Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)

39.

Azon a napon mikor meg tudtam, hogy egy élet volt bennem, ami pluszban Shototól volt, teljesen meg szakítottam vele a kapcsolatot. A tudat, hogy terhes voltam, teljesen le sokkolt. De az még jobban, hogy elvesztettem a babát.
Egy hétig, csak ültem a szobámban és bámultam ki a fejemből.

Majd jött egy telefon hívás.

A doki volt. Össze kavarta a leleteimet egy másik betegével. A kicsinek semmi baja. Ép és egészséges.

És ekkor jött a nagy kérdés. Megtartsam? Ne tartsam meg? Elmondjam a felemás hajú fiúnak?
A döntés.. Nagyon nehéz volt. De úgy döntöttem hogy megtartom.
És egy másik döntést is hoztam. El költöztem . Nem tudom miért pont Franciaországot választottam. De így lett.
Bár el költöztem nem voltam egyedül. Hitoshi velem jött. Majd Eijirou és Katsuki is csatlakoztak. Szóval a három leg fontosabb fiúval éltem meg ezt az egész terhességet. Ami hát..nem volt könnyű. De mikor a kezemben tarthattam Yumekot az mindent meg ért.

A kis hercegnőm őrült gyorsan nőtt. Már öt éves. És ez volt életem leg jobb 5 éve. De azt még mindig bánom, hogy a lányom nem ismerheti az apját..

Ezen a hétvégén a fiúk vigyáznak a kicsire, ameddig én ki takarítom a lakást és be vásárolok.
Mikor már a lakás rendben volt, indultam volna a boltba, de a kapuban össze futottam a srácokkal és kislányommal - Sziasztok. Hát ti? Nem játszótéren voltatok? - vettem át a szőkétől a felemás hajú kicsit - De. Csak Yume el szaladt. - morgott Katsuki - Anyuuu. Megyek veled boltbaa! - ugrándozott a karomban Yumeko. Csak fel kuncogtam és a csöppséggel a karjaimban indultam a bolt felé. De egy dologra nem számítottam. Arra hogy a házunk mellett szemben találom magam valakivel. Azzal a személlyel, akit egyaránt imádok és utálok. Aki meghatározó pont volt az életemben - Shoto.. - suttogtam könnyekkel a szememben.