I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Huszonnyolcadik•

Nem mondom, elég nehéz volt mindent megcsinálni, amit kitűztam, de így kevesebb lesz a teendő holnap és a hét többi napjára. Alig volt időm leülni, és enni. Mindössze kétszer tartottam egy tíz perces szünetet. Az egyikben elszaladtam a mosdóba, a másodikban pedig megettem egy almát, mert már majd' éhen haltam.

Miután eljöttem Kook-tól az első utam a kémikusokhoz vezetett. Én szart sem értettem hozzá, de az elején ott kellett lennem, hogy meggyőződjek róla, hogy minden rendben van. Az oktatóval is váltottam néhány szót, mielőtt az első óra kezdetét vette volna. Az újoncok még tanulnak némi kémiát az erőnlét, mesterlövészet és egyéb általunk létrehozott "tantárgyak" mellet. Ez szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben könnyebb legyen mindannyiunk számára. 

Ezután a mesterlövészünkkel váltottam néhány szót. Nem régiben eltörte a lábát, így már két hete nem tudott bejönni, de mivel járó gipszet kapott, már nem volt ilyen probléma. Vele is egyeztettem mindent, elmagyaráztam neki, hogy ismét vannak újak, akikkel külön sem ártana foglalkozni. Na igen, ezzel már csak az volt a baj, hogy mindegyikük adatlapját oda kellett adnom neki, hogy tanulmányozni tudja. 18 ember papírjairól csináltam fénymásolatot, amit külön szortírozva adtam neki oda. Természetesen nem felelt volna meg neki, ha e-mail-ben küldöm át. Nehogy már megkönnyítse a dolgomat. 

A takarítókkal is dumáltam, a karbantartókkal is, a technikusokkal is, az őrökkel is, és a nővérekkel is. Szó szerint mindenkivel váltottam néhány szót.

Hulla fáradt voltam és semmihez nem volt kedvem, csak hogy otthon bedőljek az ágyamba és reggelig aludjak.

Az irodámban pakolásztam, készen arra, hogy végre lelépjek. Fél hét volt, de legalább olyan álmos voltam, mintha két napja semmit nem aludtam volna.

Valaki kopogott.
Lehunytam a szemem és gondolatban megkéseltem az ajtó előtt állót, de egy "gyere" elmormogása után felegyenesedve figyeltem, hogy ki a zaklatóm.

Jungkook lépett be egy halvány mosollyal az arcán, miközben bejött, elém sétált és velem szemben fenekével az asztalnak támaszkodott.

- Na milyen napod volt, kislány? - fonta keresztbe maga előtt tetovált kezeit, amit tökéletesen látni hagyott a fekete rövid ujjú póló, amit viselt.

- Kurva szar - sóhajtottam egyet, miközben hátra döntöttem a fejemet - Iszonyatosan sok dolgom volt és alig álltam meg. Azt se tudtam hol áll a fejem - panaszkodtam.

- Holnap segítek, ha gondolod - ajánlotta fel, mire szívem nagyot dobbanva jelezte, hogy az állatkert felébredt a gyomromban.

- Nem szükséges, de azért köszönöm - simítottam rá puha arcára.

- Te tudod - vont vállat, miközben futólagosan megsimította a karomat - Na - tapsolt egyet - Szedd össze magad, aztán menjünk - állt fel az asztalról.

- Hova? - értetlenkedtem őt bámulva.

Szemeiben láttam a csalódottságot és egy kicsi dühöt is, és nekem csak ekkor esett le, hogy miről beszélt... A randiról.
Kikerekedtek a szemeim és a szám elé kaptam a kezem.

- Bassza meg, kiment a fejemből - néztem rá kétségbe esetten - Ne haragudj - léptem hozzá közelebb.

- Nem gond, majd akkor elmegyünk máskor - legyintett lemondóan, rám sem nézve.

- Nem, nem, nem - vágtam közbe - Szeretnék elmenni most - csillogtak szemeim.

- De azt mondtad fáradt vagy...

- Már elmúlt, nem érdekes, csak menjünk - csapkodtam izgatottan, mint egy kisgyerek.

- Jól van - vidult fel egy kicsit Jungkook is.