I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Negyvenharmadik•

Első órám lövészet volt, ami egyáltalán nem érdekelt, és ha tehettem volna, biztosan aludtam volna, de a mesterlövészünk a mai órán kifejezett figyelmet szentelt nekem, és előszeretettel kérdezte vissza tőlem az elhangzottakat, így esélyem sem lett volna lazítani.

Ezután következett a kedvencem, ugyanis a következő óra az én zsánerem. Kést foghattam a kezembe, így szemeim csillogtak az örömtől. Újat mondjuk nekem már nem nagyon tudtak tanítani, de csak azért is részt vettem az órákon, hogy segítsek másoknak és, hogy gyakoroljak. 

- ChaeYeon - szólított meg MyungHoon, amikor épp azt magyarázta a mesterünk, hogy hogyan kell célozni.

- Mi van? - vontam fel fél szemöldököm, miközben hátra fordultam hozzá.

- Ezt most hogy kell megfogni? - tartotta kezében az egyik dobókést ügyetlenül, mire halkan felnevettem és oda mentem hozzá. Nekem lehetett járkálni, mert legalább olyan szinten tudtam a dolgokat, mint az oktatónk.

- Ne ott fogd, mert megvágod magad - tettem át mutatóujját egy másik helyre - Ha így csinálod... - mutattam meg inkább én, hogy hogy tegye - Akkor nem lesz gond - nyújtottam neki vissza halkan, mire mosolyogva biccentett. 
Visszaindultm a helyemre, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy HaJun néz. Arcán ott bujkált egy pimasz mosoly, de nem sokáig nézett, csupán egy pár pillanatig, utána pedig visszafordult és figyelmét ismét a mesternek szentelte. 

______

Az óra sajnos hamar eltelt, így mehettünk tovább, a következőre, ami kémia volt. Fujj... 

- Én rohadtul utálom - mondta MyungHoon undorral hangjában ezzel a kémiára utalva

- Én is - helyeseltem - De majd csinálunk valami fasza kis bombát, amivel felrobbantjuk az exedet - bíztattam a magam módján, mire elnevette magát. Mosolyogva követtem a többieket. 
Velünk szemben pont Jungkook-ék jöttek, velük váltjuk egymást általában. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de hamar elkapta fejét, mert Hyori oda ugrott mellé. 
Dühösen és megbántva fordultam vissza, hogy folytassam utamat, próbálva leplezni valódi érzelmeim.

- Hiába mondtam... - csóválta fejét MyungHoon.

- Még nem találtam rá alkalmat  - motyogtam.

- Mert nem kerestél - csóválta fejét rosszallóan - Figyelj... - kezdte halkabban - Engem tényleg nem érdekel, hogy mit csinálsz, mert miért érdekelne. De tényleg meg kell ezt vele beszélned. Nem velem, nem mással, csak vele. Eskü, én szívesen hallgatom, meg minden, de joga van tudni - nézett rám.

- Tudom, rendben - bólintottam, mert én is tisztában voltam ezzel. El kellett neki mondanom... Csak éppen nem tudtam, hogy mikor...

_________

A nap hamar eltelt, mindent letudtam, úgyhogy lementem a kondiba. Nem lepődtem meg, hogy ott találom Steve-t és a többieket, hisz szabadidejük nagy részét ott töltik.

- Mizu? - mosolyodtam el, amikor oda értem.

- Jó hogy jössz, épp gugolásokat akartam csinálni - csillantak fel DongHoo szemei.

- Nem - vágtam rá kapásból, tudva, hogy mit akar.

- Miért? A múltkor engedted - szomorodott el.

- Az a múltkor volt - vontam vállat, miközben elindultam a futópadokhoz - Vedd a hátadra HyunSi-t - dobtam fel az ötletet.

- A faszt - közölte velem a férfi.

- Akkor bizony maradnak a súlyok - vontam vállat nevetve.

DongHoo csalódottan ment vissza a fekvenyomóhoz, úgy volt vele, hogy nem fog gugolni.