I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Negyvenegyedik•

Letudtam minden elintézendő dolgot a hét Farkassal, így utam az ebédlőbe vezetett, ahol miután kikértem a kajámat, leültem a szokásos helyemre, Steve-ékhez.

- Mizu van kicsi gyilkos? - ütött egyet finoman a vállamra Kopasz, mire felnevettem és megráztam a fejem.

- Semmi különös. Veletek? Hogy vagytok? - pillantottam körbe a társaságban.

- Igazából minden fasza. Képzeld, a múltkor lenyomtam szkanderben DongHoo-t - vigyorodott el HyunSi, mire eltátottam a számat. Tudni illik, hogy DongHoo a legerősebb a családban, de persze csak Steve után, így eléggé meglepődtem. Azért HyunSi se piskóta, de úgy látszik az éveken át tartó versengés meghozta a gyümölcsét.

- Komolyan? - kerekedtek el szemeim, majd lepacsiztam a férfival.

- Csak azért, mert hagytam - kezdte védeni magát DonHoo.

- Jaj, persze persze, én is ezt mondanám - röhögött Steve.

- Eskü - folytatta - Pont evés után mertük össze erőinket, és kurvára kajakómás voltam - kereste a kifogásokat, amit én csak röhögve hallgattam.

- Ebből már nem jössz ki jól - csóválta fejét Kopasz.

- Ezt már nem mosod le magadról - helyeseltem én is. DongHoo és Steve is eszméletlen erős és izmos. Egyszer megpróbáltam ellökni őket, de meg sem moccantak, helyette én voltam az, aki elesett. Olyan volt, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Brutális...

- Na és veled mi a helyzet? Nagyon eltűntél - méregetett gyanúsan Steve.

- Ja, egy hétre rám szakadt az irányítás, aztán ez a szigorított órarend - ráztam meg a fejem rosszallóan, majd akaratlanul is a bejárat felé pillantottam. Jungkook akkor lépett be a menzára a haverjaival. A Farkasok női tagjai pedig úgy fordultak utána, mintha a prédájuk lenne, akit pillanatokon belül meg akarnak kaparintani. De ha ez nem lenne elég, egy rohadt csinos csaj, aki körülbelül velem lehet egyidős, nemes egyszerűséggel oda ült hozzájuk... És egyikőjüket sem zavarta. Főleg Kook-ot nem, aki mosolyogva fogadta köszönését és kezdett el vele beszélgetni.

- ChaeYeon - húzta el arcom előtt a kezét Kopasz.

- Tessék? - ráztam meg a fejemet, hogy egy kicsit észhez térjek.

- Fura vagy te nekem - könyökölt fel az asztalra HyunSi.

- Miért? - ráncoltam szemöldököm, hevesen dobogó szívvel, azon gondolkodva, mi van, ha észre vették, hogy Kook-ot bámulom?

- Nem tudom... Olyan más  vagy - folytatta helyette DongHoo.

- Nincs semmi bajom - néztem rájuk értetlenül, mert tényleg nem vágtam mirefel ez a kételkedés.

- Mi van... Ha... - gondolkodott el Steve, majd hirtelen, mint aki rájött valamire, diadalittasan az asztalra csapott - ChaeYeon szerelmes! - állapította meg.

Szemforgatva dőltem hátra a székben, és hitetlenkedve megcsóváltam a fejemet.

- Nneee - szörnyűlködött Kopasz - A mi kis ChaeYeonnienk? - tette a kezét a fejem tetejére, amit mondjuk nem értettem, de hagytam, mivel nem ajánlatos vele kötöszködni.

- Hogy létezik ez? - meredt maga elé DongHoo, úgy, mint akiben egy egész világ tört össze.

- Apád tudja? Elmondtad már neki? Szegény, még jó, hogy van kéznél puska - ciccegett HyunSi.

- Nem vagyok szerelmes - ellenkeztem.

- Legutóbb is pont így kezdődött. És nézd meg mi lett a vége - utalt előző kapcsolatomra Steve, amikor is bele habarodtam egy igazi fasszopóba, aki megerőszakolt. Végül megöltem, szóval az ügy lezárva, de akkor sem volt egy kellemes élmény és az emléke örökre belém égett.