I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Huszonegyedik•

Csak úgy mellékesen meg kell, hogy jegyezzem, mennyire jól áll Jungkook-nak, ha fegyver van a kezében, hát még ha mellény is van rajta, kesztyűvel. Na jó, nem tudom mi bajom van, lehet, hogy az új gyógyszer mellékhatása, de szerintem megint le kell mennem meglátogatni Park bácsit. 

Már a furgonban ültünk, egymás háta mögött. Mellettem HongYun és Steve ültek, mögöttem pedig Jungkook, HaJun és még egy férfi, akinek mindig elfelejtem a nevét. Rajtunk és az elől ülő két személyen kívül még négy ember volt jelen a kocsiban. Rendszám nélküli autó és sötétített ablakokkal rendelkezik. 

- Megnézted a videót, amit küldtem? - hallottam meg mögülem HaJun idegesítő, vinnyogó hangját. 

- Nem - válaszolt Jungkook unottan. Hogy zavart e, hogy egymás mellett ülnek? Teljes mértékben - De majd meg fogom - tette hozzá.

- Nagyon vicces, én sokat röhögtem rajta, szerintem neked is tetszeni fog - mosolygott a lány.

- Tuti - vágta rá Kook egy kicsit fáradtan.

- Na és mit csinálsz mostanában? - szólalt meg ismét egy kis idő elteltével a lány.

- Amit eddig. Kondizok és húzom ChaeYeon agyát - közölte lazán, mire halkan elnevettem magam és egy elégedett mosoly ült ki arcomra. 

- Van ez így HaJun - fordítottam enyhén hátra fejemet, hogy lássam a lány arcát, ami majd felrobbant az irigységtől.

- Marha viccesek vagytok - forgatta szemeit.

- Oh ne aggódj, tudjuk - bólintottam.

- Te inkább csak hagyd békén ChaeYeon-t, jó? - csatlakozott a beszélgetésbe HongYun is, aki mondatát Jungkook-nak címezte. 

Kook felé fordította a fejét és felhúzta szemöldökét, afféle "Mi a faszról dumálsz?" stílusban.

- Már megint bele avatkozol a dolgaimba? - kérdezte a férfi.

- Csak őt próbálom védeni egy vadállattól - mutatott rám. Mindeközben a kocsi megállt és hátra szólt a volán mögött ülő, hogy megérkeztünk.

Nekem azonban elpattant valami a fejemben és egy nagy levegő vétel után HongYun felé fordultam.

- Te tényleg ennyire fogyatékos vagy? Nem bírod felfogni, hogy nekem egyáltalán nem kellesz sem te, sem pedig az, hogy bárkitől is megvédj? Jól figyelj, mert utoljára mondom el. Szállj le rólam! - emeltem fel hangomat a végére, majd kivágtam az ajtót és ki is szálltam a kocsiból. 
Amilyen messze csak lehetett elmentem tőlük és ott hagytam mindegyiküket. Megkerestem a szüleimet és a csapat többi részét és inkább hozzájuk csapódtam, mert nem bírtam elviselni sem HongYun-t, sem pedig HaJun-t.

- Menjünk - biccentett apa a fejével, miután mindenki kiszállt.

Próbáltam magam lenyugtatni, hogy teljesen koncentrálni tudjak, de nem nagyon sikerült. Még a hideg és csípős levegő sem tudott ezen segíteni.

Egy kupacban mozogtunk, elől ment két fegyveres, úgy, ahogy hátul is, hogy be tudja védeni a csapatot. Mindenkin maszk és kapucni pihent, hogy nehogy valaki olyan vegyen észre minket, akinek nem lenne szabad, bár ezen a területen kevés volt a civil, szinte nem is éltek itt becsületes emberek. Apa, anya, én és még egy emberünk be volt drótozva, hogy otthon tudjanak róla, ha bármi balul sülne el, és tudjanak küldeni erősítést.

Egy hatalmas udvarba vettük az irányt, ahová még könnyedén be tudtunk menni, mivel nem volt semmivel sem lezárva. Ez azonban természetesen nem azt jelentette, hogy nincsen bebiztosítva. Több helyen is volt kamera és meg mertem volna rá esküdni, hogy a bokrok mögött rejtőznek őrök is.