I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Tízedik•

Reggel nyolckor már fent voltam és anyáék irodájában ültem, ahol a születésnapi előkészületekkel kapcsolatos információkat hallgattam.

- Akkor meg rendelted a tortákat, ugye? - bökött anya a tollával apára.

- Igen. És a pultosokat is - biccentett.

- Jó. Már csak a dekorációt kell meg venni és egyéb apróságokat kell elsimítani. 

- Szívem, hogy haladsz a tánccal? - pillantott felém anya.

- Jól - biccentettem - Lucy nagyon tehetséges.

- Abban nem kételkedem. De te is az vagy - kacsintott rám apu.

- Az túlzás - nevettem el magam - Mi van a két ajándékkal? - váltottam inkább témát.

- Mind a kettőjüknek feladatuk lesz ma, úgyhogy ha gondolod akár fel is keltheted őket. HongYun a kémikusunkkal találkozik, Jungkook pedig a mesterlővésszel.

- Mindjárt hozom őket - pattantam fel örömmel, mert szívesen rúgtam rájuk az ajtót.

- Csak kilencre kellenek - szólt utánam anyu.

- Okés - intettem egyet.

Amúgy is beszédem volt Kook-al.

Először azonban HongYun-hoz mentem. Intelligensen bekopogtam az ajtaján, arra várva, hogy szóljon, vagy kinyissa. Pár másodperc pakolászás után nyílt is az ajtó. 

- Jó reggelt, ChaeYeon - mosolygott rám, majd arrébb állt, hogy be mehessek.

- Neked is. Voltál már reggelizni? - vontam fel fél szemöldököm, ahogy be léptem.

- Még nem, most terveztem lemenni.

- Kilencre legyél majd a csarnokba - emlékeztettem.

- Tudom - biccentett, majd sóhajtva meg vakarta az állát és ismét rám nézett - Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt. Nem volt helyén való - mondta hirtelen.

- Mármint? - ráncoltam szemöldököm értetlenül.

- Hogy kidobtam a virágokat és oda tettem azokat, amiket én vettem. Csak féltékeny voltam - tárta szét karjait.

- Jungkook-ra? - ráztam meg a fejemet.

- Igen - biccentett.

- Miért? - tártam szét karjaimat.

- Nem tudom, csak... - túrt bele hajába - Kedvellek - nézett mélyen szemeimbe. Bumm. Hogy mi van?

- Figyelj. Nem akarlak meg bántani, de nem szeretnék még egy ideig kapcsolatot - csóváltam meg fejemet gyorsan.

- És lenne esélyem? - nézett rám reménykedve. Be haraptam a számat, hisz akárki is volt az illető, nem szerettem senkit sem vissza utassítani hiszen pontosan tudtam, hogy milyen szar.

- Ne haragudj meg, HongYun, de valószínűleg nem - simítottam rá a vállára a tőlem telhető legkedvesebben.

- Nem gond, megértem - bólogatott szomorúan.

- Sajnálom.

- Jungkook veszélyes fazon, ne nagyon kezdj ki vele - figyelmeztetett sokadjára.

- Köszönöm, de ne aggódj miattam - próbáltam szépen fogalmazni.

- Én szóltam - nézett rám dühösen. Erre nem tudtam mit reagálni, ezért csak biccentettem egyet és kimentem a szobából. Néha a frászt tudja rám hozni ez az ember.