd immár a másik kezünket is összefonva engedi ölébe esni -Nos, Taehyung...-vesz egy mély levegőt, amit lassan enged távozni tüdejéből. -Te a párom vagy, és a közös gyerekünkért fogunk menni.

-Úristen- könnyezek be, és minden egyéb nélkül borulok Jungkook nyakába, aki eléggé meglepődik tettemen.

-T-Tae? Nem is baj?- kérdezi kissé aggódva, ami méginkább zokogásra késztet.

-Dehogyis, soha senki nem törődött velem ennyit. És egy gyerek? Úristen- fogom fel lassan a történteket és a korábbi sokkomból felébredve túrok bele egyik kezemmel Jungkook hajába, míg a másikkal mellkasán támasztom tenyeremet.

-Mit csinálsz, Tae?- kérdezi alig hallhatóan, viszont a most jelenlévő csendben ez hatalmas ordításként hat. Hangjában némi erotika is felcsendül, ami még inkább tüzeli bennem a vágyat, hogy megtegyem. Lassan hajolok hozzá közelebb és szemeimet behunyva nyomom ajkaimat az övére, amik egy darabig meg sem mozdulnak, aztán Jungkook hirtelen öleli át derekamat és ránt magához annyira közel, hogy mellkasunk összeérjen és így kezdi el őrületes tempóban kényeztetni párnácskáimat az övével.

Az első normális csókomat tőle kaptam, és ennél gyönyörűbben el sem tudtam volna képzelni ezt.

—————
Itt lenne a legújabb rész, ami remélem szintúgy elnyeri tetszéseteket!❤️
Ha ez így van vote és komment, vagy valahogy adjátok tudtomra, hogy érdemes folytatnom ezt a történetet!☺️❤️🤷🏽‍♀️
Véleményeket is szívesen olvasok el erről, hisz érdekel, hogy mit gondoltok róla! 🙄❤️

Puszi a pocitokra!💚