Vannak az ember életében olyan helyzetek, amik meghatározzák az egész hátra lévő életüket. Nekem ez a pillanat 5 éves koromban jött el. Mikor megismerkedtem Todoroki Shotoval. Egy aranyos, heterokrómiás francia kusfiúval,akivel legjobb barátok lettü...
Szép téli nap volt. Az egész tájat vastag hó borította, amit én és anyu kihasználtunk. Kijöttünk a parkba hóembert építeni. Amíg én elvoltam a művem befejezésével, anyu egy fehér hajú nővel beszélt.
Már az utolsó dimítások voltak csak hátra, mikor hirtelen egy test ütközött nekem. - Hééé! Most miattad elrontottam a hóembert! - sírtam,majd ránéztem a fiúra, aki miatt elestem. A jobb oldalán fehér volt a haja, a balon pedig piros. És a szemei is különböző színűek voltak. A jobb sötét barna, a bal pedig kék. - Te miért nézel ki ilyen furán?-kérdeztem tőle, mire elkezdtek potyogni a könnyei. - Anyaaaaa! - szaladt oda sírva a fehér hajú nőhöz. A nő csak átölelte a fiút és meg simogatta a felemás haját. -Menj. Játszatok együtt. - mondta kedvesen az anyukája. A fiú oda jött hozzám és rám mosolygott. - Bocsánat hogy leromboltam a hóemberedet. Segíthetek újra építeni? - kérdezte. Én csak szipogtam és bólogattam. - Én Todoroki Shoto vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte egy idő után a kis felemás. - [név] vagyok. - mondtam, majd rátettem a kalapot a kész hóember fejére. - Ez nagyon szép lett. Köszi hogy segítettél Shoto. - mosolyogtam és átöleltem.-Leszel a barátom? - kérdeztem mosolyogva. A kisfiú csak elvörösödött fejjel bólintott.
És így kezdődött el egy csodálatos barátság Todoroki Shoto és köztem.
Ő az a tipikus aranyos kis visszahúzódó fiú volt. A családjával Franciaországból költöztek Japánba , még amikor ő pici volt. A hóemberes eset után elválaszthatatlanok voltunk. Olyanok voltunk mint a testvérek. Mindent együtt csináltunk. Tökéletes barátság volt. De a megismerkedésünk után 5 évvel sajnos ez a kapcsolat megszakadt köztünk. A szülei sokat veszekedtek, ezét Shoto úgy döntött hogy visszamegy Franciaországba és a nagybátyjával fog tovább élni. Ez engem teljesen összetört. Elvesztettem a legjobb barátomat.
Majd mikor felkerültem középiskolába, a UA hősképzőbe, megismertem Kirishima Eijirout, akivel aránylag jóba lettem. Ő töltötte ki azt az űrt, amit Shoto maga után hagyott. De sose felejtettem el őt. A világ legjobb barátját.
-Jeeeee! Végreee! Ennek a tanévnek is vége. - örvendezett Eijirou. Igen. Ez az utolsó előtti év vége. - [név] akkor ma este jössz a házibuliba Kaminariékhoz? - érdeklődött. - Persze. Ki nem hagynám. - mondtam, majd átöleltük egymást a vörivel és elindultunk mind a ketten haza.
Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és így sétáltam hazafele. Mikor hazaértem, bedobtam a táskámat a szobámba és mentem anyuhoz a konyhába. - Sziaa. - mondtam, majd adtam egy puszit az arcára. - Szia drágám. Jó volt az utolsó napod? - kérdezte. - Igen. Elment. Ammm. Este lesz egy buli Kaminari házában. Elmehetek? - mosolyogtam rá. - Persze. Menj csak. De éjfélre itthon legyél! - mondta szigorúan. - Naaaa. Lééécciiii. Ottalvós buli leesz. - könyörögtem. - Ottalvós buli? Az veszélyes [név]. - nyafogott anya. - Nem lesz veszélyes. Nem én leszek az egyetlen lány. Meg Eijirou majd vigyáz rám. - mondtam nagy szemekkel. - Ahhh. Ezt még meg fogom bánni. - fogta a fejét. - Jóó. De reggel hétre itthon vagy! - mondta, majd a nyakába ugrottam. - Köszi köszi köszi köszi! - sikítottam, majd felrohantam a szobámba. 4 óra van. Fél 7-re kell menni a pika pika boy lakásához. Még van egy kis időm. Lefekszek az ágyamra és csak nézek ki a fejemből. Majd a tekintetem a szekrényemre téved. Egy képre. Shoto és én vagyunk rajta. Kb 8 évesek lehettünk a képen. Éppen az udvarunkban ücsörgünk a hintaágyon. És mosolygunk. - Hiányzol Sho-kun.-suttogtam és letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Mikor elkött az idő, felkaptam magamra egy fekete rövid nadrágot meg egy egyszerű piros trikót. [h. Sz.] hajamat felkötöttem egy magas kontyba. - Akkor elmentem. - öleltem át anyut. - Vigyázz magadra nagyon. - mondta, majd adott egy puszit. - Szia anyu. - kiáltottam már az ajtóból. A fülhallgatómmal a fülemben sétálok. És akkor megpillantok egy felemás hajkoronát az utca másik felén. Nem. Ez nem lehet ő. Biztosan csak képzelődök. - [név] térj észhez. Csak fáradt vagy. - mondom magamnak majd tovább sétálok. Vissza nézek és még messziről látom, hogy a fiúnak tényleg felemás haja van. Piros. És fehér. Ilyen haja nem hiszem hogy túl sok embernek lenne. De az nem lehet.. Ő Franciaországban van. Nem lehet ő.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Sziasztok. Itt is van az új sztori első része. Remélem mindenkiek tetszik☺️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Itt van egy pici Shoto a végére, csak hogy mindenki felviduljon tőle😁😍😍😍😍
