I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Hatodik•

- Anya – rontottam be az irodájukba.

- Igen? – pillantott fel a papírokból.

- Jungkook szólt, hogy nem érzi jól magát, úgyhogy szerintem most nem kéne találkoznia a mesterrel – ajánlottam fel enyhén lihegve a rohanástól.

- Nocsak – egyenesedett fel meglepetten – tegnap még meg akartad őket ölni, ma meg már aggódsz? – mosolyodott el.

- Mi? – horkantam fel értetlenül – Dehogy is. Csak szólt nekem, én meg neked – vontam vállat szem forgatva.

- Jó, akkor át rakjuk máskorra – biccentett egyetértően.

- Rendben – fordultam meg, hogy el induljak a saját irodám felé, de édesanyám ismét megszólalt.

- Nem tudod mi történt HongYun-nal? – kérdezte gyanakvóan, mire lassan megfordultam, hogy közben ki tudjak találni valami hazugságot.

- Nem, ma még nem láttam. Miért? – vontam fel a szemöldököm, próbálva nem leleplezni magam.

- Állítólag meg jelent Park doktornál és össze volt verve – hunyorított anya.

- Fogalmam sincs – vontam vállat színlelve tudatlanságomat – Megkérdezem majd tőle – bólintottam.

- Állítólag bele kötöttek az utcán, amikor jött vissza a boltból. Szerinted? – lám lám, anya kételkedik?

- Szerintem egy gyenge suhanc, ha nem bírja meg védeni magát. Nem sokára jövök a friss infókkal – mosolyogtam egyet gyorsan, majd már fordultam is meg az ajtó irányába.

- ChaeYeon – hívott ismét vissza – holnap árut kapunk. HongYun valószínűleg feküdni fog, és Jungkook is. Meg tennéd, hogy itt maradsz, és rájuk nézel? – kért meg rá.

- Tessék? – háborodtam fel, szerintem teljesen jogosan – De hisz sosem szoktam lemaradni, mindig jelen vagyok az átvételnél – értetlenkedtem.

- Tudom, kincsem, de a Halottak emebereit nem szívesen hagyom egyedül. Úgy, hogy tele van a B szárny dolgozókkal teljesen más, de amikor mindenki itt van a fő épületben, ki tudja mit csinálnának – tárta szét a karját.

- Azt hittem bízol bennük – húztam össze szemeimet, miközben keresztbe fontam magam előtt karjaimat.

- Nem teljesen. De legalább én nem akarom el tenni őket láb alól – kuncogott – Szóval? - emelte fel szemöldökét ezzel az eredeti kérdésre utalva.

- Aish, jó, itt maradok – adtam be a derekam.

- Köszönöm, szívem – adott egy puszit anya a homlokomra, miután felállt.

- Szívesen – morogtam – De ha baj van azonnal szóljatok – tettem fel a mutató ujjam.

- Jó – vágta rá nevetve.

Sóhajtva intettem egyet, majd mentem tovább a dolgomra, mivel kár volt anyával vitatkozni. Ha ő nem is, de apa úgy is meg győzött volna, mivel mindig elő rukkolnak valami olyan szöveggel, amitől totál lelkiismeret furdalásom lesz és nem tudok mit tenni ellene.

Az irodámban elő szedtem a sminkes táskámat, amiben mindig magammal hordom az az nap használt cuccokat, hogy ha esetleg el csúszna az arcomon, meg tudjam igazítani.
Volt egy kenőcs a fiókomba, amit még a dokitól kaptam, amikor félre léptem és kiment a bokám. Ez valószínűleg jó lesz annak az idiótának a bordáira is.

Felpakoltam a holmikat és meg indultam a B szárnyba.

A 62-es szobába benyitva mindent le górtam az asztalra és mit sem törődve az engem furcsán kémlelő Jungkook-al, azzal a lendülettel ki is mentem. HongYun-hoz kopogás nélkül nyitottam be. Az ágyán ült és épp valami chipset rágcsált. Felém fordította a fejét, ami ugyan szebben nézett ki, mint a Jungkook-é, de tele volt tapaszokkal és foltokkal. Ő meg kapta Park doktortól a kellő ellátást, míg Jungkook-ot csak én ápolgattam, így érthető a különbség.