Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)

3.

Elkezdtem a fiú felé sétálni. Mikor oda értem csak megálltam előtte és bele néztem a szemeibe. Azokba a gyönyörű felemás szemekbe. - Shoto... T.. Tényleg te vagy az? - suttogtam. A fiú csak bólintott és karjai közé zárt. Ekkor nem bírtam tovább. Kiszakadt belőlem a sírás. - A.. Azt.. Azt hittem hogy..hogy soha többé...nem foglak l...látni.-sírtam a fiúba kapaszkodva. Ő csak szorosabban ölelt és simogatta a hátam hogy nyugodjak meg. - El se tudod két mennyire hiányoztál.. - suttogtam. - De. El tudom képzelni. Mert te is rohadtul hiányoztál [név]. - mondta, majd kicsit távolabb lépett tőlem. Arcomhoz tette a kezét és letörölt egy könnycseppet. - Na. Most már ne sírj. - mondta mosolyogva.
Felemeltem rá a tekintetemet. Hihetetlen. Shoto teljesen felnőtt lett. Nálam kb 2 fejjel magasabb. A karjai már nem olyan kis vékonyak mint az enyémek voltak. Ahogyan most össze fonja a karjait a mellkasa előtt, látszik ahogy megfeszülnek az izmai a trikóban amit visel. - [név]... Nem változtál semmit. - mondta enyhe mosollyal ajkain. - Kivéve azt, hogy egy kicsit nőiesebb alakod lett. - mondta egy kissé perverz mosollyal, miközben végig nézett rajtam. Na.. Így még nem láttam mosolyogni. Ez furcsa. Nagyon. - Te kissé megváltoztál Shoto. - mondtam halkan, majd a felemás fiú elkezdte dörzsölni kezével a tarkóját. - Haha. Lehet. - mosolygott. Istenem... Mikor zavarba jön, mindig ezt csinálja. - De csak a kinézeted. Csak az változott. - nevetem el magam. - A viselkedésed még mindig ugyan olyan. Még mindig gyorsan zavarba lehet hozni téged. - kuncogok. - Ó. Hidd el, hogy te hamarabb zavarba jönnél tőlem. - morogta, majd két ujjával megfogta az államat és közelebb hajolt az arcomhoz.
Basszus. Amint bele néztem a szemeibe, azonnal éreztem hogy elönti az arcom a melegség. Ez a tekintet...
El tudnék veszni a szemeiben. - Na akkor ki is jött most zavarba? [név] - chan. - suttogta, majd megpöckölte az orromat. - Naaaaa. Ezt most miért Shotoo? - nyöszörögtem. Ő csak elnevette magát. - Te tényleg nem változtál kislány. Ugyan olyan vagy, mint 10 évesen voltál. - nevetett. Annyira aranyos mikor nevet..

-[név].. Nekem mennem kell. Még ki kell pakolnom a dobozokat. - mondta újra a semleges hangján, majd szorosan megölelt. Annyira jó illata van. Olyan... Shoto illat. - Ha gondolod segíthetek.. - mondtam, majd gyorsan rá néztem a telefonomta. 7:02-BASZKIIII!-estem kétségbe. - Elkéseek. Ammm. Később ha kell segítség átjövök. Csak csengess. Vagy kiabálj. Vagy valami... Sziaaaa! - kiáltottam már neki az ajtóból. - Bocsi hogy késtem de jöttem haza és hirtelen Shoto volt a szomszédban és ÚRISTENVISSZAJÖÖÖTT!! . - hadartam el a történteket. - Tudom. Láttam. - mosolygott anyu. - Most boldog vagy mi? - kérdezte. - Elmondhatatlanul. - húztam még nagyobb mosolyra a számat. - Menj. Beszélgessetek. Régen láttátok egymást. - mondta kedvesen anya. - Köszi köszi köszi kösziiii. - ugráltam.
Azonnal futottam át a szomszéd ház kapujába és csengettem. De semmi. Tivább próbálkoztam. Még mindig semmi.
Majd a harmadik próbálkozás után pár pillanattal kinyílt az ajtó. És hirtelen egy félmeztelen Shotoval találtam szemben magamat. Akin csak egyetlen egy a derekára tekert törölköző volt...