I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Huszonhetedik•

Reggel magától pattant ki a szemem hajnal ötkor, amiért még a szomszédom kurva anyját is szidtam, de akárhogy próbáltam, nem tudtam vissza aludni. Pedig rohadtul fáradt voltam és semmi kedvem nem volt bemenni a Vadászokhoz. De mivel a szüleim nincsenek itthon, így rám hárult minden feladat. Szó szerint. Minden felelősség az enyém volt és ez még több stresszt zúdított a nyakamba. 

Sóhajtva vettem az irányt a konyhába, hogy egy nagy tányér zabpehely segítségével elnyomjam a hasamban keletkező éhséget. 

Rendbe szedtem magam, a hajamat egy laza kontyba fogtam, majd a táskámmal és a kocsi kulcsommal együtt megindultam munkába. Ha már egyszer nem tudok álomba szenderülni, legalább töltsem hasznosan az időt, nem?

Álmos voltam, fáradt és nyűgös. Nem akartam semmit sem csinálni, sőt, még csak felkelni sem. Szívesebben maradtam volna otthon a kanapén, de persze rohadtul más dolgom volt.

A kocsimat szokás szerint az alagsorban parkotlam le, én pedig a lifttel a földszintre mentem, azaz a csarnokba.

A cuccaimat lepakoltam az irodámban és elrendeztem a papírokat. Ki írtam, hogy a nap folyamán mit kell csinálnom, sorba szedtem, hogy mivel kezdek majd és, hogy mivel fogom lezárni a napot. Mindennek meg volt a rendje, aminek örültem, így már kevésbé voltam szétszórt és jobban átláttam a teendőimet. Nem voltam már annyira ideges, de még így is folyamatosan kattogott az agyam.

A telefonommal és a tabletemmel indultam körbe, hogy leellenőrizzek mindent. A raktárakat, a közösségi termeket, az őröket, hogy mindenki a helyén van e. Ezután pedig kinyomtattam a hétre való őrség beosztást is, amit tegnap csináltam meg. Mindenki e-mail-jére kiküldtem, hogy mindenképpen megkapják az érintettek, emellett pedig kiragasztottam elég sok helyre. 

Miután ezzel megvoltam ellátogattam a technikusainkhoz, hogy lecsekkoljam, hogy a helyükön vannak e, és, hogy minden a működik. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. 

A portásokhoz is bekukkantottam és a raktár felelőseivel is beszéltem a leltározásról, amit a holnapi nap folyamán kell majd megejteni.

A C épületbe is ellátogattam, ahol Park bácsi feleségével beszéltem a betegekről. Összesen öt beteg volt, de egyik sem súlyos; mind a legjobb ellátásban részesülnek.

Mindezek után a  B épületbe mentem, hogy a konyhára is benézzek. A menü sor is elkészült, így azt is ki aggasztottam viszonylag sok helyre, de mindemelett ezt is mindenki megkapta üzenetben, még tegnap este. 

Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejemet, majd indultam meg a második emeletre. Fél hét volt, de még alig pár ember járkált csak a folyosókon. 

A 62-es szoba ajtaja előtt megálltam, és most úgy gondoltam nem lesszek bunkó; kopogok. Így is tettem. Gondoltam, hogy még alszik és, hogy most biztosan fel keltem, de valamiért úgy éreztem látnom kell. Tudom, hülyeség, és rohadtul nyálasan hangzik, de nem bírtam ki. Pedig ha bele gondolok nem is olyan régen találkoztunk.

Azt hittem, hogy nem fogja kinyitni, de szerencsére nem sokkal később nyílt az ajtó és egy álmos Jungkook jelent meg előttem egy szál alsónadrágban. Haja kócos volt, szemei pedig résnyire voltak csak nyitva.

Kikerültem őt és mellette bementem a szobájába, miközben levettem a cipőmet is. 

- Hát te? - csukta be az ajtót, majd álmosan elém sétált, mközben megdörzsölte szemeit és hajába túrt. 

Én azonban nem mondtam semmit, csak letettem a cuccaimat és egész egyszerűen elé lépve a nyaka köré fonva kezeimet, megöleltem. Kook-ot biztosan hirtelen érte, hisz csak egy pár másodperc elteltével vezette kezeit derekamra. 
Magához szorított, én pedig lehunytam szemeimet, hogy beszívjam finom illatát. Ahogy hátához ért a kezem, egyre jobban kezdett el dobogni a szívem és nőtt a hasamban keletkezett görcs is.

- Na veled mi van? - szólalt emg rekedtes, mély hangján.

Nagyot szippantottam kellemes illatából, majd eltávolodtam és megfordultam, hogy ne lássa, hogy el vagyok pirulva. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és kiül a pír az orcáimra. Szerencsémre a sötétítő még elvolt húzva, így az alakomon kívül mást nem nagyon láthatott.

- Baj van? - kérdezte komolyan.

- Nincs - vontam vállat, miközben zsebre dugtam kezeimet, ahogy ismét megfordultam - Vagy is nem tudom - adtam be a derekamat - Én ehhez nem értek. Nem való ez nekem. Tökre egyedül vagyok, senki nincs itt, azt se tudom mit csináljak ezután, fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az emberekkel, tőlem fogják várni a parancsokat, de én pont leszarom, hogy mit kezdenek magukkal - kezdtem el nyafogni, mint egy hisztis picsa. Jungkook halkan elnevette magát, majd közelebb jött és egyik kezét acomra simította.

- Ne told túl - kezdte simogatni bőrömet nagyujjával - Kirázod a kisujjadból. Meg fogod oldani a dolgokat. Képes vagy rá, már csak el kéne hinned - vont vállat.

Egyáltalán nem mondott sok mindent, de nekem pont ez kellett. Hogy Ő nyugtasson meg. Ne Steve, ne anya, ne apa. Nekem az Ő szavai kellettek, még akkor is, ha csak egy mondatot mondott. A jelenléte ismét nyugalmat sugározott felém és iszonyat nagy hatással volt rám. 

Megráztam a fejemet, majd ismét átöleltem, ezúttal pedig a nyakába fúrtam a fejemet.

- Köszönöm - túrtam puha tincsei közé. Selymes tapintású hajával öröm volt játszani, miközben finom illatával töltöttem meg tüdőmet.

- Ugyan. Bármikor - mondta, miután elengedtük egymást - Hétkor el tudsz szabadulni? - tért át a randinkra.

- Szerintem igen - biccentettem - Viszont akkor megyek is, hogy mindennel kész legyek - kaptam fel a tabletem és a mobilom az asztalról. 

- Helyes - mosolyodott el - Majd megkereslek - mászott vissza az ágyába.

- Oké - biccentettem - Bocs, hogy felkeltettelek - húztam el a számat.

- Semmi - legyintett.

Intettem neki egyet, majd a cipőmet felvéve indultam ki a szobából egy mosollyal az arcomon.

Valóban sokat segített az a pár szó, amit mondott és már azzal siekrült megnyugtatnia, hogy láthattam. Sokat jelentett és hálás voltam érte. Már nem volta annyira ideges és rendezettebbek voltak a gondolatok is a fejemben.

Újult erővel lépkedtem a csarnokba, hogy folytassam a munkát, amit a szüleim hagytak rám egy pár napig.

______________

Hi everyone! ^^ megérkeztem a folytathassal. Ha tetszett, akkor mindenképp jelezzétek valamilyen formában. Ne aggódjatok, most már hamarosan jön a randi rész is :D

Legyen ragyogóan szép napotok es vigyázzatok magatokra! 🎆💜

~Zsuni~