I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Huszonötödik•

Anya elsírta magát, apa pedig magát hibáztatta azért, amiért úgy éreztem, hogy nem figyelnek rám eléggé.

Megbeszéltük a dolgokat, megígérték, hogy ezentúl sokkal nagyobb figyelmet szentelnek majd rám és az érzéseimre is. Nem haragudtam rájuk, de egy kicsit tényleg szarul esett, hogy helyettem például HaJun-ra hallgattak.

Meggyőztem őket, hogy adjanak még egy pár év haladékot, vagy legalább, amíg találok magam mellé ideális társat, mert egyedül nem fogom tudni irányítani az egész üzletet.
Továbbá közöltem velük azt is, hogy semmi pénzért nem fogok összeállni olyannal, akit nem ismerek, soha nem találkoztunk, vagy esetleg egyenes utálom.

Ezek mellett elmagyarázták, hogy mit kell majd csinálnom és hogy mi hol van pontosan. Próbáltak megnyugtatni, hogy minden fasza lesz és hogy ne izguljak, jól fogom irányítani a helyet, de természetesen még mindig be voltam fosva. Olyan érzésem volt, mint amikor először fogtam fegyvert a kezemben vagy éppen először öltem meg egy embert. Rettentő ideges voltam és sok gondolat kavargott bennem.

Sóhajtva léptem ki az iroda ajtaján, hogy a sajátomba menjek.
Felkaptam az edző táskámat, hogy lemenjek a kondiba, mivel nem volt más dolgom és valamivel le kellett nyugtatnom magam, még mielőtt szétverem a legelső személyt aki szembe jön velem a folyosón.

Az öltözőben átöltöztem, a cuccomat pedig begórtam az egyik szekrénybe. A hajamat felfogtam egy lófarokba, a fülhallgatómat bedugtam a fülembe és elindítottam az egyik zene lejátszási listát.
Sóhajtva indultam ki az ajtón az edző terem felé, miközben azon agyaltam, hogy Kook vajon mit csinálhat.

≠

*Jungkook szemszöge*

Valószínűleg direkt csinálta. Igen, biztos, hogy direkt csinálta. Semmi kétség.

Én épp a futópadon voltam, amikor megjelent ChaeYeon. Edző cuccban. Igen-igen, ezzel nem lett volna semmi baj, ha nem olyan nadrágot vesz fel, ami teljesen kiemeli formás combjait és csapni való fenekét. Megráztam a fejemet és inkább próbáltam másra koncentrálni, mert nem olyan mámorító érzés álló farokkal futni. Ah, baszki, nem lesz ez így jó.

Sóhajtottam egyet, majd vissza vezettem tekintetem a lányra, aki immáron biciklizett.
Nem volt jobb a helyzet, de nem tudtam ez ellen mit tenni, hiszen nem rángathattam le arról a szarról, hogy betuszkoljam az öltözőbe és megdugjam. Több okból kifolyólag is, kezdve ott, hogy nem ez volt az elsődleges célom vele.

Inkább elkezdtem azon gondolkodni, hogy hova vigyem el randizni. Egyáltalán a normális párok mit szoktak ilyenkor csinálni? Hova illik ilyenkor elmenni? Étterembe? Áh, ugyanmár, az nem a mi világunk. Vidámparkba? Nem hiszem, hogy túl sokáig bírnánk a sikítozást anélkül, hogy bárkit is megölnénk.
Ezen még gondolkodnom kell.

- Szia, Kook - jött oda a futópad mellé mosolyogva HaJun. Mi a faszomat akar már megint?

- Mi van? - forgattam szemeimet lihegve, miközben a gépet nyomkodtam, hogy leállítsam.

- Csak gondoltam megkérdezem hogy vagy. Halottam, hogy mi történt a minap. Minden rendben? - pislogott nagyokat.

- Ja - biccentettem, amikor már a talajon álltam. Tekintetem ismét Chae-re vándorolt, aki a telefonját nyomkodva még mindig tekert. Combjai megfeszültek a mozdulatsorra, amitől automatikusan megnyaltam a számat, mert hirtelen rettentően kiszáradt.

- Legközelebb vigyázz magadra - tette csípőre kezeit.

- Hogyne - hagytam rá.

Már tényleg nem tudtam magammal mit kezdeni. Minden bajom volt. Fel akartam menni a szobámba, hogy vegyek egy hideg zuhanyt és ki tisztítsam a fejemet, na meg persze, hogy kiverjem.

- Jungkook - hallottam meg SoMin hangját, akivel egy pár napja ismerkedtem meg. Belátom csinos volt, de az agya nem mindig volt a helyén. Egy éjszakás kalandnak el ment volna, de nekem nem ő kellett, hanem ChaeYeon, aki már a szoba bicikli mellett állva vizslatta a felém közeledő csajt. Talán egy évvel volt idősebb, mint Chae, mindene fel volt fújva és tudta, hogy a teremben lévő összes férfi rajta pihenteti tekintetét. Mondjuk én pont leszartam, szerintem undorító volt, hogy mindene mű volt.

- Igen? - húztam fel szemöldököm.

- Tudnál nekem segíteni? A fekve nyomás még nem megy annyira - mosolyodott el, ahogy rám nézett.
Elgondolkodtam. Igazából kurvára nem érdekelt és ott is hagytam volna, de játékos kedvemben voltam, így hát gondoltam féltékennyé teszem ChaeYeon-t.

- Ja - biccentettem, majd kikerültem a döbbentem mellettem ácsorgó HaJun-t és követtem SoMin-t.

Követtem a nőt, de közben a szemem sarkából figyeltem Chae-t, aki csak egyet sóhajtott és elfordulva tovább állt egy másik gépre, ami a rendelkezésére állt. Na nem mintha őt nem nézte volna senki. Izomból négy embert tudtam volna megölni, akik úgy legeltették csinos testén a szemüket, mintha kirakatot néznének. Mi a faszt képzelnek magukról, kérdem én?

SoMin lefeküdt a padra, én pedig felé álltam, hogy a súlyt megemelve odaadjam neki és ott tartsam a kezemet, nehogy eleresztve magára ejtse. Ami ha belegondolok lehetetlenség lett volna, mert alig volt 5 kiló a rúdon, így még csak bele sem halt volna. 

A teremben lévő férfiak többsége irigykedő pillantsokat vetett rám, ami bevallom őszintén, rohadtul nem érdekelt. Szívesen átadtam volna nekik a helyemet, mert egy idő után kezdtem unni. ChaeYeon pont háttal volt, így nem láthatott a dologból semmit. Megforgattam szemeimet, majd miután az előttem fekvő nő magától vissza tette a rudat a helyére én már ott sem voltam. Nem nagyon foglalkoztatott, hogy utána mit csinál. 

Chae felé vettem az irányt és már csak egy pár lépés választott el tőle, amikor HungYun beelőzött. Magamban egy kurva nagyot káromkodtam és inkább megfordultam, hogy az öltözőbe menjek, mivel kezdett felmenni a vérnyomásom. Ő mit keres itt? Nem szeret semmit, amiben meg lehet izzadni, ezért is adták neki a kémikus foglalkozást. Ott csak egy helyben kell álldogálnia és főzőcskéznie a sok szarságot.

≠

*ChaeYeon szemszöge*

HongYun-ból teljesen elegem volt, így is rohadtul ideges voltam, nem volt szükségem még rá is, ráadásul megint a bocsánat kéréssel fordult hozzám. Szerintem személyiség zavara van és nem tudja eldönteni hogy mikor mit mondjon. Egyik pillanatban lecsesz, vagy kioszt Kook-kal kapcsolatban, a másikban pedig sajnálkozik és megígéri hogy soha többé nem fordul elő.

Ennek tetejében pedig még Jungkook is húzza az agyamat. Csinosabbnál csinosabb lányoknak segít a teremben és még csak letagadni sem tudom, hogy féltékeny vagyok. Nem mintha én segítségre szorulnék, de akkor is szar más társaságában látni. Nyilván nem tilthatom el senkitől, de szívem szerint HaJun-t egyszerűen csak elzárnám tőle. Ő idegesít fel a legjobban.

Az irodámban immár nyugodtabb állapotban üldögéltem az asztalnál és próbáltam felkészülni a hely vezetésére. Még mindig azon agyaltam, hogy hogyan tudnék egyedül kivitelezni mindent, hisz a szüleim is ketten csinálják. Mindenesetre próbáltam össze szedni a gondolataimat és leírni, hogy holnap a terv szerint tudjak haladni és ne kavarodjak bele. Nagyon reménykedtem benne, hogy sikerülni fog és hogy nem lesz semmi baj.

__________

Hi everyone! ^^ megint eltűntem :c
Sajnálom >< remélem, hogy nem haragszotok és vártátok a folytatást. Hogyha tetszett, jelezzétek nekem valamilyen formában^^
Hamarosan érkezem a következő résszel.

Legyen csillámporosan szép napotok és vigyázzatok magatokra! 🎆💜

~Zsuni~