I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Harminchatodik•

Kook-nak is elmeséltem, hogy apa megint felhozta a Játékokat, és azt, hogy nem nagyon akarja, hogy nevezzek, de végül sikerült meggyőznöm.

- Egyet kell, hogy értsek apáddal - nézett rám komolyan, mire felszaladt a szemöldököm - Én sem repesek az örömtől, hogy neveztél - rázta meg fejét.

- Legalább te ne csináld ezt - forgattam szemeimet, miközben leültem az ágyára.

- Nem csinálok semmit, csupán féltelek - vont vállat, miközben arrébb rúgott egy összegyűrt zacskót a földön.

- De engem nem kell félteni. Nagy lány vagyok már, tudok magamra vigyázni. Sok faszfejjel végeztem már - fontam keresztbe magam előtt karjaimat.

- Igen, ebben nem is kételkeden, kurva jól bánsz a késekkel, de ha kikapsz egy Halottat... - csóválta folyamatosan fejét - Ők nem csak egyszerűen gyilkolnak, ők tényleges pszichopaták és rohadtul el vannak kattanva - magyarázta. 

- Tudom, de... - kezdtem bele Kook meggyőzésébe, de félbeszakított.

- Nem, nem tudod - vágta rá kicsit indulatosan, én pedig úgy néztem rá, mint aki szellemet látott - Elvetemült egy banda, és még a legjobbak is vesztenek velük szemben. Nem akarom végig nézni, ahogy megölnek - fejezte be kissé idegesen. Akaratlanul is elmosolyodtam, mert ugyan semmi aranyos nem volt ebben, nekem még is megmelengedte a szívemet. Felállva oda mentem hozzá és szorosan átöleltem.

- Nem fognak megölni - motyogtam bele nyakába.

- Valóban nem, mert aki megpróbálja, biztos lehet benne, hogy azt is megbánja, hogy az apja teherbe rakta az anyját - közölte velem egyszerűen, én pedig hangosan felnevettem.

- Idióta - ráztam meg a fejemet - A Halottak tényleg vadállatok? - vontam fel fél szemdölököm, mert bár rengeteg tapasztalata van a családnak velük szemben, azért egy ex Halottnak még is csak több van.

- Az nem kifejezés. Nem hiába tart tőlök az egész ország. De már kezd elterjedi a hírük Kína környékén is - tette hozzá, miközben kezembe nyomott egy dobozos kólát, amit akkor vett, amikor reggel kiment vásárolni - Ők kicsi koruk óta olyan neveltetésben részesülnek, ami számunkra felfoghatatlan. Gusztustalan, brutális és szadista felfogása van MiRa-nak, amit elég nehéz túlszárnyalni, legalábbis én még soha nem találkoztam olyannal, akinek ez sikerült volna. Az emberei olyanok, mint a robotok, akiket ő irányít, és leszarja, ha kiesik egy, mert helyette mindig lesz két utánpótlás. Nincsenek érzéseik, nem tudják mi az erkölcs, ők azt hiszik ez a világ rendje, mivel ebben nőttek fel - mesélte - Van egy pince... - sóhajtott egyet, ahogy visszaemlékezett a helyre - Kurva hosszú, olyan, mintha soha nem érne véget. Egyszer voltam csak lent, de utána napok óta nem tudtam aludni és már nem is tudom pontosan hol van, retek nagy az a hely - ráncolta szemöldökét - Oda viszik az embereket, akik szabályt szegtek, akiket elfogtak, akiket elraboltak és még kitudja kiket. Megkínozzák őket. Hónapokig, de van, akit éveken át - csóválta a fejét - Nem azért, mert információra lenne szükségük, hanem mert élvezik, ha fájdalmat okozhatnak valakinek. A lenti sikolyokból és ordításokból merítenek energiát és onnan táplálkoznak. Nagyjából, mint egy horror filmben - vont vállat a végére. 

Elképedve néztem rá, miközben folyamatosan azon kattogott a agyam, hogy hogy lehet valaki ennyire beteg? Milyen károkat kell elszenvednie egy ember agyának ahhoz, hogy valakinek eszébe jusson ilyen dolgok véghez vitele? Ráadásul mindezt úgy, hogy élvezi is, örül neki és egy cseppnyi lelkiismeret-furdolása sincsen. 

- Azta kurva - reagáltam le ennyivel az elhangzottakat, mert nem tudtam erre mást mondani. Még a hideg is kirázott, ha arra gondoltam, amiket Kook arról a helyről mesélt - És te miért voltál a pincében? - jutott hirtelen eszembe.

- Szökni próbáltam - tárta szét egyszerűen kezeit - Azt hittem meg fog ölni, de abból neki semmi haszna nem lenne. MiRa elmebeteg, de nem hülye. Tudta, hogy az ott lévő emberekkel ellenben nekem stabil az elme állapotom, semmi bajom nincs, azon kívül, hogy bárkit lelövök kisebb probléma nélkül, ezért nem azért vitt le, hogy megkínozzon. Lezárt a pincébe, az egyik cellába, de csak két napra. Nem kaptam enni, csak inni. Nem jött oda hozzám senki, de folyamatosan hallottam azoknak az embereknek az üvöltözéseit, akiket halálra kínoztak, ez pedig beütött. Tisztában volt vele, hogy sem a megkínzás, sem a megölésem nem fog neki nagy hatásokat hozni, így azt hanyagolva a józan eszemet próbálta elvenni.
Egy évnek tűnt az a két nap, amit ott töltöttem és onnantól kezdve soha nem szegtem meg az előírt törvényeket. MiRa szexkérelmeire csak azért mertem nemet mondani, mert  kiderült, hogy az ágyasait megöli szex közben. Levágja a farkukat, meg ilyenek - legyintett egyet lazán, nekem pedig egész egyszerűen körülbelül a padlót súrolta az állam. 

- Bazdmeg kezdek félni ettől a ribanctól - nevettem el magam kissé idegesen, mire Jungkook rám mosolygott.

- Megígértem, hogy nem hagyom, hogy bajod essen, rémlik? - vonta fel szemöldökét, majd beleivott kólájába. 

-Igen, tudom - bólintottam én is egy mosollyal az arcomon - Örülök, hogy ide adott ajándékba MiRa - mondtam ki, ami bennem volt.

- Én is - értett egyet - Fasza ez a hely - bólogatott komoly fejjel, mire amolyan "hogy micsoda?" fejjel néztem rá.

- Csak a hely? - szugeráltam.

- Tényleg, a kaja is jó. Nem sós, jól van fűszerezve - folytatta még mindig tartva magát a szigorú tekintethez. Keresztbe fontam magam előtt karjaimat és unottan néztem rá - Oh, és a kondi is sokkal nagyobb, nagyon jól ki lehet használni - biccentett.

- A kurva szádat - dobtam neki egy párnát dühösen, mire elröhögte magát és letéve a kóláját az asztalra az ágyra mászott, hozzám, de én nem engedtem, hogy fölém hajoljon. 
Eltakartam az arcomat és nem hagytam, hogy puszit adjon, a testemmel pedig úgy fordultam, hogy az oldalamon legyek. Pechemre Jungkook sokkal erősebb, így egy mozdulattal visszafordított a hátamra, lábaival közbe zárt, karjait pedig arra hazsnálta, hogy oldalamat csikizze. Felsikoltva vettem el arcom elől kezeimet és próbáltam megállítani támadómat. Kook hatalmas vigyorral szórakozott rajtam és azon, hogy vihogva szenvedek.

- Ha-hagyd abba - kérleltem visítva, mire végre leállt a csikizéssel, helyette pedig arcomra simítva jobbját, ajkaimra hajolt. Lehunyva szemeimet automatikusan nyaka köré fontam karjaimat, hogy még közelebb tudhassam magamhoz. Finom ajkait olyan volt csókolni, mint amikor egy diéta során egy tiltott dolgot eszel, esetleg a kedvenc finomságodat kóstolgatod, és próbálod átadni magadat az érzésnek, mielőtt elfogy. Mézédes volt, ízletes, veszélyes és mámorító. Elvarázsolt minden érintése és elvette az eszemet, olyan volt, mint egy mesében, ahol mindent rószaszín köd vesz körül, unikornisok mászkálnak és az ég levendula színben pompázik.
Imádtam és soha nem tudtam beteleni a csókjaival. Számomra ő volt a drog, én pedig teljes mértékben függővé váltam...

____________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Ha tetszett, akkor azt jelezzétek nekem valamilyen formában ^^

Milyen hetetek volt? Remélem mindenki jól van^^

Legyen csodás napotok, vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~