I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Tizenkilencedik•

- Ez kék - forgatta szemeit Jungkook, ahogy rám nézett.

- Nem, ez türkiz, te szemkárosult balfasz - ráztam meg a fejemet ellenkezve.

- Vak vagy.

- Te meg idióta - vágtam rá kapásból.

Éppen azon veszekedtünk, hogy a kedvenc késemnek milyen színű nyele van. Természetesen nem voltunk ugyanazon a véleményen, mert hát miért is lettünk volna? 
A gyakorló teremben voltunk, ahol már rajtunk kívül senki nem volt, mivel már letudtuk a kezdők első órájának levezénylését. 

- Akkor is nekem van igazam - vont vállat, ezzel lezárva a dolgot. De persze nekem volt, hisz a késem nyele teljes mértékben türkiz kék színű volt, nem csak sima kék. Pff.

- Mindegy - sóhajtottam, miközben folytattam a dolgok elpakolását, viszont egyedül emelgettem a nehéz ládákat, mivel Kook egy helyben állva pásztázott engem, ami be kell, hogy valljam, egy kicsit zavarba ejtő volt. Először azt hittem, hogy azért néz, mert valami van az arcomon, vagy a nadrágomon.

- Mi van? - tártam szét karjaimat.

- Azon gondolkodtam, hogy mennyire dobsz ügyesen. Egyszer már láttalak, de az lehetett a véletlen műve - húzta pimasz félmosolyra száját.

- Kipróbáljuk? - vontam fel szemöldököm. 

- Ki - biccentett magabiztosan - Hol vannak a bábuk? - nézett körbe forgolódva.

- Nem kell bábu - vontam vállat, majd a vállainál fogva addig toltam, amíg a falhoz nem értünk. Hátát neki nyomtam a falapnak, amin már alig volt ép rész, annyira szét volt dobálva. 

- Ugye nem engem akarsz bábunak használni? - nézett rám összezavarodottan.

- Majd meglátod  - fogtam fel hajamat egy hajgumival, hogy ne lógjon a szemembe. A szertárból kihoztam három darab almát, ami már romlásnak volt indulva. Ilyen gyümölcsökkel gyakorlunk a kicsikkel.

- Tedd ki a kezeidet két oldalra - utasítottam ahogy oda értem hozza. Két tenyerébe egyet-egyet helyeztem a gyümölcsből és egyet a feje tetjére is tettem. 

- Ugye nem fogsz megölni? - nevette el magát, mire én is elmosolyodtam.

- Ha akarom mellé megy, ha nem, akkor betalál - fogalmaztam meg burkoltan azt, hogy egy hajszál választja el a haláltól.

Kezembe vettem négy darab könnyebb kést, ami tökéletes az ilyen gyakorlatokhoz. 

- A legfontosabb, hogy ne mozdulj meg, még akkor sem, ha megijedsz - magyaráztam, mire lenézően kinevetett. Hmm... szóval így állunk. Hát jó, én szóltam.

Háttal áltam neki, a lehető legtávolabb tőle. Vettem egy mély lélegzetet és egy pillanatra lehunytam szemeimet. Hogy ideges voltam e? Hogyne, hisz akármennyire is profi vagyok, bármikor sülhet el balul valami.

Nem haboztam tovább. Megfordultam és villámsebességgel dobtam el mind a négy kést egymás után, a lehető legpontosabban. Egyet a feje fölött lévő almába, kettőt pedig a két kezében tartott almákba. Az utolsó az enyhén beterpesztett lábai közé ment. 

Jungkook eltátotta a száját és még mindig egy helyben ácsorgott.

- Oké, te tényleg fasza vagy - biccentett elismerően, mire nagyot dobbant a szívem. Ez jól esett. 

- Kösz - nevettem el magam, mikor elé értem.

Letette kezeit maga mellé, mivel már nem kellett tovább tartania a gyümölcsöket. Halványan elmosolyodtam, majd lábai közé nyúlva kihúztam a falból a kést, hogy most már szabadon tudjon mozogni. Hátat fordítva neki visszaindultam, hogy folytassam amit elkezdtem.