Vannak az ember életében olyan helyzetek, amik meghatározzák az egész hátra lévő életüket. Nekem ez a pillanat 5 éves koromban jött el. Mikor megismerkedtem Todoroki Shotoval. Egy aranyos, heterokrómiás francia kusfiúval,akivel legjobb barátok lettü...
Már eltelt egy év. És semmit nem tudok arról a hülye törpéről.. Próbáltam hívni. Rengetegszer. De megváltoztatta a számát.. Hihetetlenül hiányzik. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire. Az utóbbi időben próbálom róla el terelni a figyelmem. Próbáltam közeledni más lányokhoz. De még megcsókolni sem vagyok képes őket. Már a ház azon részeiben, ahol Ő ott volt, őrületes hiányérzetem van. Azt akarom hogy újra ott álljon az ajtóban és rám mosolyogjon.
Nem tudok rá nézni a házukra. Nem vagyok képes a saját ágyamban aludni, mert tudom, hogy Ő is aludt ott, miközben szorosan magamhoz öleltem törékeny testét. Éjszakánként inkább a várost járom mert nem bírok aludni. Mióta elment..nem tudok megmaradni a saját házamban. Ezért most úgy döntöttem, hogy egy időre vissza megyek Franciaországba. Ha [név] nincs itt, semmi értelme itt maradnom.
Négy év. Ennyi ideje jöttem vissza Franciaországba. És ez idő alatt folyamatosan csak Ő járt a fejemben. Pedig azért akartam ide jönni, hogy elfelejtsem. Dehát nem nagyon jött össze.. Egy szép, napsütéses szombati napon, gondoltam egyet és elindultam sétálni egyet. A parkban éppen egy játszótér mellett sétáltam, mikor valami, vagy valaki nekem ütközött hátulról. - Mi a fasz? - morogtam, majd hátra fordultam. Mögöttem, egy rám ijesztően hasonlító, rövid hajú kislány ült. Felnézett rám és nagy mosoly ült ki az arcára - Bocsánat bácsi. - mondta és nézett tovább azokkal a nagy szemeivel.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ez hihetetlen.. Hogy hasonlíthat rám ennyire ez a gyerek? - YUMEKOOO! - hallottam meg egy ordítást, majd a kislány a hang irányába nézett. Két kb velem egy korú férfi rohant felém. Mikor oda értek az egyik felkapta a gyereket - Yumeko. Többet ne szaladj el. Anyád a fejünket veszi ha elvesztünk. - mondta az egyik. De az a hang.. Túl ismerős. És mikor az arcukra néztem... Lesokkoltam - Kirishima? Bakugou? - lepődtem meg.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A szőke rám nézett. Az a gyűlölet ami a szemében volt...leírhatatlan - Húzz arrébb te rohadék. - morgott és a lánnyal a kezében elindultak a másik irányba. Én idióta pedig elkezdtem őket követni.
