I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Tizenharmadik•

Legalább, mint egy idegbeteg, úgy kerestem HaJun-t a B épületben. Meg is találtam, már csak a szituációt nem értettem. 

A folyosón JunKook és HongYun veszekedtek, egymással kiabáltak, néha pedig meglökték a másikat. HaJun döbbenten nézte a két férfit és néha oda szólt nekik valamit, de ahogy elnéztem nem sok haszna volt, mivel ha rajta múlt volna, a két jómadár tuti, hogy összeverekedett volna.

Dühösen indultam meg, hogy közéjük álljak. A kis csajt félre löktem az útból és a két férfi mellkasára tettem a tenyeremet, megpróbálva őket eltolni egymás elől.

- Mind a ketten fogjátok be - néztem rájuk felváltva - Húzzatok a szobáitokba - utasítottam őket.

Fújtattak egyet, vetettek egy mérges pillantást egymásra, majd hátat fordítottak nekünk és eltűntek az ajtóik mögött, én pedig megfordultam. 

- Drága HaJun - léptem közelebb hozzá ingerülten. A lány enyhén mérges tekintettel nézett szemeimbe, de láttam rajta, hogy fél tőlem, amit jobban is tesz - Most, hogy így ki árulkodtad magad, remélem jobban alszol majd. Annyi a mázlid, hogy per pillanat a család születésnapi bulijára készülök egy előadáassal, ezért nem akarom magamat megerőltetni. De ne aggódj, amint letudom, megígérem, hogy átrendezem az arcod. És menj nyugodtan, árulkodj csak, de remélem tudod, hogy akkor nem csak én, de te is kapsz büntetést, mivel egy család vagyunk, így a splicliség is egy nem elfogadott dolog - közöltem vele szárazon - Mellesleg - jutott eszembe - Nagyjából születésem óta itt vagyok, szóval nem is tudom, hogy hogy értetted azt a részt, hogy "aztán jöttem én és mindent tönkre tettem" - idéztem fel egy korábbi beszélgetésünket - Ha jobban belegondolok, akinek ezt kellene mondani, az én vagyok - mutattam magamra - Jungkook nem hiszem, hogy a te súlycsoportod, úgyhogy szerintem keress valaki mást, őt pedig hagyd meg szépen nekem - csúszott ki a számon.

A lány sóhajtott egyet, bólintott egy aprót, majd még utoljára a szemeimbe nézett és megfordulva elhagyta a folyosót és valószínűleg az épületet is. 

Kopogás nélkül rontottam be az 58-as szobába, ahol a férfi az ágyon ülve a tévét nézte. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint pár perccel előtte.

- ChaeYeon - pattant fel érkezésemre.

- Magyarázatot kérek - utaltam a veszekedésre.

- HaJun mérges volt, megkérdeztem tőle, hogy mi történt, ő pedig annyit mondott, hogy Jungkook és te túlzottan is összemelegedtetek, én pedig számon kértem Kook-ot, hogy... - kezdte el hadarni a dolgokat.

- Már megint bele avatkozol a dolgaimba - szakítottam félbe majdnem kiabálva- Megmondtam, hogy köztünk nem lehet semmi, ha pedig én JungKook-kal akarok összejönni, akkor össze is fogok. Ezt rajtam kívül senki nem döntheti el - csóváltam a fejemet mérgesen - Értékelem az aggodalmadat, de ebbe nem szólhatsz bele és nem tehetsz ellene semmit - közöltem vele, mire csak szimplán elnevette magát, pedig nem is mondtam semmi vicceset.

- Én csak jót akarok neked - rázta meg a fejét.

- Ha jót akarsz nekem, akkor nem veszekedsz többet Jungkook-kal és még csak rá sem nézel. Messziről kerüljétek el egymást - vágtam rá.

- Jó, de csak miattad - adta be a derekát - Amúgy már rég megöltem volna - mondta végig a szemeimbe nézve. A szívem megdobbant és inkább csak ott hagytam őt és kimentem a szobájából. 

Jungkook már egy fokkal idegesebb volt, mivel fel s alá járkált a szobában. 

- Miért álltál le vele veszekedni? - csuktam be magam mögött az ajtót, majd beljebb sétáltam, de azonnal meg is torpantam, mivel a szőnyegen vércseppeket véltem felfedezni. Rémülten pillantottam a férfira, aki túlzottan is feltűnően próbálta elrejteni a kezeit a háta mögé. Oda léptem és megragadtam a csuklóját, hogy megnézhessem, hogy mit csinált. Azt hittem felvágta az ereit de amikor megláttam, hogy csak a bütykei sebesedtek ki, valamelyest megnyugodtam. Ránéztem és nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Megüssem, vagy megcsókoljam? Végül az első mellett döntöttem és egy jó nagyot sóztam a bal karjára, de szerintem meg se érezte, az én kezemnek jobban fájt.