I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Tizenhatodik•

- Köszöntök mindenkit itt, a családunk születésnapi buliján - szólt bele a mikrofonba apa, mire mindenki tapsolni, füttyögni és sikítani kezdett - Egy újabb évet hagyhatunk magunk mögött. Teli eseményekkel és történésekkel. Sok mindent tettünk és sok volt a nyereségünk is, ami a ti munkátoknak köszönhető - ismét üdvrivalgás - Érezzétek jól magatokat, egyetek, igyatok és bulizzatok.

Apa még mondott néhány szót, és még anyát is felhívta a színpadra, én pedig addig bemelegítettem, nyújtottam egy picit, hogy le vezessem a feszültséget, és, hogy ne húzzam meg semmimet.

- De előbb, fogadjátok nagy szeretettel ChaeYeon beavató táncát - mosolyodott el anya, akiről sütött a büszkeség.

Én már ott álltam mögöttük, a rúdnál. Mindenki a színpad előtt állt. Ki voltak csípve, jól néztek ki. Pár ember kezében egy pohár bor, vodka, vagy valami alkoholos ital foglalt helyet, amibe néha-néha bele kortyoltak. Fent, a kilátón is sokan voltak. Még Jungkook is ott könyökölt a korláton, amitől azonnal görcsbe rándult a gyomrom és inkább lehunytam a szemeimet.

A reflektorfény rám irányult, mivel a szüleim már lementek a színpadról. Az első két soron kívül már nem láttam semmit, mivel elvakított a fény, jobb is volt így, legalább nem izgultam annyira.

A zene megszólalt, én pedig elkezdtem.
Minden mozdulatom pontos volt és ügyeltem rá, hogy ne hibázzak. Meg akartam mutatni Kook-nak, hogy mit veszít a hülye viselkedésével, na meg persze HaJun-nak, hogy ezerszer jobb vagyok nála.

Kifulladva álltam meg a befejező pózba, amint a zene elhalkult. Mellkasom a szokottnál szaporábban emelkedett és süllyedt, a sok mozgás és erőkifejtés miatt, a szívem pedig őrült tempóban pumpálta az éltető folyadékot.

A tömeg egy emberként kezdett tapsolni. Mindenki megőrült, sokan ordibáltak és volt aki még egy rózsát is feldobott a színpadra, amin magamban jót szórakoztam.

Egy halvány mosollyal az arcomon meghajoltam, majd lesétáltam.

Legalább harmincan jöttek oda hozzám míg felértem az irodába, hogy megdicsérjenek, vagy elmondják, hogy mennyire büszkék rám és hogy örülnek neki, hogy ilyen jó a családunk. Mindenkinek megköszöntem és próbáltam kedves fejet vágni, hogy senkinek ne rontsam el a kedvét. Ha már nekem szar, legalább a többieknek legyen jó.

Legszívesebben csak haza mentem volna és itt hagytam volna mindent, de nem tehettem ezt anyáékkal sem, meg magammal sem.
Átvettem egy ruhát, amiben már nem fagytam annyira szét, mivel a barna két részes valamiben még a lépem is vacogott.

Már a cipőmbe bújtam bele, amikor is nyitódott az ajtó és valaki belépett rajta. Hajamat hátra dobtam és felegyenesedtem, hogy lássam ki az, aki kopogás nélkül rontott be az irodámba, és el tudjam küldeni a kurva anyjába.

Meglepetten konstaláltam, hogy Jungkook az, aki bepofátlankodott. Elkaptam a tekintetemet és folytattam a pakolást. A rúdtáncos ruhámat begyűrtem a szekrénybe, mellé pedig a sminkes táskámat is bebasztam, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg valami eltörhet.

- Beszélhetünk? - szólalt meg egy idő után a férfi. Nem mondtam semmit, csak össze vissza rakosgattam a dolgaimat az asztalon, de rövidesen meguntam, ezért Jungkook-ot kikerülve az ajtóhoz indultam, de megállított. Balját elém rakta és visszatolt, majd erőszakosan a kanpéra lökött. Mást már rég felpofoztam volna, sőt, lehet, hogy össze is vertem volna, de most csak annyi tellett tőlem, hogy csúnyán nézek rá, pedig nagyon felhúzott.

- Mi a fasz... - kezdtem bele a szitkozódásba, miközben felpattantam, de ismét visszanyomott.

- Fogd be és hallgass végig - közölte velem, majd oda sétált az asztalhoz és neki támasztotta a fenekét. Ideges volt, láttam rajta, folyamatosan kattogott az agya.