Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)

36.

Shoto szemszöge :

Fogalmam sincs hogy mi történhetett [név] - val/vel, de nagyon féltem őt. Nem kellett volna hagynom, hogy a sziklának essen. Ez az egész..az egész az én hibám. Meg kellett volna védenem...

Egész délután csak ültem és vártam hogy történjen valami. Majd hirtelen ki jött a kórteremből Hitoshi - Rohadék.. - morgott mikor el ment mellettem. - Mi van? - mentem utána értetlenül. De nem válaszolt. Szóval vártam. De akkor még nem tudtam, hogy feleslegesen..

Egy hete van bent [név] a kórházban. És én minden nap itt ülök. Még sem tudok semmit.. De azt hallottam hogy ma elengedik.
Amint kilépett az ajtón és találkozott a tekintetünk, könnyek gyűltek gyönyörű ám most fáradt szemeiben és szó nélkül el sietett.

Mikor haza értem próbáltam át menni hozzá beszélni.. De semmi élet jelet nem adott. A szobája ablakában sem láttam.
Másnap egy költöztető autó állt meg a házuk előtt. És láttam őt. Haja rendezetlenül omlott vállaira, szemei alatt sötét karikák helyezkedtek el. A lány pár szót beszélt az autóban lévő közép korú férfivel, majd vissza ment a házba.
Annyira megviseltnek látszott.. Őrületesen aggódok érte. Mivel.. Szeretem. Szeretem őt. Mindennél és mindenkinél többet jelent nekem.
Amíg kórházban volt, dobtam Kimet. Mert rá jöttem, hogy [név] sokkal jobban megérdemli a szeretetet mint egy random utcán össze szedett kis szardarab.

De sajnos rá kellett jönnöm, hogy sokkal hamarabb kellett volna gondolkoznom. Mivel egy hónap elteltével vissza tért a költöztető autó. De nem üresen távozott. Kipakolták az egész házat.

Majd amilyen hirtelen vissza került másfél hónapja [név] az életembe, most ugyan olyan hirtelen tűnt el.