I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Negyvenedik•

A plázában hamar végeztünk, Kook úgy ment ki, mintha az élete múlna rajta, amin én jót szórakoztam. 
A nap zárásaként pedig Kook kocsijában beszélgettünk... Vagy is hát ezt nem teljesen lehet így elmondani, de fogjuk rá, hogy csak dumáltunk.

Otthon a szüleim csak megkérdezték, hogy milyen volt, és, hogy jól éreztük e magunkat, én pedig nagyokat bólogatva helyeseltem és meséltem nekik kicsit a filmről, amiről ők is ugyanazt gondolták, mint mi, Kook-kal.

A harmadik és egyben utolsó szabad napomat szintén csak pihenéssel töltöttem, úgyhogy semmi érdekes nem történt.

Ma viszont vissza kellett menni dolgozni, és folytatni a már megszokott hétköznapjainkat. Legalábbis én azt hittem...

Reggel a szüleim rendkívüli gyűlést rendeltek el, ami mindenkiben kérdéseket vetett fel, és még én is kiváncsian álldogáltam a már megszokott helyemen a srácokkal.
Anyu és apa nem sokkal később be is vonultak a csarnokba, ám döbbenten konstaláltam, hogy mögöttük legalább száz ember sorakozik. Összeráncolt szemöldökkel néztem végig rajtuk, de ha akartam volna sem tudtam volna rájönni, hogy kik ők. 

- Szép napot kívánunk mindenkinek - biccentett egyet anya, miközben körbe fordult - Köszönöm, hogy mindannyian megjelentetek ma és reméljük, hogy sokat pihentetek a három napos szünetben - folytatta - Ma viszont bevezetünk néhány fontos újítást - kezdte. Mindenki súgdolózni kezdett, még én is összenéztem a fiúkkal.

- Ők itt mellettem a Farkasok emberei. A legjobbak vannak most itt, azok, akik a Játékokra is nevezni fognak. A maradék egy hónapot, ami maradt a megmérettetésig, együtt fogjuk tölteni. A vezetőjük, Hyoo Seo... - mutatott egy nőre apa, aki kilépett az ember tömegből - Is nálunk fog vendégeskedni erre az időre. Részt fognak venni az órákon, ugyanolyan kiképzésben fognak részesülni, mint ti. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy fogadjátok jól őket. A szövetségeseinkről; a "rokonainkról" van szó. Nem szeretnék senkit sem megbüntetni rossz magatartásért - nézett végig a társaságunkon, ezzel egy kis szünetet tartva - Segítsetek nekik beilleszkedni, igazítsátok el őket, és kössetek barátságokat - bólintott egyet apa.

- Ma mindenkit arra kérnék, hogy ebédidőben próbáljon meg vegyesen ülni a Farkasokkal - mosolyodott el bátorítóan anyu - A kis főnökök maradjanak még egy szóra, a többieknek köszönöm a figyelmet - biccentett.

Sóhajtva elköszöntem a srácoktól, majd kerülgetve a család tagjait, oda sétáltam anyuékhoz.

Irritált az idegen banda, mert bár ugyan találkoztam velük korábban is, még soha nem osztoztunk az "otthonunkon" másokkal. Furcsa volt és kurvára szokatlan.

- Csak egy gyors megbeszélés - kezdett is neki apa, miután mindenki oda ért, akinek kellett. Gondterhelt volt és látszólag ideges, pedig tegnap semmi nyomás nem volt rajta. Gátlástalan volt és nem volt feszült - Mindegyikőtöknek adunk egy kisebb csapatot, akiket körbe kell vezetnetek. Ezen kívül kérjetek nekik szobákat a B szárny portáján. Intézzetek nekik ideiglenes kártyákat, irassátok fel őket kajára - sorolta fel a teendőinket - Oh, és legyetek velük kedvesek - tette hozzá gyorsan.

Mindenki bólintott, ezzel jelezve, hogy megértette. Én is biccentettem egyet és összeszorított fogakkal vártam, hogy végre elindulhassak a nekem kiosztott emberekkel és minél előbb túl legyek rajta.

- ChaeYeon - szólított meg anya, mire felveszmélve gondolatmenetemből oda lépkedtem hozzá - Engedd meg, hogy bemutassam a lányom - tette vállamra a kezét, miközben a Farkasok vezetőjére nézett.

- Nagyon örülök - hajoltam meg egy kicsit, de nem nagyon, még a végén beáll a derekam.

- Szintúgy - biccentett egyet a nő - Sokat hallottam már rólad, és ha nem okozna gondot, egyszer szeretném megnézni, hogy hogyan bánsz a késekkel - vezette rám tekintetét Seo.