Vannak az ember életében olyan helyzetek, amik meghatározzák az egész hátra lévő életüket. Nekem ez a pillanat 5 éves koromban jött el. Mikor megismerkedtem Todoroki Shotoval. Egy aranyos, heterokrómiás francia kusfiúval,akivel legjobb barátok lettü...
Fehér falak között ébredtem,a fejem pedig úgy sajgott, hogy mikor kinyitottam a szemem, be is könnyeztem - Hugi! Végre! Szólok egy orvosnak! - hallottam meg bátyám hangját mellettem. Majd egy sípoló hang. És rengeteg ember száguldott be a valószínűleg kórházi kórterem ajtaján. Rengetegen álltak körül. Egy csomó ápoló, orvos és a sok közül megláttam anyát. És Shotot, akinek kötés volt a fején. - Hitoshi.. - suttogtam. Őt nem láttam sehol. És Katsumit sem.. - Itt van a melletted lévő ágyon kincsem. De ne kelj fel. Pihenj még egy kicsit. - simította meg a fejem anyu, majd kiment,a többi emberrel együtt. Csak egy orvos maradt bent,aki megnézte a fejem és vérnyomásomat is meg mérte. A bátyámat is meg vizsgálta, majd sóhajtott egyet és megállt az ágyaink között. Először Hitoshira nézett - Ön szerencsére már jobban van. Csak megzúzódott a csuklója. Holnap ki is engedjük. - majd komoly arccal felém fordult. Rossz előérzetem van.. Nagyon rossz.. - Hölgyem. Az ön állapota.. Nem a legjobb. A fején volt egy kisebb vágás, amit be kellett varrnunk és agyrázkódása is van. De ami a rosszabb... Hogy a magzatot nem tudtuk megmenteni. - amint kimondta, lesokkoltam - M.. Micsoda? Mit nem.... Mi? - kezdtem el dadogni. - Egy hónapos volt a magzat, de sajnos sok volt a sérülés és a vérveszteség. Valószínűleg a hasát érhette egy nyomás ésannak következtében történt. - mondta halkan a férfi. - Sajnálom hölgyem. - mondta, majd kivonult a kórteremből. Csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Próbáltam feldolgozni az imént hallottakat - [név].. Hogyan.. Miért? - nézett rám bátyám kétségbe esetten. De nem tudtam válaszolni. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó. És a felemás hajú fiú jött be. - Húzz innen. Most azonnal. - morgott bátyám a fiúra nézve. Nekem pedig elöntötték a könnyek a szemeimet. - Héj. Mi a baj? - rohant oda hozzám. Mikor mellém akart ülni, mellkasára tettem a kezem és el taszítottam magamtól - M.. Menj.. Menj ki.. - szipogtam. - [név]... Mi történt? - nézett rám rémülten. - Csak.. Csak menj el.. - kezdtem el még jobban sírni.
Nem tudom mit tegyek.. Kétségbe vagyok esve.. Mi lesz ez után velem és Shotoval? Nem tudom hogy képes leszek e egyáltalán a közelében lenni....
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Úristeen. Olyan sok sztori közül ez a leg első😍😍köszönöm hogy olvassátok. Hamarosan jön a kövi rész 😘
