I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Prológus•

Éppen egy póker party kellős közepén tartottam, és a lehető legjobban bele voltam merülve, amikor is drágalátos édesapám benyitott a helyiségbe.

- ChaeYeon – nézett rám, mire kelletlenül ugyan, de felálltam, a kártyáimat pedig ledobtam az ajtó melletti kis asztalra. Tudtam, hogy nem szabad ellenállnom, ebből már volt korábban egy kisebb vitánk, úgyhogy nem is mondtam semmit. Ha keres, akkor annak általában oka van.

- Később folytatjuk – szóltam vissza a többieknek, majd kisétáltam apa után, aki már jóval előrébb járt, így felgyorsítva lépteimet értem utol.

- Ma jön egy szallítmány, a többiek készen vannak, anyádat még össze szedem valahol – nézett órájára szigorúan – A póker partis társaidnak is nem sokára szólok - pillantott rá órájára.

- Kitől? – kérdeztem, ezzel az első mondatára utalva.

- Ismét eltelt két hónap, gondolkodj – kocogtatta meg halántékát kétszer, nekem pedig azonnal lesett.

- A Halottak? – emeltem meg szemöldökömet.

- Igen – bólintott, miközben belépett az irodájába, én pedig utána.

- Pénz és kokain mellé valami meglepetést is hoznak – közölte velem.

- Meglepetés? – ráncoltam a homlokom.

- Igen – biccentett, miközben elkezdett pakolászni.

- Még is mit? – értetlenkedtem.

- Fogalmam nincs. Csak ennyi információt kaptam tegnap – vont vállat.

- Érdekes – gondolkodtam el.

- Az, szóval még nagyobb készültségnek kell lennie – figyelmeztetett.

- Tudom – álltam fel.

- Menj, lent találkozunk.

- Rendben – biccentettem, majd el is indultam az ajtó irányába.

A lépcsőn lépkedve megigazítottam a hajamat és amikor leértem, jobbra fordultam. A hatalmas csarnok rögtön a szemem elé tárult. Az ígért áru raklapokon sorakozott, egymás tetején és mellett. A megszokott csend helyett, most nyüzsgés fogadott, ami általában mindig jelen van, ha szállítmány érkezik, most azonban érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Mindenki tisztában volt vele, hogy most ki az, aki beteszi majd ide a lábát, és az is világos volt a dolgozók számára, hogy a megbeszélt összegen kívül mást is magával hoz majd.

Minden sarkon, a bejáratnál, a raktáraknál két-két fegyveres őr állt, tettre készen. 12 óránként váltják egymást, mindenki sorra kerül, nincs kivétel. Én is gyakran vagyok őrségben, amit nem bánok, leglább megbizonyosodhatok róla, hogy tényleg nem történik semmi probléma.

Átszeltem az óriási teret, hogy az egyik vas ajtót elhúzva belépjek a fegyver raktárba. A magas beltér megengedte, hogy a felhalmozott ládákat polcokra tegyük, amiknek a tetejét már csak létrával tudtuk elérni.
Két leltáros volt, akik mindig felírták, hogy ki, mikor, mit és mennyit vitt ki és be.

A fegyverem mindig nálam van, de már csak 6 töltényem volt, így zsebre vágtam egy egész tárat. Magamra vettem egy golyóálló mellényt, amire egy bő pulcsit húztam. A jobb lábszáramra erősített kis tasakba vissza csúsztattam a késem, miután megbizonyosodtam róla, hogy még mindig a helyén van, majd nagy levegő vétellel indultam utamra.

Anyát hiába kerestem, sehol sem találtam, így hát feladtam, és csak be álltam a már jól megszokott helyemre.

Idő volt, már minden dolgozó ott állt, ahol mindig is szokott, fegyverrel a kezében, szigorúan előre nézve, ahogy az elvárt volt. Apa és anya nagyjából az utolsó utáni pillanatban trappoltak le sietve a lépcsőn. Egy kérdő pillantást vetettem feléjük, de mintha mi sem történt volna csak elhaladtak mellettem, egyenesen előre, ahol az áru már készen állt arra, hogy a Halottak elszállítsák. Ahogy elnéztem már megint nagyjából a raktáraink egy ötödét kérték. Szerencse, hogy vannak más kapcsolataink is, akik segítségével meg tudjuk teremteni a kellő mennyiséget.