Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)

40.

Csak álltam ott kislányommal a karjaimban miközben próbáltam feldolgozni hogy ki áll előttem - Anyu. Miért sírsz? - kérdezte halkan Yumeko és le törölt arcomról egy kósza könnycseppet - Semmi baj kincsem. Menj be Katsukiékhoz. Majd én is megyek mindjárt. - simogattam meg felemás tincseit majd vissza fordultam az előttem álló fiú felé. Ő is pont olyan sokkban volt mint én - [név].. Tényleg te vagy az? Hogy megváltoztál.-mondta félénken és el kezdett felém jönni de el löktem magamtól - Mit akarsz Shoto? Miért jöttél ide? Miért most jöttél ide? - kérdeztem elhaló hangon. Könnyeimmel már felesleges volt küzdenem, mert megállíthatatlanul törtek elő - Azért most jöttem mert eddig sehol sem találtalak. Anyukád nem mondott semmit rólad. Egyik pillanatról a másikra el távolodtál tőlem. Miért? Mit tettem ellened törpe? - kérdezte már ő is a sírás szélén állva - Ne.. Ne hívj így..kérlek.. - nem tudtam rá nézni. Mozdulni sem tudtam. Csak folytak a könnyeim - Kérlek [név]. Csak annyit mondj, hogy miért tűntél el. - mondta halkan. De nem tudtam válaszolni. Már levegőt is alig kaptam - MIT TETTEM [NÉV]? MIÉRT CSINÁLTAD EZT? ÉN SZERETTELEK! - fakadt ki a felemás fiú - Shoto.. Menj el.. Kérlek. - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Mikor meghallotta, közelebb jött hozzám. Láttam ahogyan arcát elönti a kétségbeesés és könnyei megindulnak szemeiből - NEM! NEM MEGYEK! NEM BÍROM MÁR NÉLKÜLED!SZERETLEK ÉS NEM AKARLAK MÉG EGYSZER ELVESZÍTENI! - ordította, miközben megfogta kezeimet. Rá néztem újra a fiúra. A sírástól teljesen el volt torzulva gyönyörű arca - Csak egy esélyt adj [név]. Megbántam amit tettem. Az óta még rá se tudok nézni másra. Csak rád tudok gondolni. Szépen kérlek.. Bocsáss meg akár mit is tettem. - suttogott. Le töröltem könnyeimet és el indultam a ház felé-Gyere.. - mondtam halkan, Shoto pedig követett.
Mikor beléptünk az ajtón, apró lábak hangját hallottam majd egy pillanat múlva Yumeko ugrott a nyakamba nevetve - Anyuu. Ki ez a bácsi? Olyan a haja mint nekem. - nézett értetlenül a mögöttem álló fiúra. Vett egy nagy levegőt és elkezdtem monda - Kincsem. Ő az apukád. - simogattam meg arcát. Shoto erre a mondatra fel kapta a fejét - M.. Mi. Micsoda? - dadogott. Felvettem kislányomat a kezembe és a fiú elé sétáltam - Igen Shoto. Ő a kislányod. Miatta költöztem el. - suttogtam, majd lassan a fiú a felemás kislány felé nyúlt és óvatos a karjaiba vette - Az.. Az én..kislányom?-szipogott a fiú mire én csak bólintottam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok. Végre elkészült ez a rész is. Hamarosan hozom a következőt.😁❤️ Sajnos már eléggé közeledünk a sztori végéhez. Ezért lenne hozzátok egy kérdésem.

Szeretnétek második részt? És ha igen, akkor miről szóljon? Várom az ötleteket😊❤️