I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Harmincnegyedik•

Most, hogy visszajöttek anyáék, az álvakációról, minden visszaállt a normális kerégvágásba. Rendkívüli gyűlést hívtak össze a közös vacsoránk utáni napon, ahol mindenkit tájékoztattak a dolgokról. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire ki volt akadva a társaság, a legtöbben az életüket féltették, de voltak akik a téma megszállottjaivá váltak és azon nyomban el akartak kezdeni tréningelni, hogy minél több embert nyírhassanak ki. 

Anyáék büszkék voltak rám, amiért sikerült kézben tartanom a melót, amíg ők távol voltak, és azt mondták, hogy többször is rám fogják hagyni az irányítást. Itt egy hangosat nevettem és közöltem velük, hogy eszükbe ne jusson, mert felgyújtom a helyet.

A mai nap azonban elég szarul sikeredett. Kezdve mondjuk ott, hogy mivel a Jungkook-kal való kapcsolatom még nem lett nyílvánosságra hozva, így nem üthettem le minden Kook-hoz közeledő cafkát. Nem, soha nem kedveltem a család női tagjait, valamiért nem jövök ki jól velük, de most, hogy olyat akarnak, ami az enyém, így még jobban tikkelek rájuk. Néha csak úgy oda sétáltam volna és mosolyogva belevertem volna a fejüket az asztalba, hogy egy életre felfogják, hogy Jungkook tiltott préda. Ott van HongYun, jó lesz nekik ő is. 
De ezeket természetesen nem tehettem, legelső sorban azért nem, mert súlyos büntetést kap az, aki ezt valamilyen okból kifolyólag még is csak megkisérli véghez vinni, másodszor pedig mert elég hülyén és indokolatlanul nézett volna ki, hogy ha ezt ténylegesen meg is teszem. 

Így hát eléggé feszülten telt a napom, annak ellenére is, hogy lett volna alkalmam levezetni, ugyanis fegyvergyakorlat volt, de most nem nagyon tudtam rá figyelni.

- Szóval akkor jönnek a Halottak? - ráncolta szemöldökét Kook, amikor az emlegetett látogatás előtt a szobájában voltunk, végre csak ketten. 

- Igen - biccentettem egyet, miközben kinéztem az ablakon. 

- Fasza - sóhajtott.

- Miért? - kérdeztem.

- Azt  hittem, nem látom többet MiRa önelégült pofáját - forgatta szemeit.

- Sajnos fogod. Nagyjából három havonta visszajárnak - magyaráztam.

- Igen, tudom, egy ideig még én is mindig velük voltam - emlékeztetett rá.

- Na hát akkor meg? - értetlenkedtem.

- Kurvára nincs kedvem velük találkozni - kezdett el nyafogni.

- Ez nem akarás kérdése - közöltem vele mosolyogva, mert rohadt vicces volt, ahogy szenvedve levágta magát az ágyra.

- Legalább olyan helyre állítsatok, ahol nem szúr ki - kérlelt.

- Jó - egyeztem bele nevetve, majd tekintetemet ismét a kinti világra vezettem.

- Mi van veled? - kérdezte egy kis idő elteltével.

- Semmi - vontam vállat - Mi lenne? - pislogtam nagyokat.

- Fura vagy - méregetett össze húzott szemekkel.

- Nincs semmi bajom - ráztam meg a fejemet.

- Egész nap ideges vagy - folytatta tovább a találgatást.

- Nem vagyok ideges - csóváltam a fejemet, mert ugyan tényleg nem voltam az, de Kook kezdett az agyamra menni.

- Láttam, amit láttam - mosolyodott el pimaszul.

- Mit láttál? - forgattam szemeimet.

- Minden emberre, aki a közelemben ólálkodott úgy néztél, mint akit nyomban ki akarsz nyírni. Értem én, hogy féltékeny vagy...