I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Negyvennegyedik•

Egész nap azon voltam, hogy megtaláljam Kook-ot, és végre beszéljek vele. Már legalább 3 napja egy szót sem váltottunk, és kezdtem fizikai fájdalmat érezni, amiért ennyire nem kommunikálunk.
Ám ma egyszer sem láttam, és órák közben nem volt időm megkeresni, mindig sietni kellett a következő gyakorlatra, így elhatároztam, hogy este keresem meg.

Órák után fel vittem az elkészült kártyákat a Farkasoknak, de mivel nem tudtam a nevüket, így egyszerűen csak MyungHoon kezébe nyomtam, hogy ossza ki ő. A faszom se fog találgatni.

Épp lefelé tartottam a harmadik emeletről, amikor szinte belefutottam Jungkook-ba. Szívem nagyot dobbant már a puszta látványra és rögtön felébredtek a gyilkosok a gyomromban.

- Szi... - kezdtem, de Kook erőszakosan megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után, egészen a szobájáig. Becsukta mögöttem az ajtót, elengedte a kezemet és elhaladva mellettem beljebb ment.

Követtem példáját és megálltam a szoba közepén.
Nagyon idegesnek tűnt, feszült volt és stresszes. Ritkán láttam ilyennek és kissé még félelmetes is volt ez az éne.

- Mi a baj, Kookie? - kérdeztem lágy hangon, hátha segít megynugodnia, de izzott a dühtől.

- Mondd meg te - nézett rám - Ki az a srác? - vonta fel szemöldökét.

- Nem hiszem el - motyogtam magamban nagyot sóhajtva - Ez most komoly? - néztem rá hitetlenül, közben pedig én is ugyan ilyen mérges voltam YeeHun miatt.

- Igen, nagyon is komoly - bólintott egyet - Mit akar tőled?

- Semmit - ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Akkor?

- Csak egy haver - legyintettem.

- Úgy, mint a többi Farkas? - utalt azokra, akikkel a valamelyik este a csarnokban ültem.

- Pontosan - bólintottam.

- Lehet, de ők biztos, hogy nem így gondolják.

- Ők sem akarnak semmit tőlem - vágtam rá unottan.

- Ja, persze - fujtatott.

- Ha már itt tartunk - tapsoltam egyet, mert bennem is kezdett fel menni a pumpa - Mi van azzal a ribanccal?

- Kivel? - rázta meg a fejét Kook.

- Hyori - fontam magam előtt keresztbe a kezem.

- Semmi, mi lenne? - tárta szét karjait.

- Első pillanattól kezdve tökre jól kijösztök, pedig te nem nagyon szoktál csajokkal haverkodni - juttattam eszébe, hogy eddig mindegyikre fapofával bámult és nem feltétlen elegyedett élethosszig tartó beszélgetésekbe velük.

- Ez nem igaz.

- De, igaz - vitatkoztam.

- Hadd tudjam már én jobban - forgatta szemeit.

- Oh persze, mert te mindig, mindent jobban tudsz.

- Nem, de ebben nincs igazad - csóválta meg fejét.

- Pedig nagyon is igazam van. Biztos vagyok benne, hogy pár nap és megpróbál majd becserkészni.

- Paranoiás vagy - nevette el magát hitetlenül és gúnyosan.

- Csak úgy, mint te - vágtam rá - Semmi sincs köztem és MyungHoon között.

- Szóval ez a kis féreg neve - bólintott lenézően mosolyogva.

- Nem egy féreg - ráztam meg fejemet.

- És most már véded is - csapott combjára Kook.

- Nem védem - sóhajtottam.

- De, véded - emelte fel hangját, ami egy kicsit meglepett.

- Nem is értem, miért csinálod ezt. Hemzsegnek körülötted a lányok, ráadásul most a Farkasok szukái is itt tanyáznak, így még többen lesznek és...

- Rohadtul nem érdekel - szakított félbe ingerülten - Ne beszélj többet azzal a gyerekkel - nézett szemeimbe idegesen.

- Már miért ne tenném? - értetlenkedtem.

- Mert nem akarom és mert meg kértelek rá - közölte velem szárazon.

- Akkor te pedig ne beszélj Hyori-val - vontam vállat.

- Nem - vágta rá, mire eltátottam a számat.

- Miért? - ráztam meg a fejemet.

- Mert köztünk nincs semmi - magyarázta meg ennyivel.

- Hányszor mondjam, hogy köztünk sincs semmi bazdmeg? - emeltem fel most én a hangom - Miért nem hiszel nekem?

- Én hiszek, csak...

- Kurvára - bólintottam egyet, majd azzal a lendülettel ki is mentem a szobából.

Dühös voltam Kook-ra, Hyori-ra, a Farkasokra, a világra, tulajdonképpen mindenre. Utáltam Jungkook-kal veszekedni, főleg ilyen hülyeségeken. Bántott, hogy így viselkedtünk és bűntudatom volt, de egyben méreg is volt bennem. Meg akartam mutatni Hyorinak, hogy Kook csak és kizárólag az enyém. Nem osztozom rajta senkivel sem, és nem szeretem, ha megpróbálják tőlem elvenni.

Tényleg nem akartam féltékeny lenni, de valahogy ezt sosem tudom elkerülni. Az ördög mindig ott ül a vállamon és hangosabb, mint az ép gondolataim, így valahogy mindig ő nyer. Bízom Kookban és tudom, hogy sosem kezdene ki mással, úgy, ahogy én sem.
Féltékeny vagyok/voltam Hyorira, mert tényleg úgy néz ki, mintha ő lenne minden férfi álma. Rohadt jó alakja van, csinos, szép az arca, éjfekete hajzuhatag, ami ápoltan, enyhén hullámosan húzódik háta mentén. Intelligens, laza, valószínűleg okos is, nem mellesleg biztosan népszerű. Maga a tökéletesség.

_____

Otthon ledobtam a kulcsom a szekrényemre, a kabátomat felakasztottam, majd a fürdőbe menve lezuhanyoztam, és a hajamat is megmostam.
Törülközővel a fejemen indultam el a konyhába, hogy csináljak magamnak egy gyors vacsit. Tulajdonképpen lusta voltam bármi normálisat össze dobni, így maradt az instant tészta, amit a kanapén ülve megeszegettem, miközben egy TV show-t néztem. Értelmetlen volt, bár nem csodálkozom, az ilyen műsorok 90%-a csak a nézettségre megy, nem foglalkozva azzal, hogy mennyire nagy faszság.

Anyuék ma is tovább maradtak, így bezárkóztam, majd a szobámba menve az ágyba feküdtem. Sokat kattogott az agyam és még éjfélkor is fenn voltam, amikoris megérkeztek a szüleim. Nem tudtam aludni, pedig még bárányokat is számoltam, sőt, gyilkosokat, pszichopatákat is, de egyik sem segített. Végül az egyetlen dolog, ami használt, az a zene volt. Betettem egy nyugtató lejátszási listat, amitől minden stressz és aggodalom kiszállt belőlem. Legközelebb is így fogok elaludni...

______________________

Hi everyone! ^^ egész napos unatkozásomnak az ára egy új rész lett, remélem nem bánjátok.
Hatalmas ölelés és puszi mindenkinek, aki akármikor is kommentelt, várva a folytatást. Szeretlek titeket 🥺💜

Vigyázzatok magatokra Cukorborsóim! 💜

~Zsuni~